Elképesztő pályafutás van a hazájában rendkívül népszerű, Sárkány becenévre hallgató Ma Lung mögött. Amellett, hogy pályafutása során a tokiói rajtig olimpiákon három, világbajnokságokon tizenkettő, világkupákon kilenc, az Ázsia-bajnokságokon pedig tizenhárom aranyérmet szerzett – ezek után az ezüstöket és a bronzokat nem is érdemes számolni –, talán nincs rekord, amit az elmúlt több mint egy évtizedben ne írt volna át. Sikeressége abban is rejlik, hogy mindig talál új célokat: az olimpia előtt úgy nyilatkozott, azért utazott a japán fővárosba, hogy történelmet írjon, ő szeretne lenni az első férfi asztaliteniszező, aki egyesben kétszer is felállhat az olimpiai dobogó tetejére. Öt évvel ezelőtt Rióban magától értetődő természetességgel győzött, most viszont nem feltétlenül ő számított az első számú favoritnak, a kínai új generáció legjobbja, a világranglistát vezető s nála nyolc évvel fiatalabb Fan Csen-tung valamivel esélyesebbnek tűnt, bár ezen a szinten tényleg csak hajszálnyi különbségekről beszélhetünk.
Ezt egyébként a rendkívül látványos, néha a fizika alaptörvényeit felülíró labdamenetekkel tarkított döntő is bizonyította: a találkozó közben voltak pillanatok, amikor inkább Fan Csen-tung felé billent a mérleg nyelve, máskor Ma Lung játéka volt meggyőzőbb, a lényeg azonban, hogy a hatodik szettben az utolsó pont az utóbbié lett. A Sárkány – akinek az életéről hazájában filmet is forgatnak – győzelmével zárult a finálé, az asztalitenisz-történelmet író Ma Lung immár négyszeres olimpiai bajnok, amihez a jövő héten minden bizonnyal még hozzácsapja a csapatverseny aranyát.
Ami pedig a kisdöntőt, a bronzmeccset illeti, a végig remek formában versenyző német Dimitrij Ovtcharov hét játszmában megverte a tajvani Lin Jün-csüt, ezzel a 2012-es londoni bronz után kilenc évvel ismét a harmadik helyen végzett.
TOKIÓ 2020
ASZTALITENISZ, FÉRFI EGYES
A 3. helyért: Ovtcharov–Lin Jün-csü 4:3 (11, –9, –6, 4, –4, 13, 7). Döntő: Ma Lung–Fan Csen-tung 4:2 (4, –10, 8, 9, –3, 7)