Davis-kupa: A mai válogatottnak is bravúrra lesz szüksége – Krocskó József

A mieink 1995 szeptemberében óriási bravúrral 3–2-re verték a Kistadionban az ausztrálokat, a csapatot Noszály Sándor, Krocskó József, Markovits László, Köves Gábor, valamint a sikerkapitány Benyik János alkotta. A nyitányon Noszály sima vereséget szenvedett Mark Philippoussistól, majd Krocskó egyenlített Todd Woodbridge legyőzésével. A párost öt szettben a 11-szeres Grand Slam-bajnok Woodbridge, Mark Woodforde duó hozta Köves és Markovits ellen, aztán a zárónapon jött a „csoda”: Noszály óriási csatában megverte Woodbridge-ot, majd Krocskó Philippoussist.

A világranglistán akkoriban 192. Krocskó kifejezetten Davis Kupa-specialista volt, saját bevallása szerint a válogatottban mindig jobban ment neki a játék.

„Mielőtt bárki azt hiszi, hogy számunkra a Kisstadion igazi hazai pálya volt, az téved, ugyanis az ausztrálokhoz hasonlóan mi is akkor játszottunk ott először és utoljára. Viszont az nagyon fontos volt, hogy rendezőként mi választhattuk meg a borítást, valamint a labdát is. Mindkettő nekünk kedvezett, a friss salak és a kicsit lassabb labda” – emlékezett vissza a szövetség honlapján a csata egyik magyar hőse, akinek nagy nyomás volt a vállán Noszály veresége után, mivel ha ő is veszít, akkor aligha jött volna össze a bravúrdiadal.

„Mivel Sasa remek formában volt, így azt gondoltam, bőven lesz időm felkészülni az öltözőben. Erre olyan gyorsan kikapott, hogy szinte berendezkedni sem volt időm, a kései ebédre rendelt spagettimet is alig ettem meg, máris indulnom kellett a pályára. Rá tudtam erőltetni a játékomat az ausztrálra, aki így kevésszer tudott bejönni a hálóhoz, s ez döntőnek bizonyult” – árulta el sikere receptjét Krocskó, aki két nappal később a mindent eldöntő egyest vívta az őt több mint száz hellyel megelőző Mark Philippoussis ellen.

„Sasa persze megint jól kiszúrt velem, ugyanis ezúttal a szakállam is kinőtt, mire pályára léphettem öt és fél órás várakozást követően. Sosem felejtem el az utolsó gémet, amikor 5:3-as vezetésnél két bréklabdáról fordítottam. Szerencsére a meccslabdát nem tudtam elizgulni, ugyanis a szervámat az ausztrál belevágta a hálóba. Az utána jövő pillanatokból, percekből csak arra emlékszem, hogy eldobtam valahova az ütőm, aztán csak szaladtam” – mesélte Krocskó, aki hozzátette, a mostani csapatnak is legalább ekkora bravúrra lesz szüksége a sikerhez Sydneyben.

Benyik János kapitány úgy vélekedett, hogy pályafutása csúcsa volt az 1995-ös győzelem. Elmondta, amikor a sorsolás után a megfelelő helyszínt keresték, nem szólt bele, hogy hol legyen a nagy mérkőzés, ám ahhoz ragaszkodott, hogy a borítás salak legyen.

„Jó, jó, kicsit puhább lett a kelleténél. De könyörgöm, ennyi előny megillette a mindenkori házigazdát” – mondta mosolyogva, majd felidézte, hogy a legjobb ausztrál, a kétszeres Grand Slam-győztes Patrick Rafter miként maradt ki a csapatból. Sokak szerint kiborult az egyik edzésen, és a két kapitány, a legendás John Newcombe és Tony Roche úgy döntött, hogy ne játsszon a magyarok ellen – ugyanis azt hitték, így is simán továbbjutnak.

„Bevallom, nagyon meglepett, amikor kiderült, hogy Rafter kimaradt a csapatukból, de nem állítom, hogy nagyon bánkódtunk emiatt. Ekkor már megfordult a fejemben, mi van, ha – mondta Benyik. – A szombati párosban megpróbáltam a fiúk válláról levenni a terhet, hisz mégiscsak a világ legjobbjaival játszottak. Az első két játszma meseszerűen alakult, de lehetett látni, hogy még a legjobb teljesítményük is kevés lesz. Egyszerűen túl sokat kivett belőlük a két megnyert szett, de annak ellenére, hogy kikaptak, egy csepp szégyenkeznivalójuk sem lehetett” – fogalmazott Benyik.

Saját bevallása szerint a kapitány a vasárnapi első találkozó előtt kicsit félt attól, hogy Noszály ott folytatja majd, ahol pénteken Philippoussis ellen abbahagyta, ám ezúttal remekül játszott. A már harmadik napja pályán lévő Todd Woodbridge ellen azt a taktikát gondolta ki "Sasának", hogy minél keményebben támadja le az ausztrált, helyezze nyomás alá, ami végül be is jött.

„A mindent eldöntő utolsó meccsen Józsi elképesztően feldobódva ment fel a pályára, és a harmadik játszmát leszámítva, amikor rossz taktikát választott, szinte hibátlanul teniszezett. Ő lett a meccs hőse, és amikor Philippoussis a hálóba vágta a meccslabdát, csak arra emlékszem, hogy fut felém, az ölembe ugrik. Elképesztő ünneplés kezdődött, ment a vonatozás. A pályafutásom csúcsa volt ez a győzelem” – jelentette ki Benyik, aki hozzátette, az igazi ünneplésre este került sor a Kongresszusi Központban.