Tenisz: „Federer és Nadal is elgondolkodna a visszavonuláson, ha...”

– Amikor két visszavonult teniszező bemutató mérkőzésre készül, mindig az a legfontosabb, milyen fizikai állapotban van?
– Jó formában vagyok, remekül érzem magam! Persze mindig lehetne jobb és jobb, de sokat edzek és teniszezem, szóval nincs okom panaszra – felelte a 49 éves Michael Stich, aki április 22-én, a budapesti ATP-torna nulladik napján a spanyol Alex Corretja ellen lép pályára a BudaPart Kopaszi-gáton.

– Mit tud Corretja formájáról?
– Sohasem jó spanyol ellen salakon játszani, mert az mindig sok futást jelent… A viccet félretéve, öt évvel fiatalabb nálam, elég fitt, megpróbálom a jól bevált szerva-röpte játékomat erőltetni, hogy ne kelljen hosszú labdamenetekben sokat futni az alapvonalon.

– Járt már Budapesten?
– Azt hiszem, igen, de őszintén, nem vagyok teljesen biztos benne. Most sem hinném, hogy lesz időm várost nézni, sok a kötelezettségem otthon, vasárnap utazom, hétfőn már jövök is vissza.

– Mennyire ismeri a magyar férfi játékosokat, például Fucsovics Mártont?
– Hamburgi tornaigazgatóként természetesen ismerem a neveket, sok teniszezőt látok játszani, de azért nem mondanám, hogy annyira képben lennék vele kapcsolatban, hogy véleményt alkothassak.

– Viszont a világranglistán negyedik honfitársát, Alexander Zverevet biztosan jól ismeri. Mi a véleménye róla?
– Tehetséges játékos, már most jelentős eredményeket ért el, de van még benne bőven potenciál.

– Lehet annyira népszerű Németországban, mint mondjuk Boris Becker?
– Ahhoz tizenhét évesen Wimbledont kell nyerni… Biztos sok szép sikert látunk majd Alexandertől, de nem hinném, hogy valaha is annyian kedvelik majd, mint Borist.

– Huszonhét évvel ezelőtt egyéniben nyert Wimbledonban, a fináléban Beckert győzte le. Egy évvel később vele győzött a barcelonai olimpián párosban, meg Wimbledonban John McEnroe oldalán egy legendás, hétfőig tartó 19:17-es döntő szettes meccsen. Lehet különbséget tenni az élmények között?
– Nyilván a wimbledoni egyéni siker kiemelkedik, de alapvetően mindegyikre büszke vagyok. Nem szoktam nagy különbséget tenni a győzelmek között, kilencvenháromban Frankfurtban világbajnokságot nyertem, abban az évben a Davis-kupát is megszereztük a válogatottal, sok jó versenyen vehettem részt. Nem hasonlítgatom össze őket, igyekszem a jelenben élni, nem a múltban.

– Beckerrel nagy ellenfelek voltak, de egymás oldalán is szép sikereket értek el. Milyen volt a kapcsolatuk?
– Nem voltunk vagy vagyunk közeli barátok, de tiszteljük egymás eredményeit, játékát, ez volt mindennek az alapja. Nemigen tartjuk a kapcsolatot, csak ritkán futunk össze. John McEnroe-val és Henri Leconte-tal viszont nagyon jó barátok maradtunk a mai napig, miután már játékoskorunkban is szoros volt a kapcsolatunk.

– Riválisai közül többek között Becker, McEnroe, Ivan Lendl, Goran Ivanisevic, Andre Agassi és Stefan Edberg is dolgozott éljátékosokkal az elmúlt években. Önt nem kérték fel edzőnek?
– De, kaptam ajánlatokat, viszont az aktív pályafutásom során már utaztam eleget, most már nem vágyom rá. Otthon rengeteg a teendőm, tehát nem is tudnék annyi időt áldozni a feladatra, amennyire egy éljátékos mellett szükség lenne.

– Mit gondol arról, hogy továbbra is Federer és Nadal uralja a mezőnyt?
– Ezt senki sem hitte volna korábban. Különösen azt, hogy Roger ennyi idősen is a legjobbak között lesz, de amíg élvezi a játékot, és egészséges, miért ne folytatná. A fiatalokon múlik, hogy meddig tarthat az uralmuk, hiszen ha rendszeresen Grand Slam-tornákat nyernének, Roger és Rafa is elgondolkozna a visszavonuláson. De egyelőre nem így van.

– Látja azokat a fiatalokat, akik átvehetik a szerepüket?
– Nem hinném, hogy annyi Grand Slamet tudnak nyerni, amennyit ők ketten, de ez nem is lehet reális cél. Viszont olyanok, mint Zverev, Nick Kyrgios, Csung Hjon vagy Grigor Dimitrov, átvehetik a szerepüket.

– Az ön idejében erősebb volt az élmezőny, több volt a klasszis, mint most? Egyáltalán össze lehet hasonlítani a két időszakot?
– Talán az volt a legnagyobb különbség, hogy több, Grand Slamet nyerni képes játékos volt az én időmben, erősebb és sűrűbb volt egy főtáblás mezőny. De azért azt is látni kell, hogy a mostani generációra sem lehet panasz, nemcsak Roger és Rafa miatt, hanem mert nagyon jó teniszt láthattunk az elmúlt tizenöt évben is.