Tenisz: Túl a 4321. vírustesztemen, a napjaim részévé vált – Babos

– Az egyéves olimpiai halasztás mennyivel dobta meg a költségeket, a felkészülésre szánt anyagi keretet?     
– A tenisz ebből a szempontból speciális, hiszen mi nem feltétlenül az olimpiára időzítjük a csúcsformát: hétről hétre versenyzünk, és négy fontos Grand Slam-tornát is rendeznek az idényben. Nem nevezek több eseményre, mint máskor, nálam a felkészülésre fordított anyagi keret fix. Az edzőt, utazást, szállást, étkezést, fizioterapeutát, erőnléti trénert egyébként is fizetnem kell, tehát extra kiadásokkal nem számolok. A költségeim nagyon magasak, ez olimpiai évben sem változik – felelte lapunknak Babos Tímea, aki stabil top 10-es páros játékosként gyakorlatilag biztos tokiói résztvevő. A 27 éves teniszezővel még azt megelőzően beszéltünk, hogy a dubai premiertorna elődöntőjében az orosz Veronyika Kugyermetovával 6:3, 7:5-re kikaptak a Hszü Ji-fan, Jang Csao-hszüan kínai kettőstől.

– Az utazási tilalmak hogyan befolyásolják a terveket, főként olyan sportágban, amelyben egyébként is az év nagyobbik részét külföldön töltik?     
– Sportolóként sok szempontból mentességet élvezünk, de ahogyan azt láttuk a US Openen vagy az Australian Openen, ez nem mindig zökkenőmentes. A változó vírushelyzet és protokoll miatt egyik napról a másikra kizárhatnak a versenyből, karanténba küldhetnek, vagy nem engednek ki onnan... Nyilván könnyebben mozgunk, mint azok, akik nem profi sportolók, de messze nem úgy, mint a világjárvány előtt megszoktuk. A múlt héten például Lyonban versenyeztem, három nappal az indulás előtt változtatták meg a beutazási protokollt, azaz nekünk is állandóan alkalmazkodnunk kell. Az elmúlt egy évben kiderült, hogy semmi sem biztos.

– Mennyire fél a koronavírustesztek előtt, hogy jaj, mi történik, ha ez – noha már a századik – pozitív lesz?     
– Ez a félelmem már elmúlt. Nyilván egy Grand Slam-torna alatt azért jobban izgulok, de túl a 4321. tesztemen, ez a vizsgálat nagyjából a mindennapjaim részévé vált.

– Beoltatja magát soron kívül?     
– Ez olyan kérdés, amelyben a döntés az ember szíve-joga, a sajátja. Sportoló vagyok, nem politikus vagy egészségügyi szakértő.

– Zavarná, ha erős ellenfelek maradnának távol a világjárvány miatt? Illetve, miként lehet kezelni, hogy a vírus és a halasztás miatt simán borulhat a papírforma?     
– Ez érdekes kérdés, mert az olimpia hagyományosan nem a legjelentősebb verseny a teniszben: a riói olimpiát például jó néhány éljátékos kihagyta a zika-vírus miatt. A nőknél végül abszolút meglepetésember, a Puerto Ricó-i Mónica Puig győzött, ami Grand Slam-tornán sokkal kisebb eséllyel fordulhatna elő, még negyeddöntős sem volt soha. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy úszásban vagy atlétikában távol maradnának a nagy esélyesek. Én mindenesetre büszkén fogom magamra ölteni a címeres mezt, mindig is teljes odaadással és szívvel képviseltem a hazám, ez nem lesz másképp Tokióban sem, megígérhetem.

– Kell sportpszichológus segítségét kérnie, mert a felkészülés speciális körülmények között zajlik?     
– A felkészülésem tulajdonképpen nem változott, sokkal inkább a mérkőzések lebonyolítása: lehangoló egy több tízezer férőhelyes stadionban, üres lelátók előtt teniszezni. Ha esetleg az olimpiát is zárt kapuk mögött rendeznék meg, biztos, hogy több lesz a meglepetés, hiszen sok sportolót a közönség jelenléte hajtja, mások viszont a nézők hiányában szárnyalnak, mert nem éreznek magukon akkora nyomást. Sajnálnám, ha nem lehetnének szurkolók, mert rengeteg sportolónak ez az esemény a karrierjének csúcspontja. Együtt érzek azokkal, akik négy évig készültek, aztán az olimpiát elhalasztották, nekik viszont az idő nem a barátjuk: búcsúzni szeretnének, közönség előtt, ezért azt remélem, megkapják, amit a hosszú és szép sportpályafutásuk végén megérdemelnének.