Piros Zsombor: Bizakodó vagyok és motivált, újra rátalálhatok a régi énemre

– Márciusban világranglista-106. hely és karriercsúcs, most, amikor december elején beszélgetünk, 247. pozíció. A spliti challengeren még összejött a döntő áprilisban, utána viszont hosszabb lejtmenet következett. Miért?
– Több összetevős a kérdés, nagyon sok változás történt a körülményeimet illetően – mondta a Nemzeti Sportnak Piros Zsombor, hazánk harmadik számú játékosa. – Hosszú időn át egyedül voltam, aztán Madarász Gergely, majd Nagy Zoltán volt az edzőm, sajnos egyikőjükkel sem találtam meg az összhangot az edzésfelfogás terén, majd megint jó néhány hónapot egyedül töltöttem. Ezt a négy időszakot nagyon ritkán jó, általában nagyon rossz eredmények és gondolatok jellemezték, és most az év végén találtam újra magamra. Új helyen, a BTC-ben készülök, talán egyenesbe tudok kerülni, az előző öt versenyemen sokkal jobban ment a játék a korábbinál, bizakodó vagyok és motivált, újra rátalálhatok a régi énemre.

– Ki az új edzője?
– Molnár Krisztián, aki Balázs Attilával is foglalkozott korábban. Szendrei Dániel karolt fel, akivel már öt-hat éve jóban vagyunk, ő teremtette meg a lehetőséget a BTC-ben, mindenben segít. A kondiedzőm Wejwár Dávid, a Városmajorban edzünk, egyben van a csapat, mindennap a legjobbat akarjuk adni.

– Szeptemberben játszott egy emlékezetes mérkőzést, bejárta az internetet, ahogyan Marko Topo őrjöngve és önt kigúnyolva ünnepli a győzelmét. Utána tisztázták, hogy ön csak magát szidta és önmagának beszélt, nem német ellenfelét korholta a találkozó folyamán?
– Nem, haragban váltunk el, a klubházban majdnem nekem ugrott, de öt-tíz centivel magasabb és termetesebb, nemigen mentem volna bele a bunyóba… Annyiban éreztem jogosnak a problémáját, hogy talán zavaróan sokat beszéltem hangosan, elég agresszívan kiabáltam a negatív mondataimat, de egy szavam sem irányult ellene, ám ő magára vette. A végén meglepően nyugodt volt, valószínűleg gyűjtötte az energiát, hogy majd az arcomba üvöltsön, emiatt nem is akartam vele kezet fogni. Hasonló nem történt a karrierem során, teljesen sokkolt, ekkora cirkuszra nem számítottam – gratulációt terveztem a vereségem után, azonban így elmaradt, ami valahol vicces, valahol szomorú.

– Nem sokkal később két hatalmas győzelmet aratott Egyiptom ellen a Davis-kupában, bár nem a legerősebb riválisokkal csapott össze, nagyon mélyre kellett ásni a sikerért. Karrierje nagy eredményei közé sorolja ezeket a meccseket?
– A Szafvat elleni meccsen sokkal magasabb volt a színvonal, ami nagy szó az ottani körülmények között. Az első mérkőzés tragikus volt, hiába próbáltunk felkészülni a helyszínen, kettő per tízes színvonalat hoztam, csak a küzdésre támaszkodtam. Már az első szett végén éreztem, hogy vérezteti ki magát az ellenfelem, aztán a második játszma közepén teljes görcsben összeesett, onnantól tiszta erőből beleállt mindenbe, és a nagy sebességű ütéseinek java részét kiütötte. Nyerőt amúgy sem tudtam ütni aznap, igyekeztem visszaadni mindent, és a nem túl szép módszer győzelemre vezetett. Büszke voltam magamra, hogy nagyon rossz játékkal, a mentális erőmmel tudtam nyerni.

– Februárban Kanada következik idegenben, mennyi esélyünk lehet a továbbjutásra?
– Arra kevés remény volt, hogy a két-három nekünk kedvező ellenfél valamelyikét kifogjuk, Kanadával annyiban talán könnyebb most a dolgunk, mint két-három évvel ezelőtt lett volna, hogy Félix Auger-Aliassime és Denis Shapovalov sincs a legjobb tíz közelében, ettől függetlenül a nemzetközi tenisz krémjébe tartoznak. Hiszem, hogy bár nem mi vagyunk a favoritok, végre megtörik a jég, tavaly a franciák ellen is döntő mérkőzésen maradtunk alul. Fucsovics Mártont nem szabad leírni, Marozsán Fábián szárnyal, én is jó formában leszek remélhetőleg, míg Fábi és Valkusz Máté párosban a világelsőket is elkaphatja. Nem aggódom, a nagy számok törvénye alapján meglehet az esélyünk a továbbjutásra.

– Indul a december végi, új lebonyolítási formájú magyar bajnokságon. Milyen elvárással vág majd neki a tornának?
– Szuper meccsek lesznek, mindenkinek hasznos lehet, mert amúgy is edzőmérkőzéseket játszanánk. A bajnokság sokkal jobban segíti a ráhangolódást a challenger- és ATP-szintű csatákra, vannak bírók, nézők, edzők, pénzdíj és presztízs.

– Hogyan alakul a programja januárban, mielőtt csatlakozik a válogatotthoz?
– Január hatodikán Portugáliában kezdek, 75-ös és 100-as challengeren veszek részt, aztán a franciaországi Quimperben egy 125-ösön versenyzem. Ezt követően két hetet kihagyok, hogy csiszolhassuk a játékomat.

– Mennyire fog hiányozni Melbourne?
– Mint hétévesen az első iskolai kiránduláson anyukám. Az utóbbi években rendre ott voltam, az Australian Open magasan a kedvenc versenyem, fáj a szívem, de az összes energiámat arra összpontosítom, hogy 2026-ban ismét megjelenhessek ott.

– Mi kell ahhoz, hogy jövőre megint odakerülhessen a legjobb száz környékére?
– Nagyon hiányzott az a csapat, amely most mögöttem van. Bár sokan már nem bíznak bennem, én nem vesztettem el a hitemet magamban. Ha egyedül is eljutottam a legjobb száz kapujába, mivel több szem többet lát, jövőre még reális elérni ezt a célt. Ha nem sikerül, el lehet gondolkozni azon, mit csinálok rosszul, egyelőre, néhány hónap után nagyon pozitív visszajelzéseket adott a közös munka az új stábbal.