Tenisz: Még egy kis kiegyensúlyozottság és szerencse kell Fucsovicsnak – Jancsó Miklós

You can read the interview in English here!

– Mi a legfontosabb fokmérője a sikeres évnek? Előrelépés a világranglistán, jó szereplés a Grand Slameken, vagy kiegyensúlyozott teljesítmény a közbenső tornákon?
– Ezek biztosan összefüggésben vannak egymással – felelte a Nemzeti Sportnak Jancsó Miklós, a világranglistán 40. (az előző évet 55.-ként záró) Fucsovics Márton egyik edzője. – Ahhoz, hogy valaki egyre feljebb lépdeljen, egész évben eléggé kiegyensúlyozottan kell szerepelnie. Egy teniszezőnek a Grand Slamek a legfontosabb versenyek, azokra készül a leginkább, ha valaki ott jól teljesít, plusz motivációt és önbizalmat szerezhet.

– Wimbledon különleges alkalom volt, vagy lehetne sztenderd is Fucsovics Márton szempontjából?
– Érdekes, mert juniorban győzni tudott ott, a felnőttek között azóta viszont csak egy-egy meccset nyert meg. Éreztük, hogy a játékstílusa és a mozgása megfelelő a füves borításhoz, az eredményesség eddig hibádzott, de az idén nagyon kijött a lépés Marcinak. Jól játszott, top tízest és két top húszast ütött ki, először ment négy fordulót egy major tornán – hármat többször is –, nagyon bízunk benne, hogy ennek már jövőre folytatása következhet.

– Mit tart az idei csúcspontnak? A brit füves pályás versenyt vagy inkább a rotterdami ötszázast, amelyen honfitársunk nagyszerű formában játszva a selejtezőből eljutott a döntőig?
– Ahogy említettem, a Grand Slam a csúcs, s bár nem szoktunk rangsort felállítani, minden szép eredményre nagyon büszkék vagyunk. Ha mégis választani kell, Wimbledon és a három nyert szettig tartó meccsek kerülnének előtérbe.

– Hogyan sikerült felpörgetni Fucsovicsot egy nehezebb időszak után az elmúlt hetek tornáira?
– Az amerikai szezonra sajnos egy vállsérülés alaposan rányomta a bélyegét, Wimbledon után Marci közel sem volt százszázalékos, és nagyon rosszul érintette, hogy ki kellett hagynia az olimpiát. Lelkesen készült rá, és ugyan sokan mondják, a sportágban nem az a csúcs, Marci nagyon szeret a hazájáért játszani. Ez lelkileg megtörte, ráadásul a sérülése elhúzódott, egy hónapja lehet azt mondani, hogy már csak minimális fájdalmak mellett játszik, néha beleszúr a vállába, de kezelhető a helyzet – az amerikai versenyeken, a US Openen még nagyobb fájdalmakkal teniszezett.

– Ön miként élte meg a Novak Djokovics elleni párizsi mérkőzést, és mi választja el attól legjobbunkat, hogy nyerni tudjon egy hasonló összecsapáson?
– Párizsban Nagy Zoli volt vele, én itthonról szurkoltam neki, mivel covidos lett a család, így be voltunk zárva, szerencsére már túl vagyunk rajta. A kezdeti bizonytalanság után Marci hihetetlenül magas színvonalon játszott, ami a szerencse mellett kell ahhoz, hogy Djokovics ellen valami kis esély legyen. A szerb motivált és felkészült volt, ilyenkor nagyon nehéz őt legyőzni. Nagyszerű volt látni, hogy Marci mennyire felnőtt a feladathoz, szettet vett el a világelsőtől, és a harmadik játszmában is volt némi sansza, ám ezt nem használta ki, utána meg Djokovics fantasztikus játékot produkált.

– Előfordul manapság is, hogy tanítványát megtöri egy-egy vereség?
– Óriási rutinja van már, rengeteg győzelem és vereség van a háta mögött, de nagyon jól dolgozza fel ezeket. Mi is arra törekszünk, hogy mindent a helyén kezeljünk, mindenki tisztában van azzal, hogy egy éven keresztül ugyanolyan jó teljesítményt csak néhány játékos tud nyújtani, a többiek ugyanúgy átélnek rövidebb-hosszabb hullámvölgyeket. Akár úgy is, hogy mindent ugyanúgy csinálnak, mégsem jön ki a lépés – Marci ezzel is megtanult együtt élni.

– Két éve irányítják Nagy Zoltánnal a nyíregyházi teniszező felkészülését. Továbbra is jól működik a munkamegosztás?
– Szerencsére jól, szakmailag és emberileg is nagyon jó a kapcsolatunk Zolival. Mindent megbeszélünk, nincs széthúzás, nagyon könnyű együtt dolgozni vele, mert fantasztikus ember. Megvan a tervünk, ki melyik versenyre megy, persze Marcinak is van néha külön kérése, hogy ide vagy oda melyikünk tartson vele. Párizsba és Stockholmba én mentem volna, de a betegségem miatt Zoli beugrott a helyemre.

– Lehet olyan esztendeje Fucsovicsnak, mint például az idei volt Cameron Norrie-nak, aki már nem fiatal, viszont elképesztő mennyiségű mérkőzést megnyerve a top tíz közelébe került?
– Nagyon bízunk benne, hogy igen. Mindig próbálunk fejlődni apróságokban. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, de van olyan, amire nagyobb hangsúlyt fektetünk, s bízunk benne, hogy ezek átlendítik a húzós mérkőzéseken, több önbizalmat szerez, és még hosszabb győzelmi szériát építhet. Remélhetőleg a következő az ideinél is eredményesebb év lesz, bár ez nagyon kemény világ, nehéz ott lenni a top százban. Marci ugyanakkor rendkívül motivált és profi szemléletű, tehát a mostaninál is feljebb léphet, talán a top húszat is elérheti. Ehhez még egy kis kiegyensúlyozottságra, szerencsére van szüksége, meg arra, hogy elkerüljék őt a sérülések, ebben az esetben lehet realitása az elképzelésünknek.