Tenisz: Piros Zsombor a saját démonjaival is megküzdött a sikerért

– Hová utaznak?
– Haza, bár nem ez volt az eredeti terv – mondta a 22 éves Piros Zsombor, aki vasárnap Tamperében élete első ATP-challengerversenyét nyerte meg. – Megterhelő volt a torna, fáj a hátam, valamint a bal lábfejem és a jobb vállam is bekrepált. Menni akartam egy svájci nagy challengerre, de le kellett mondanom, mert többet ártott volna, mint használ.

– Százharminckilencedik helyen tart a ranglistán, ez gyorsabb tempó annál, amit év elején elképzelt, igaz?
– Abszolút, mivel karrierem legnagyobb részében a három- és a négyszázadik hely között mozogtam. Tavaly év végén betörtem a háromszázba, nehezen, sok munkával, és nem gondoltam volna, hogy magasabb szinten gyorsabban haladok, de mindig is hittem magamban. Öt hónap alatt 280-ról lefeleztem a ranglistahelyezésem, ehhez szerencse is kellett, ám keményen dolgoztam, és még a sok sérülés meg a koronavírus sem okozott nagy akadályt.

– Mennyire fontos, hogy már van egy challengersikere?
– Áttörést hozhat, nagyon fontos, nagy hitet és önbizalomlöketet ad a további versenyzéshez. Eddig körülbelül ötven challengeren indultam, és annyiszor éreztem, hogy karnyújtásnyira van egy győzelem... Fájó volt látni, hogy ez sikerült olyanoknak is, akiket többször is elcsíptem, és általában nincsenek jobb eredményeik, mint nekem. Nagy nyomást tettem magamra mindig, aminek nyögés lett a vége, mentálisan és testileg elfáradtam a versenyek vége felé. A pozsonyi döntőben lemostak a pályáról, Splitben egy sérülés egy szettet engedett, azt is fájdalomcsillapítóval. Mind kellett, hogy eljöjjön az időm – vasárnap óriási örömöt éltem meg!

– A legnagyobb skalp egyértelműen Maximilian Martereré volt Tamperében. Hogy alakult az a mérkőzés, milyen volt belülről?
– Nagyon rossznak éreztem a húrozást a versenyen, mindenki visszavett az erejéből, mert túl kemény volt az ütő. Aztán gondoltam egyet, kiszedtem a rezgéscsillapítót, ami nagy ötlet volt, bár korábban sosem játszottam nélküle, sokkal jobban ment úgy. Életem öt legjobb teljesítménye közé sorolom, amit Marterer ellen mutattam, nyugodt voltam, mégis megvolt bennem a tűz, csak a játékra figyeltem, a szervákat leszámítva majdnem minden ütésem tökéletes lett. A Marin Cilic elleni Davis-kupa-mérkőzéshez hasonló euforikus érzés kerített hatalmába, meg sem fordult a fejemben, hogy nem nyerek.

– Előtte mérkőzéslabdáról kellett fordítania Luigi Sorrentino ellen…
– Nem tudtam, ki ő, de jól játszott, többször tanácstalan voltam, mert irányított. Akkor és a döntőben is meg kellett küzdenem a saját démonjaimmal. Meccslabdánál ultraagresszíven kezdtem, kickszervát ütöttem a sarokba, jó tenyeressel visszaadta, aztán 15 ütéses labdamenetbe bonyolódtunk, mindketten be voltunk tojva. Ő betámadott egy fonákegyenessel, amit keresztbe ütöttem, attól féltem, kimegy, de befújta a szél, lecsapódott, ő meg eltörte a labdát, ami ment az erdőbe. Ekkor elindultam felfelé.

– Korábban a Roland Garroshoz hasonlóan a selejtező harmadik körében búcsúzott Wimbledonban is. Mekkora élmény volt a szereplés a füves pályás Grand Slamen?
– A hátam miatt egyik verseny előtt sem ment jól a felkészülés, így teher nélkül teniszeztem – jó lenne hasonló mentalitás és bomba jó felkészülés, csak ezt nehéz megvalósítani. Nehezen éltem meg, hogy mindkétszer a főtábla kapujában estem ki, de néhány nap szomorúság után átlendültem ezen. Wimbledonban Mihail Kukuskin iszonyú nehéz ellenfél volt, a borítás neki lett kitalálva, a fonákja visszafelé pörög, pöcköli a labdát, senki nem üti úgy, mint ő, mintha más sportágat játszana. Jól csináltam mindent, de így sem volt sok sanszom, és akkor sem lett volna, ha elérem az ötödik szettet.

– Mi lesz a folytatás, marad salakon, vagy irány a kemény pálya?
– Megyek kemény pályára, kezdődik a US Open-felkészülés, Kanadában indulok egy 1000-es torna selejtezőjében, aztán jön egy challenger, majd augusztus végén a „kvali” New Yorkban.

– Milyen reményekkel várja a US Opent?
– Hogy három a magyar igazság, a challengerdöntők tekintetében számított, talán bízhatok ebben újra, de annyi jó játékos indul a Grand Slam-selejtezőben, hogy nagyon sok függ a sorsolástól. Százhuszonnyolcan dübörögnek, nincs kivétel, a napi forma dönt. Ha kikapok az első körben, de megtettem mindent, nem lesz okom panaszra. Megbecsülöm, hogy ott lehetek, évekig nem is játszhattam ilyen meccseket.

– Reálisnak látja az Australian Open automatikus főtábláját?
– Ha nem lenne tavalyról egy hatvanpontos novemberi hetem, nagyon jó szériával elcsíphető lenne. Nem tartom valószínűnek, de azt sem tartottam, hogy a Garroson nulla felkészüléssel 6:2, 6:2-re verjem meg Sam Querrey-t. Amit kimondottan megcélzok, a jövő évi Garros-főtábla, addig fejlődöm is, további önbizalmat és rutint szerzek, de nem lennék elkeseredve, ha már Melbourne-re összejönne.