Ha a szörföt betuszkoljuk a vitorlázásba, a nyílt vízi úszást pedig a medencésbe, akkor 25, ha külön számoljuk, akkor 27 sportágban képviselik honfitársaink a piros-fehér-zöld színeket az idei tokiói olimpián. Akármelyik tipizálást használjuk is, ez mindenképpen csúcs, a nyári játékok története során eddig épp negyedszázada, 1996-ban, Atlantában szerepelt magyar versenyző a legtöbb, pontosan 24 sportágban. Természetesen nem ez a legfontosabb idevágó adat, hiszen a rajt előtt a résztvevők, a zárást követően pedig az érmek és a pontok számát veszi leginkább górcső alá a szakma és a közvélemény, ám azért szomorkodni sem kell, hogy ötkarikás szempontból kicsivel szélesedett a hazai „sportválaszték”.
Mindez a majdani eredményességet kevésbé befolyásolja, miként az sem közvetlen út a sikerhez, mégis örömteli, hogy az utolsó, atlétikai kvalifikáció lezárultával százhetven fölé tornásztuk szereplőink számát, mint az összeállításunkból kiderül. Az előző három nyári olimpia, a 2008-as pekingi, a 2012-es londoni és a 2016-os riói létszámát tehát minden valószínűség szerint felülmúljuk, többek között annak köszönhetően, hogy három csapatunk (női kézilabda, valamint női és férfi vízilabda) lesz ott Japánban. Lehetett volna négy vagy öt is, hiszen 3x3-as női és férfi kosarasaink egyaránt az utolsó lépcsőfokban buktak fel. Korábban összesen hat alkalommal, legutóbb 2004-ben, Athénban jártunk kétszáz sportoló felett, persze jól tudjuk, a mennyiség nem mindig csap át minőségbe, ettől még logikusan többen többre juthatnak.
Majdani eredményességünk szokás szerint a sportágak hazai olimpiai örökranglistáján is dobogós víváson, úszáson és kajak-kenun múlhat leginkább, a sorban negyedik birkózóktól is joggal remélhető újabb érem. A többieket sem szabad kizárni, de megterhelni sem túlzott elvárással, hozzáteszem, az igazán profi mentalitású versenyzőt a tét nem agyonnyomja, hanem feldobja. Vízipóló, öttusa, sportlövészet, cselgáncs, atlétika, vitorlázás: azért innen-onnan bejöhet egy-egy szép siker, de tutira számolni vele hiba lenne. Mindenképpen figyelembe kell venni a pandémia felkészülést és versenyt érintő új bizonytalansági faktorát, amelyhez hasonlóval még nem találkoztunk a múltban.
Azt már tudjuk tehát, hogy viszonylag sokan leszünk, csak az a kérdés, elegen-e ahhoz, hogy a 2008-as pekingi megingás utáni megnyugtató „visszarendeződést” tartani tudjuk. Csütörtökön a tokiói csapat tagjai letették az olimpiai esküt, amelyben többek mellett megfogadták a haza méltó képviseletét.
Bízzunk bennük!
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!