Tenisz: „Szerintem még nem fogja fel, mit ért el” – Marozsán edzője

– Marozsán Fábián eddigi karrierje legnagyobb győzelmi sorozatát mutatta be Sanghajban, ez pedig magyar szempontból is egyedülálló. Milyen volt testközelből átélni a menetelését?
– Nagyon-nagyon boldog vagyok, igen nehéz időszak van mögöttünk. Ami Asztanában, Kazahsztánban történt, az nem tett jót se Fábián egészségének, se a korábbi sérülésének. Így beleszaladt egy első körös kiesésbe a selejtezőben, de sajnos beteg volt, és nem teljesen százszázalékos. Hála istennek a két verseny, Asztana és Sanghaj között olyan jól alakultak a napjaink, hogy nagyon sokat tudtunk edzeni, foglalkozni Fábi lelkiállapotával – újra rá tudtunk állni a korábbi hónapokban gyakorolt sémákra, az idő pedig nekünk dolgozott. A selejtezőből közben főtáblára került a visszalépések miatt, javult az állapota, gyógytornázott, fizioterapeutához ment, kondizott, szokta a környezetet, közben elmúlt a betegség... Szóval onnantól, hogy nyert az első körben Arthur Rinderknech ellen, arra gondoltam, Fábián mindenre képes, és akármennyi kört megnyerhet. Sajnos a mai, kiélezett mérkőzés nem a mi javunkra dőlt, de maradéktalanul boldogok lehetünk – csak le kell ülepedjenek a történtek.

– Többször megjelent ön a képernyőkön a közvetítésekben. A nehezebb helyzetekben inkább taktikai utasításokat ad, vagy biztatni próbál, hogy ne hagyja el Fábiánt a hite?
– Teljesen változó. Amikor vezet, inkább mondom neki, mit csináljon, mire figyeljen, akkor nyúlok inkább a taktikához. Ha nagyon szoros az állás, nehéz helyzetbe kerül (például nem használja ki a bréklabdáit), akkor biztatom. Ilyenkor nem is fontos okosat mondani, inkább valami olyat, amibe tud kapaszkodni, de ez lehet egy összenézés, karfelemelés, taps, bekiabálás. Próbáltam szívvel-lélekkel együtt érezni vele a pályán, az elmúlt két meccsen már nekem is fájdalomcsillapítókra volt szükségem, annyira „beállt” a nyakam, alig bírtam mozogni. Az elmúlt nagyjából három hetet végig edzettük, nagyon örülök, hogy nemsokára otthon készülhetünk a bázeli tornára.

– Sajnos ezúttal vesztesen hagyta el a pályát a Hubert Hurkacz elleni negyeddöntőben. Miben volt más ez a találkozó, mint a Casper Ruud elleni nyolcaddöntő? A norvég például nem fordított, míg a lengyel igen.
– Hurkacz erősebb formában játszott Ruudnél, jobb játékot „vett elő”, Fábi is valamivel magasabb szinten játszott a norvég ellen, de ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Hurkacznak jobban feküdt Fábi stílusa, Fábinak meg Ruudé. Hurkacz hatalmasakat adogatott, sokat ütött közbe hirtelen – Fábi Lajovics, de Minaur vagy Ruud ellen inkább diktált, ám a lengyellel szemben kevésbé. Ráadásul az ötödik meccsén játszott, mégiscsak három napja lett huszonnégy éves, nincs nagy rutinja még ezen a szinten, hogy csak úgy „mellényzsebből” előkapjon öt meccset. Szóval ez is Hurkacz javára döntött.

– Sorsdöntő volt a végső játszmában, három kettőnél az a hiba a negyvenütéses labdamenetnél?
– Igen, bár utána még ütött kettő nyerőt, bréklabdája lett, de Hurkacz profin, ásszal hárította. Nem okolhatom Fábit amiatt, hogy nem hozta azt a játékot, sajnos így alakult, és utána már nem volt ereje, lelki és fizikai tartaléka.

– Mire gondolt Marozsán Fábián a mérkőzést követően? Egy vereség sosem üdítő, de mégis nyert négyszer, ebből kétszer top tízes játékos ellen.
– Öt perccel a meccs után tekert egyet, nyújtott, majd átgondoltuk a hogyan továbbot, teljesen alapdolgokat, utána pedig rohantunk a repülőtérre. Hamarosan kiértékeljük az elmúlt heteket, felállítjuk a közeljövő menetrendjét. Szerintem még nem fogja fel, mit ért el, egy-két napnak el kell telnie. Most kissé csalódott és ürességet érez, szóval ezt nem úgy kell elképzelni, hogy rögtön ünneplünk, hanem csinálni kell tovább a hétköznapokat, de hétvégén lesz pihenőideje.

TENISZ
ATP 1000-ES TORNA, SANGHAJ
NEGYEDDÖNTŐ
Marozsán Fábián–Hubert Hurkacz (lengyel, 16.) 6:4, 1:6, 3:6