– Nagyon utálná, ha harmadszor is kikapna Björn Borgtól, igaz?
– Björn nagyszerű ember, jó barátok vagyunk, de játékosként is gyűlöltem veszíteni ellene, és ez nem változott a kispadon ülve sem. De nem is gondolok a vereségre, hiszen vasárnap minden győzelem három pontot ér, mi pedig a vesztes mérkőzéseken is nagyon közel voltunk a sikerhez, tehát lesznek még izgalmak – felelte a Genfben zajló harmadik Laver-kupán John McEnroe, akit néhány lap, köztük a Nemzeti Sport munkatársa a sajtótájékoztatón kívül is kérdezhetett.
Roger FEDERER, olykor másodedző: „Szerintem ez a Laver-kupa egyik titka: odamehetsz a csapattársadhoz a szünetben, megoszthatod vele a tanácsaidat, biztathatod, ezt közben a szurkolók is hallhatják. De Rafa vagy én nem azért lépünk oda a kispadhoz, mert ez látványos, és a mérkőzések alatt sem azért szurkolunk ennyire, mert jól néz ki. Azért támogatjuk egymást, mert nagyon élvezzük, hogy van rá lehetőségünk. Nemcsak a kamerák előtt, az öltözőben vagy az étkezések, utazások közben is rengeteget beszélünk a többiekkel, hiszen nem magunkért, a csapatért küzdünk. Az elmúlt két év győzelmeihez ezek a beszélgetések is kellettek, és bízom benne, hogy az idén is miénk lesz a kupa, mert mindannyian motiváltak vagyunk és győzni akarunk.” |
– Mennyit tud hozzátenni a csapat eredményeihez?
– Ezt legfeljebb a játékosok mondhatják meg, de szerintem nagyjából annyit, mint a Davis-kupában egy szövetségi kapitány. A szünetekben általában van néhány észrevételem, mert bár Laver-kupát sohasem játszottam, megvan a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy segíteni tudjak. Könnyű dolgom van, mert akik éppen nincsenek a pályán a csapatból, folyamatosan támogatják a társukat.
– A két kapitányon is múlik, hogy a Team Europe és a Team World játékosai teljesen másképp viselkednek?
– Szerencsésen alakultak ki a csapatok. Én szeretek azonnal reagálni, folyamatosan kommunikálni, a kevésbé éles helyzetekben pedig viccelődni, míg Björn inkább a megfontolt, halk, komoly típust képviseli. Emiatt is jó, hogy én pirosban vagyok, mert a játékosaim laza srácok: ahol egy csapatban szerepel három amerikai meg Nick Kyrgios, ott mindig van show. Nick egyébként az idei Laver-kupán is bizonyítja, hogy fantasztikus csapatember, nagy szíve van, még a vacsoráját is a kispad mögött ette meg, hogy közben szurkolhasson a társainak. Néha óriásit hibázik, de nem véletlenül szeretik ennyire Svájcban is. A kékeknél kicsit más a felállás: ahol Roger Federer és Rafael Nadal szerepel, ott senki sem kezd el hason csúszva ünnepelni egy nagy pontot. Ahogyan én látom, ott is nagyon erős a csapategység, és ez a Laver-kupa igazi varázsa: Grand Slam-tornákon nincs ilyen, és a Davis-kupában sem jellemző, hogy a rajongók hallhatják, miről beszélnek a szünetben a játékosok vagy a kapitány. De azt is láthatják, hogy az öltözők melletti televíziót nézve hogyan szurkol a következő mérkőzésre készülő teniszező – ezek a srácok nem színészkednek, tényleg győzni akarnak és maximálisan támogatják egymást. A Laver-kupára óriási szüksége volt, van és lesz a tenisznek.
– De mi lesz a Laver-kupával Federer és Nadal visszavonulása után? Ők most az esemény húzónevei, különösen Federer.
– Az egész sportág más lesz majd a visszavonulásuk után, de szerencsére ezzel még nem kell foglalkoznunk, hiszen fizikailag remek állapotban vannak és sikeresek. Ha pedig véget ér a pályafutásuk, akkor sem kell elszakadniuk a sportágtól. Itt van például Rod Laver, szerintem minden idők legnagyobbja. Rég visszavonult már, mégis rengeteget tesz a teniszért. Igen, Roger a húzónév, de ennek az eseménynek a sikeréhez kellett Rod Laver is, aki egyrészt elvállalta a névadó szerepét, másrészt harmadik alkalommal is itt van velünk, a jelenléte mindenkinek nagyon sokat jelent. A megnyitón óriási tapsot kapott a közönségtől, pedig valószínűleg a legtöbben nem is látták játszani. Biztos vagyok benne, hogy Roger és Rafa is sokat tesz majd a sportágért karrierje befejezése után – jelentette ki lapunk kérdésére a 60 éves amerikai, aki játékosként hét Grand Slam-trófeát emelhetett a magasba.