A nagy kettős – Győri Ferenc jegyzete

VOLTAKÉPPEN Carlos Alcarazt és Jannik Sinnert is a „nagy hármasnak”, vagyis Novak Djokovicsnak, Roger Federernek és Rafael Nadalnak köszönhetjük. Ha ők nem mutattak volna irányt az új generációnak, ha nem rukkoltak volna ki forradalmi újításokkal, és nem alakították volna át alapvetően a teniszről alkotott elképzeléseinket, most nem lenne a csúcson két olyan fiatal sztár, aki sok stílusjegyében hasonlít a korszakalkotó elődökre – bár Djokovics esetében beszélhetünk kortárs konkurensről is. A világelső olasz és a spanyol mindenben rátesz még egy lapáttal: a leginkább Djokovicsra emlékeztető Sinnert a rekord Grand Slam-győzteshez képest jóval agresszívabb tenisz jellemzi, míg Alcarazban Federer ösztönös zsenije mellett Nadal „spanyol bika” mentalitása és kiváló lábmunkája is megvan.

Ők ketten a júniusi elképesztő Roland Garros-döntővel új szintre emelték rivalizálásukat, először találkoztak GS-fináléban, aztán egy hónappal később összejött a második randevú is. Alcaraz sorozatban harmadszor nyerhetett volna Wimbledonban, ami bámulatos teljesítmény, de Sinner most kegyetlen és megtörhetetlen volt, nagyszerű koncentrációval győzött életében először a füves GS-en, így már csak a Garros hiányzik  a gyűjteményből. A megnyert nagy tornákat tekintve 5–4-re vezet Alcaraz, ugyanakkor a jelenlegi mezőnyt elnézve a következő öt-hat évben már masszívan tíz diadal fölé, akár 15 környékére juthatnak mindketten. Kettejük közül a doppingvétség miatti eltiltásából a korábbinál még erősebben visszatérő Sinner a fegyelmezettebb, olykor már gépiesnek tűnik, de versenyről versenyre fejlődik, és most már kijelenthető, hogy all-rounder lett, vagyis minden borításon klasszis teljesítményre számíthatunk tőle. Alcaraz szintén óriásit lépett előre abban, hogy ne áldozzon fel mindent néhány szép pontért, ne kapjon ki néhány havonta hozzá képest jóval alacsonyabban jegyzett játékostól, viszont arra fel kell készülnie, hogy a világelső egyszerűen kizökkenthetetlen, és ezt még akkor is le merjük írni, ha emlékszünk Alcaraz elképesztő párizsi fordítására.

És hogy mi marad minden idők legeredményesebb játékosának, a visszavonulását továbbra is halogató Djokovicsnak? A remény, hogy az egyik Grand Slamen esetleg valaki meglepi a világ két legjobbját (vagy legalább az egyiket) azelőtt, hogy neki jutna a feladat. Könnyen lehet, hogy ez a személy Wimbledonban a bolgár Grigor Dimitrov lett volna, aki tökéletes játékkal kettő nullára vezetett Sinner ellen a nyolcaddöntőben, amikor megsérült. A dél-tiroli bajnok köszönte szépen a lehetőséget, és onnantól már csak egy szettet veszített a viadalon. Megértette a figyelmeztetést.  

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!