Dagesztán - jó lesz tán

Dzsudzsák Balázs nem érti a felé irányuló gyűlöletet, amelyet átigazolása kivált.

Pedig ez – nevezzük éppenséggel gyűlöletnek – a szeretet jele is, meg azé, hogy a szurkolók úgy érzik, Dzsudzsák elvesz tőlük valamit.

Azt is írhatnám, a magyarok mindannyian féltik a játékost, de kicsit mérgesek is rá. Nem gyűlölet ez, nem is irigység. Az átlagdrukkerek ugyanis értelmezni sem tudják, mit jelent egymilliárd forint évente, már csak azért sem, mert örülnek, ha évi másfél milliót látnak...

Az is kiderül persze, hogy a magyar ember zsigereiben mennyire ott van a futball, meg az is, mennyire más az álmok világa, mint a valóság.

A valóság az, hogy ennyi pénzért Dzsudzsák csak a Mahacskalának kellett. Baráti társaságokban vagy a közösségi portálokon most Dzsudzsit szidják, már-már úgy, mintha elvett volna valamit az őt „gyűlölőktől". Pedig nem ismerjük a szerződés részleteit, még az is lehet, hogy futballistánknak szűk volt a mozgástere, ezt a körülményt kompenzálja az évi egymilliárd zsebpénz.

Csakhogy a szurkolók értékrendjükben máshová képzelték a támadót, a Juventusba, a Liverpoolba, uram bocsá' még a Real Madrid is felmerült. Előre örültek, végre sztárcsapatban láthatnak egy magyar futballistát, aki ne adj Isten, góljával dönt el egy rangadót valamelyik elitbajnokságban.

A zsigereikben vágyták ezt, ehelyett Dzsudzsák a Mahacskalához igazol. Úgy érzik, becsapta őket. Az olasz vagy a spanyol élvonal helyett mostantól az orosz bajnokikat kell vizslatni, hogy Dzsudzsák-gólt lássanak.

Ennél még a holland első osztály bizony néha unalmas meccsei is jobb komfortérzetet adtak. Igen, a szurkolók komfortérzetét is bántja a dagesztáni szerződés.

A szurkoló azért dühös a játékosra, mert a jól bejáratott bajnokságok világa helyett ismeretlen terepre kényszeríti. A féltésben pedig leginkább az lehet a fő motívum, hogy a válogatottat mennyire érinti Dzsudzsák Moszkvába költözése. Mert ugyan mindenki azt szajkózza, hogy az orosz bajnokság jobb, mint a holland, de abban biztosak lehettünk, hogy Eindhovenből a csatár általában jó formában érkezett a nemzeti csapathoz, s ez még akkor is igaz volt, ha Dzsudzsiból a válogatott mérkőzéseken nem mindig jött ki, ami benne volt.

Azért nem írtam, hogy ami benne van, mert az eindhoveni lét múlt időbe kerül, a jövőt viszont nem ismerjük. Leegyszerűsítve, nem történik más, csupán egy magyar futballista Oroszországba igazol. Az őt szeretők nem így képzelték, ő meg valószínűleg azzal nyugtatja magát, hogy jól játszani mindenütt lehet, sőt kell is.

Baj csak akkor van, ha ez nem jön össze. A játékos még csak elvan valahogy, miközben a tartalékok kenyerét eszi, mesés jövedelme vigasztalja. Csak a szurkolóknak lesz hiányérzete. De nagyon.

Úgyhogy egyelőre csak bizakodhatunk. Dagesztán – jó lesz tán...