Egészen 1981-ig nem járt ugyanis a gratuláción kívül semmi a győztesnek (azóta adják át a „muskétások” kupáját, a 14 kg tömegű színezüst serleget, amelyből egyetlen példány van és ezt a verseny helyszínén őrzik).
Az 1986-ban, 69 évesen, Münchenben elhunyt Asbóth József családját és tisztelőit képviselő Ruszanov András szakújságíró, lapunk publicistája francia nyelvű beszédében elevenítette fel az egykori világklasszis játékos párizsi győzelmét, a döntő napján mért 42 fokos hőséggel és egész pályafutását, amelyet a világháború és a kommunista diktatúra is jelentősen hátráltatott.
A ceremónián jelen volt Habsburg György, Magyarország párizsi nagykövete, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és a hazai sportdiplomácia képviseletében Gyurta Dániel olimpiai bajnok, nagykövet, a NOB tagja, Iglói-Nagy István, a KKM sportdiplomáciai főosztályának vezetője és Szöllősi György, lapunk főszerkesztője, a Puskás-ügyek nagykövete. A Magyar Teniszszövetséget Sütő Csilla főtitkár és Markovits László szakmai alelnök, a Vasas SC elnöke képviselte. Francia részről jelen volt a Francia Teniszszövetség elnöke, Gilles Moretton, Pierre Doumayrou főtitkár, Jean-Luc Barrière pénzügyi igazgató, Amélie Mauresmo versenyigazgató és Caroline Flaissier vezérigazgató.
A most átadott ezüstplaketten gravírozott formában van jelen a férfi győztesnek járó serleg, az emléktárgyat a magyar teniszező méltatása mellett nyújtotta át a Roland Garrost szervező francia szövetség elnöke, aki Gulyás Istvánról is megemlékezett, mondván, a magyaroknak van „még egy győztese” a francia nyílt teniszbajnokság történetében: „Gulyás ugyanis ausztrál ellenfele, Tony Roche sérülése miatt nyertes lett volna 1966-ban, ha nem egyezik bele nagyvonalúan a döntő elhalasztásába, amit aztán elveszített a magyar játékos”.