Fucsovics Márton: Huszonhat évesen végre teljesült az álmom

– Ennél nagyszerűbb játékkal aligha nyerhette volna meg pályafutása első ATP-tornáját!
– Fantasztikus érzés, nagyon boldog vagyok! Minden remekül alakult, magabiztosan és jól kezdtem, azzal a taktikával, amit Sávolt Attilával megbeszéltünk. Az elejétől a végéig működött – jelentette ki a Nemzeti Sportnak Fucsovics Márton.

– Mi járt a fejében a végén, negyven-tizenötnél, amikor a trófeáért szervált?
– Inkább a játék elején, öt-kettőnél volt nehezebb, amikor felálltam adogatni a szünet után. Ott átfutott az agyamon, hogy honnan kezdtem, miken mentem keresztül, most pedig ATP-tornagyőzelemért szerválok. Ezek csak villanások voltak, de aztán profin kezeltem a helyzetet, kizárólag a következő labdára koncentráltam.

– Végül ásszal fejezte be a mérkőzést, bár a vonalbíró kint látta a labdát. Ön tudta, hogy jó?
– Amikor sétáltam a háló felé, láttam a nyomot a vonalon, de nyilván akkor hivatalos, ha a székbíró is ezt mondja be.

– A találkozó után elsőként Sávolt Attilával beszélt. Mit mondott az edzője?
– Őszintén, nem is emlékszem, gondolom valami olyasmit, hogy megcsináltuk, szép munka, de mindegy is, mit mondott, a legfontosabb, hogy sikerült, és ebben óriási szerepe van.

– Az édesapja meghatva figyelte a díjátadót. Ön közel volt a könnyekhez?
– Amikor kezet fogtam Peterrel és kinéztem a csapatomra, felfogtam, hogy huszonhat évesen végre teljesült az álmom, akkor igen. A díjátadón már inkább a boldogság volt bennem.

– A telefonját is megnézte néhány perccel később. Sok üzenetet kapott?
– Rengeteget. Szerettem volna írni a kedvesemnek, de annyi üzenetet, hívást, gratulációt kaptam, hogy nem is tudtam mit kezdeni a telefonommal, inkább el is raktam.

– Ösztönösen tudott végig higgadt maradni első ATP-fináléjában, vagy nagyon készült erre a szituációra?
– Inkább ösztönösen, én alapvetően ilyen típus vagyok. Arra gondoltam, hogy itt vagyok a döntőben, én már csak nyerhetek, játszhatok felszabadultan. Tudtam, hogy van esélyem a győzelemre.

– Az Australian Open után azt mondta, teljesült az egyik nagy célja azzal, hogy végre sikeres és népszerű. A genfi tornagyőzelem után úgy tűnik, most megint összejött minden.
– Igen, így tűnik, de azért nem olyan egyszerű ez. Igen, Ausztráliában nyertem három meccset, Roger Federerrel játszottam, de utána megsérültem, sorban jöttek az első körös vereségek, a salakszezon is szörnyen kezdődött. Szóval nehéz volt. De ezért jó a tenisz, hétről hétre lehet javítani. Az elmúlt hetekben voltak mélypontok, de a családom, az edzőm, a csapatom hitt bennem, nagyon keményen dolgoztunk és ennek meglett az eredménye.

– Hogyan tovább?
– Nincs nagy ünneplés, vacsoráztunk egyet, aztán vasárnap vonattal megyünk Párizsba, délután talán edzünk is. Nagy önbizalmat ad ez a siker, de a földön kell maradnom, veszélyes ellenféllel, Vasek Pospisillel kezdek a Roland Garroson, aki rutinos, korábban stabil top ötvenes teniszező, nekem pedig ez lesz az első főtáblás meccsem Párizsban. Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, remélem, kitart a jó forma.