– Az történt, amit jósolt: a kondijára alapozva a végén nyert!
– A meccs elején kicsit bealudtam... Tatán sokat birkóztam vele, és ott ilyen dobásokat nem csinált, kicsit meglepett velük. Viszont 0:2-nél is higgadt maradtam, tudtam, hogy képes leszek fordítani. Hittem a melóban, hogy felőrlöm az ellenfeleket. Éreztem, hogy csak fárad és fárad, és jó időben megcsináltam a billentést. Az a jellemző rájuk, hogy az elején szeretnek akciózni, és ráülni az eredményre. Nem szeretik a darálást, én pedig tudtam, arra kell figyelnem, hogy ne húzzon el az elején, mert a végére el fog fáradni. Néhányszor le is fejelt, nyilván az volt a célja, hogy megfékezze a lendületem. Nem jött össze... Annak pedig külön örülök, hogy nem repesztette fel a szemöldököm.
– A legelső, kétpontos elszenvedett akciónál mi történt, rosszul lépett?
– Igen. Azért dinamikus srác, egy pillanatra hagytam csak ki, és tudtam azt is, hogy be kell húznom a kezem, nehogy kardobás legyen belőle. Ennek ellenére megcsinálta – nem véletlenül találkoztunk az olimpiai elődöntőben...
– Az utolsó egy percre emlékszik részleteiben?
– Még 2:2 volt, és ő állt jobban a magasabb értékű akciójával. Tudtam, hogy egy pontot fogok tudni hozni rajta, ám olyannyira fáradt, hogy megéreztem, a billentésre rá fog lépni. Örültem, amikor a kettő helyett négy pontot kaptam érte, amitől annyira begőzölt, hogy kétszer is lefejelt, és mindkettőre intést kapott. Nem is értem, mi volt ezzel a célja, meg sportszerűnek sem mondhatnám. Annyi baj legyen...
– Nagyon nyugodtan birkózik egész nap, erre külön készült?
– Pontosan. Volt a térdműtétem, a Covidba is belemásztam. Utána hatalmas melóba kezdtünk az edzőkkel, nagyon megtoltuk az utolsó másfél évet. A fizikai rész nem lehetett kérdés, a mentális igen, azért, hogy ne jöjjenek elő azok az érzések, mint Rióban. A saját munkámra kellett figyelnem, stabilnak és koncentráltnak kellett maradnom. Ezt kell átmentenem holnapra is!
– Autodidakta módon tanulta ezt vagy szakembertől?
– Szakembertől, Balassa Leventének hívják, nagyon szépen köszönöm a segítségét! Hiába egyéni sportág a birkózás, sok összetevője van.
– Ez a nyugodtság megmarad a bátyja döntőjére is?
– Nem igazán... Tegnap este az elődöntője alatt, ha nem fogytam legalább egy kilót ott, helyben, akkor semennyit. Ha a jövőben a fiatalok egy meccset akarnak látni, ez az elődöntő lesz az: olyan szívharc volt, két olyan klasszis találkozott, hogy csakis az számított, ki akarja jobban. Tomi világbajnok, négyszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes, ám annyira akarja ezt az aranyat, hogy nagy inspiráció nekem is. Ha így tud küzdeni, kutya kötelességem nekem is: hűnek kell lennem a nevünkhöz!
