Tokió 2020: hazatért a magyar olimpiai csapat – képek

A színpadon Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke ragadta magához a mikrofont.

„A Magyar Olimpiai Csapat hazaérkezett Tokióból!” – jelentette be a sportvezető, akinek mondatát óriási tapsvihar kísérte.

Majd pontszerzőinket egyenként szólította a színpadra a műsorvezető Fazekas Erzsébet. Persze akadtak olyanok, akik nem tudtak jelen lenni az eseményen, mert már pihenőidejüket töltik valahol, többek között az úszó Hosszú Katinka is hiányzott a fogadás örömteli pillanatairól.

Az olimpiai érmesek ünnepléséhez külön kis filmmel készült a Magyar Olimpiai Bizottság stábja, s a pontszerzők, majd a színpadra szólított érmesek egymás mellett felsorakozva nézték végig újra (vagy talán először) a kivetítőn futó filmkockákat, amelyet immáron közösen élhetett újra a BOK-csarnok közönsége a főszereplőkkel. Tóth Krisztiánnal és Hárspataki Gáborral, a férfi kardcsapat tagjaival, majd jöttek Bíró Attila lányai.

Megható volt az a kitörő öröm, amely női vízilabdacsapatunk kapusának, Magyari Aldának a góljánál felharsant, és csak szólt, szólt véget nem érően a vastaps, amikor a film szerint dobogóra, majd itt a helyszínen a színpadra léptek a lányok. És ahogy az első képsorok elindultak férfi csapatunkról, már minden tekintet ismét a kivetítőre szegeződött és bizony tolultak újra a könnycseppek, ahogy újraéltük, hogyan éltette kapusát, az olimpia után visszavonuló Nagy Viktort a csapat.

„Az a rész megvan, hogy Nagy Viktor?” – szólt Fazekas Erzsébet a közönséghez.

Hát persze, hogy kívülről fújta mindenki a rigmust, ahogyan annak idején mindenki jól fejébe véste a kapus frappáns mondatát is: Ma nem!

De ma igen!

Ma az ő napja volt és a zöldbe öltözött magyar olimpiai csapat tagjaié, akik közül már Kozák Danután és Bodonyi Dórán volt a fókusz, majd jött egy csodalány, aki nem is lány már annyira, de megmutatta, hogyan lehet súlyos sérülést leküzdve a dobogóra állni. Az olimpiai bronzérmes Kovács Sarolta műtétet, vérrögöt, megpróbáltatásokat maga mögött hagyva ért fel pályafutása csúcsára.

És az ünnepség ezüstpercei következtek: egy széles mosolyú Lőrincz Viktorral, egy meglepetésemberrel, a szerény óriás, Varga Ádámmal, az emberfeletti teljesítményt tempózó Rasovszky Kristóffal és a sporttörténelmet író Berecz Zsomborral, aki a BOK csarnokban nem tudta befogni vitorláiba a magyar közönség szeretetét, hiszen ezúttal ő sem tudott részt venni a fogadáson. Siklósi Gergely azonban itt volt, s mire végigkezelt a színpadon összezsúfolódott magyar pontszerzőkkel, a kisfilmen Milák Kristóf már le is úszta az új Európa-rekordot hozó 100 pillangóját, amelyért – ahogy a tv-kommentátorok – a magyar szurkolók is megőrültek. És már eveztünk is tovább… Csipes Tamarával, aki pályafutása első K–1 500 méterét kajakozta felnőtt világversenyen és úgy tudott örülni tokiói ezüstjének, mintha arany került volna nyakába.

És a következő snitt, már egy birkózó legendáé lett, akit „Ugye néztetek, ugye láttatok magyarok!”, hogy is lehetett volna kihagyni a világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás pályafutása nagy pillanatát, az olimpiai győzelmét.

„Lőrincz Tomi! Lőrincz Tomi!” – skandálta a tömeg, ő pedig állt szerényen, meghatottan, mosolygósan – fürdőzve az emberek szeretetében.

Néhány napja még fürdött női kajak négyesünk is az esős döntőben, ám a rossz idő sem jelentett akadályt számukra, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna és Bodonyi Dóra számára, hogy sorozatban harmadik olimpiai győzelmét szerezze meg a magyar női négyes.

És máris egy hajó előnyben voltunk ismét a Tengeri Evezős Központban. Hogy kinek köszönhetően?

Természetesen Kopasz Bálintnak, aki csodát tett a férfi K–1 1000 méter döntőjében, majd jött Tótka Sándor 35.035-ös villanása, amit úgy ünnepelt a BOK-csarnokba érkezett gyomaendrődi különítmény, mintha most, az orrunk előtt nyerte volna meg. Sanyi pedig integetett, fáradtan, de hihetetlenül boldogan a szurkolói felé.

Milák Kristóf pedig lassan virágkereskedést nyithatott, harmadik ünnepi csokrát vehette át Fazekas Erzsitől, egyet a 4x100-as váltóban elért ötödik helyéért, egyet az ezüstért, egyet pedig a 200 pillangón aratott győzelméért. És ha már a hármas szám bűvöletében élünk, jöjjön az első tokiói győztes, az immáron háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron, aki versenyzőtársaival meghatottan hallgathatta meg ismét a tiszteletére, tiszteletükre szóló magyar Himnuszt.