Micsoda befejezés, micsoda ember! – Lőrincz Tamás olimpiai bajnok Tokióban

2006. 5. 7., Lőrincz Tamás nyilatkozata a Nemzeti Sportban
„Azt mondtam magamban, remek, hogy beválogattak a csapatba, kimegyek Moszkvába, s megnézem, mit tud a felnőttélmezőny. Habár hozzáteszem, miután április nyolcadikán megnyertem a felnőtt magyar bajnokságot, remekül sikerült a kéthetes közvetlen felkészülés, Tibi bá', azaz Komáromi Tibor szövetségi kapitány kirobbanó formába hozott. Friss voltam, nem tapasztaltam azt az ólmos fáradtságot, amely gátja a jó szereplésnek. Ennek ellenére csak akkor kaptam észbe, hogy milyen messzire is juthatok, amikor a negyeddöntőben legyőztem Seref Eroglut, a háromszoros Európa-bajnok, egyszeres világbajnok török fenomént, az athéni olimpia ezüstérmesét. Amikor pedig a lengyel Sylvester Charzewskit megvertem az elődöntőben, Ritter Árpád (szabadfogású Európa-bajnok, jelenleg a felnőtt női válogatott szövetségi kapitánya – a szerk.) odajött hozzám, és azt mondta, lehet, hogy még csak tizenkilenc éves vagyok, és még sok világverseny döntőjébe bekerülök, de ezt az Európa-bajnokságot még egyszer nem vívhatom meg. Most jutottam be a fináléba, most kell megvernem az orosz Szergej Kovalenkót!”

És megcsinálta, Lőrincz Tamás 6:3-ra legyőzte az oroszt, így lényegében újoncként, a 66 kilogrammosok között életében először versenyezve kontinensbajnoki címet ünnepelt Oroszország fővárosában. Pedig néhány évvel korábban meglehetősen rossz kölyök hírében állt. A „Szöcsi” becenévre hallgató klasszis 2001-ben költözött Ceglédről Budapestre azért, hogy a Mr. Tus sportiskolában nevelkedhessen. Az első kilenc hónapban társaival három vagy négy nevelőtanárt „fogyasztottak el” a kollégiumban, közülük az egyik idegösszeroppanást kapott miattuk. Szóval a mestereknek nagyon oda kellett figyelniük rájuk...

„Sokat köszönhetek nekik. Tizenhét éves lehettem, amikor megkomolyodtam. A suliban adódtak még apróbb nehézségeim, de amint letisztult bennem, mit szeretnék az élettől, minden sokkal egyszerűbbé vált” – nyilatkozta Lőrincz Tamás a kozmaakademia.hu-nak.

Márpedig ő olimpiai bajnok szeretett volna lenni, és pályafutása során először a 2008-as pekingi játékokon nyílt erre lehetősége, amely előtt az aranyérem egyik esetleges magyar várományosaként is emlegették a hazai sportsajtóban. Csakhogy Kínában egy győztes meccs után kikapott a későbbi bajnok francia Steeve Guénot-tól, majd a kubai Alan Miliántól, így a nyolcadik helyen zárt.

Négy évvel később Londonban, akkor már Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmesként ismét a 66 kilogrammosok között próbálkozott. Az első körben az akkor aktuális Európa-bajnok (azóta háromszoros világbajnok) német Frank Staeblert, a másodikban a vb-harmadik amerikai Justin Lestert, míg a döntőbe jutásért a kétszeres világbajnoki ezüstérmes grúz Manuhar Csadzsaját utasította maga mögé. Az aranyéremért azonban alulmaradt a dél-koreai Kim Hjeon Vuval szemben.

„Bevallom, többet vártam Tomitól a döntőben. Az ellenfél egyszerűen »megfojtotta«, nem engedte birkózni. A parterhelyzetben sokáig nem lehetett rendesen megfogni, és mire végre sikerült, már csak tíz másodperc maradt a forgatásra, ami Tominak nem sikerült. Hozzáteszem, hogy meg lehetett volna inteni a dél-koreait, mert szabálytalanul védekezett, de azt is el kell ismerni, hogy amikor rá került a sor, élt a lehetőséggel. Tomi egész délután nem kényszerült védekező helyzetbe, mindig állásból ért el pontokat, és abban reménykedtem, hogy a döntő is így alakul. A dél-koreai azonban láthatóan felkészült belőle, ami aranyat ért neki. Csalódott vagyok, de szép ez az ezüstérem. Még akkor is, ha Tomi délutáni produkciója után bíztam benne, hogy megnyeri” – nyilatkozta Sike András, a kötöttfogású válogatott mestere a Nemzeti Sport 2012. augusztus 8-i számában.

Pár oldallal hátrébb már a „Szöcsivel” készült interjút is megtalálhatjuk, amelyben így vélekedett a sportoló:

„Itt voltak a szüleim, a testvéreim, és örülök annak, hogy nekik örömet tudtam szerezni. Más kérdés, megtiltottam nekik, hogy kijöjjenek, mert ha nem is blokkol a jelenlétük, nem szeretem annyira. Aztán amikor döntőbe jutottam, akkor láttam, hogy mégis ott csápolnak a lelátón – meglepődtem. Még szebb lett volna, ha aranyat szerzek. De elég lesz a sok ha-ból. Tudja, mit? Mégiscsak örülök én ennek az ezüstéremnek!”

Lőrincz Tamás a londoni és Rio de Janeiró-i olimpia között 2013-ban még 66 kilóban, 2014-ben pedig már 71 kilóban újabb Európa-bajnoki címet ünnepelt. A játékokra ismét lefogyott, és ahogyan akkori sporttársa, a Magyar Birkózószövetség (MBSZ) jelenlegi szakmai igazgatója, a kétszeres kötöttfogású világbajnok Bácsi Péter fogalmaz: ő előre odaadta volna neki az aranyérmet... Csakhogy az élet megint nem úgy alakult, ahogyan azt sokan várták: 4:0-ra kikapott a dél-koreai Rju Han Szutól, búcsúzott az olimpiától.

„Én ott konkrétan abba akartam hagyni az egészet. Tisztán emlékszem, miután lement az az egy szem meccsem – egy nappal azután, hogy Viktor öcsémnek elcsalták a bronzát –, ültünk a szobánkban síri hangulatban, és abban a pillanatban úgy voltam vele, hogy köszönöm, ennyi volt, viszlát. De aztán annyian győzködtek, köztük Viktor is, hogy neki kell még veselkedni a következő ciklusnak, hogy végül beadtam a derekam. Ettől függetlenül abban a lelkiállapotban elképzelni sem tudtam, hogy bármi érdemlegeset tudnék alakítani két kategóriával feljebb – hogy végül aztán hova jutottam, minden várakozásomat felülmúlja.”

Merthogy Lőrincz súlycsoportot váltott, fellépett előbb a 75, majd a 77 kilogrammosok közé, és egészen elképesztő eredményeket ért el a következő években: 2017-ben és 2018-ban világbajnoki ezüstérmet, Európa-bajnoki harmadik helyet ért el, bronzérmet szerzett a 2019-es Európai Játékokon, míg a csúcsra, a világbajnoki dobogó tetejére a 2019-es nur-szultani világbajnokságon ért fel.

Így értékelt a helyszínen tartózkodó kollégánknak, Kohán Gergelynek:

„Még fel se fogom, minden annyira gyorsan történt... Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült, egyszerűen hihetetlen az egész, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer technikai tussal leszek világbajnok... De most egyszerűen minden tökéletesen alakult! Az meg, hogy egy kvalifikációs világbajnokságról testvérpárként egy ezüsttel (Lőrincz Viktor a második helyen zárt – a szerk.) és egy arannyal térünk haza, szenzációs. Nyilván a két arany lett volna a legtökéletesebb, de én így is nagyon boldog és büszke vagyok, Viktor is végig roppant éretten birkózott, teljesen megérdemelten lett ezüstérmes – úgy készülünk, hogy az olimpiáról is mindketten éremmel térjünk haza!”

A koronavírus-járvány miatt 2020-ra tervezett tokiói olimpiát egy évvel elhalasztották, de ez Lőrincz Tamás lendületéből mit sem vett vissza! 2021-ben, a játékok előtt bő három hónappal megszerezte pályafutása negyedik Európa-bajnoki címét. Annak tudatában utazott a japán fővárosba, hogy a magyar birkózósportban ő szerezte a valaha volt legtöbb érmet világversenyen, összesen tizennégyet – mindent megnyert, amit lehet, egyetlen arany, az olimpiai hiányzik a vitrinjéből...

A marokkói Zied Ait Uagram az első körben nem állhatott ki a magyar ellen, mivel koronavírus-fertőzöttként nem jelent meg a mérlegelésen, így aztán Lőrincz a negyeddöntőben kezdte meg a viadalt, amelyben 3:1-re jobbnak bizonyult a japán Jabiku Soheinél, majd a döntőbe jutásért elképesztő csatában 6:5-re legyőzte a kétszeres vb-bronzérmes iráni Mohammadali Abdolhamid Geraejt. Az aranycsatában, pályafutása utolsó mérkőzésén jöhetett az Ázsia-bajnok kirgiz Akzsol Mahmudov, aki nem tudott az útjába állni! Lőrincz Tamás kitolással és passzivitási ponttal 2:1-re nyert, és olimpiai bajnok lett, ezzel együtt megszerezte a magyar birkózósport huszadik ötkarikás aranyérmét, Majoros István 2004-ben elért győzelmét követően az elsőt.

„Lehet, hogy közhelyes, de igaz: minden mérkőzésen úgy mentem fel a szőnyegre, hogy előttem lebegett a feleségem, Szabó Emese és a két gyönyörű gyerekem képe. Négy éve hagyom őket otthon a folyamatos edzőtáborok alatt, értük küzdöttem!” – mondta Lőrincz az elődöntő után.

Lőrincz Tamás és öccse szerzett már ugyanazon a világbajnokságon, Európa-bajnokságon és Európai Játékokon is érmet, csak az olimpia hiányzott a „közös sorból”, de mivel Lőrincz Viktor kedden szintén bejutott a döntőbe, biztossá vált, hogy teljessé válik a gyűjteményük.