Tenisz: Babos Csaba még nem temeti a válogatottat

– Nem úgy sikerült a pénteki nap, ahogyan azt előzetesen várta…
– Az eredményt tekintve valóban nem úgy sikerült, nem gondoltam, hogy nulla-kettő lesz az első nap után az állás. A lányok tökéletesen felkészültek, jó formában voltak, úgy éreztem, ez a gyors borítás kedvezhet nekünk, hiszen jól adogató, jól ritörnöző játékosaink vannak – kezdte Babos Csaba szövetségi kapitány az értékelést. – Ha azt nézem, hogy a pályán milyen teljesítményt nyújtottak, milyen sportemberi tulajdonságok jelentek meg a játékukban, azt kell mondanom: egyáltalán nem vagyok csalódott, sőt, büszke vagyok a lányokra, mind a ketten szívüket-lelküket kitették, hogy győztesen hagyhassák el a pályát. Dalma játszhatott volna az esélytelenebb nyugalmával, hiszen top ötvenes játékos ellen lépett pályára, Annát viszont nyomhatta az a teher, hogy az előző meccset elveszítettük, és úgy kellett kiállnia, hogy vártuk tőle, megveri a románok második számú játékosát. Ennek ellenére nem kell szomorkodniuk, mindent megtettek azért, hogy nyerjenek.

– Mi alakult másképp, mint amire számítottak?
– Már a bevonulás előtt, ahogy várakoztunk az előcsarnokban, kicsit megszeppent a válogatott. Hiába van szó két top százas játékosról, akik játszottak Grand Slameket is, ilyen nagy létszámú közönség előtt, zárt térben még nem szerepeltek, ráadásul olyan nézők előtt, akiknek a nagy többsége nem nekünk szurkolt. Nagyon jó hangulatot teremtettek egyébként, és szerintem sportszerűen drukkoltak, élveztem ezt az atmoszférát, engem doppingolt, és igyekeztem a játékosok felé is ezt közvetíteni. De láthattuk: mire Dalma megérkezett a mérkőzésbe, majdnem lement az első szett, Anna is hamar brékhátrányba került, majd szetthátrányból kellett felzárkóznia. Ha egy kicsit jobban kezdünk, akkor talán nagyobb esélyük lehetett volna, de majd szombaton megpróbálunk javítani.

– Mi volt az a plusz, ami ezúttal hiányzott?
– Mondjuk három milliméter… Az ellenfélnél egyik ütésénél, ami éppen elcsípte a vonalat, meg egy másiknál, ami éppen csak kiment nekünk. Ha ez a kettő fordítva van, akkor az első szett után Anna talán két könnyebb játszmában megnyerte volna a mérkőzést, hiszen öt-egynél semmi harminca volt, amikor egy nyerő ütése szélesre ment, döntő szettben pedig egyből brékkel kezdhetett volna, csak hát kicsúszott a labda. De utána is volt még hasonló helyzet: Anna szervájánál egy félig-meddig eltört labda ráesett a vonalra – ezt Anna el is engedte, mert azt hitte, kimegy. Csalni nem tudtak a vonalbírók, mert gép bíráskodott, bár így is voltak furcsa ítéletek: több olyan labdát kint vagy bent láttam, amit aztán nem is ismételtek vissza. Nem feltételezem, hogy így volt, de a gép is tud tévedni, ezt el kell fogadni. Talán ha öt-egynél kicsit higgadtabban játszik, és lehozza a második szettet, akkor a döntő játszma másképp indult volna. Az is nagyon balszerencsésen kezdődött, de volt visszaút, négy-négynél utolérte az ellenfelet null-háromról, nagyon magas színvonalú gémek voltak, el is jutottak a rövidítésig. Oda úgy érkeztünk meg, hogy a sok csúszástól a lába picit meghúzódott, a vádlija begörcsölt, kicsit siettetni kellett a labdamenetek befejezését, amiből sajnos nem jöttünk ki jól.

– És Gálfi Dalma esetében?
– Ana Bogdan klasszis játékos, itt most ő a legmagasabban jegyzett, mindkét csapatot nézve, és hozta a formáját. Ő megpróbált hozzá felnőni, a második szettben nagyon közel is volt, hiszen három-háromnál, saját adogatásnál negyven semmire ellépett, mégis elment a gém, aztán visszabrékelt négy-négynél, majd megint negyven-semmire ment a szervájánál, és az is elment. Utána már nem maradt sansza, mert azt a játékot nagyon jól kiszerválta az ellenfél. Nem hiszem, hogy Dalma pályafutása alatt valaha is előfordult korábban, hogy egy szetten belül kétszer is negyven semmiről elveszítse az adogatását, hiszen épp az adogatása az egyik legjobb ütése és legnagyobb erőssége.

– Van még esélye a csapatnak felállni innen? Ahhoz mind a három mérkőzésen nyerni kellene szombaton.
– Nem adnám fel, nem írnám le a magyar válogatottat, még ebben az állásban sem. Borzasztó nehéz lesz, nyilván nehezebb, mint a pénteki nap előtt, hiszen innen már nem hibázhatunk. Az első meccs eldöntheti a végkimenetelt: a két első számú játékos játszik, ha egyáltalán Anna olyan állapotban lesz, hogy ki tud állni Ana Bogdannal szemben. Meglátjuk szombaton, hogy működik a lába a mobilizációnál, beütésnél. Hogyha nem érezzük százszázalékosnak, nem kockáztatnám meg, hogy a szezon végén komolyabban megsérüljön, mert azzal tönkretennénk az alapozását, a jövő évi felkészülését. Akkor cserélni fogok, hiszen van még négy játékosunk rajta kívül. Megpróbáljuk kihozni a legtöbbet a lehetőségekből.

– Épp ez a következő kérdésem: tervez cserélni?
– Alapvetően nem, az dönti el, ki milyen állapotban lesz, mire le kell adnom, ha változtatni akarok. Ha az első játékost cseréljük, az mozgatja az egész csapatot, változik a második személye is. A kezdés előtt egy órával kell leadnom, ha cserélek, majd akkor megtudja mindenki.

BILLIE JEAN KING-KUPA, RÁJÁTSZÁS, NAGYVÁRAD
November 12., szombat
Jaqueline Cristian–Gálfi Dalma
Ana Bogdan–Bondár Anna
Monica Niculescu, Anca Todoni–Jani Réka, Udvardy Panna