Az Aus. Open újonca egy csapásra ismert lett, persze ilyen névvel…

Ilyen névvel...

Mi ugyan nyilvánvalóan Fucsovics Márton és Babos Tímea szemszögéből követtük, követjük az Australian Open tenisztornájának eseményeit, de kerültek még elő mesebeli figurák Melbourne-ben.

Tennys Sandgren, például.

Az amerikai júliusban már 27 éves lesz, eddig mégsem hallott róla senki, már ami az élvonalat jelenti: Melbourne-re éppenséggel a világranglista 97. helyezettjeként nevezett be – viszont szerdán az élő rangsorban már az 55-iken jegyezték, miután 2003 óta az első újonc lett, aki nyomban a negyeddöntőig szaladt. És nem könnyű úton ám, mert két top 10-es vadat is elejtett útközben a 9. kiemelt svájci Stan Wawrinka és az 5. kiemelt osztrák Dominic Thiem személyében. Na most, közülük Wawrinka háromszoros Grand Slam-győztes, 2014-ben éppenséggel az Australian Openen nyert, és mellesleg van egy Roger Federerrel párosban nyert olimpiai aranya is 2008-ból. Ezúttal mégis kipottyant a második fordulóban, ahová Sandgren a francia Jeremy Chardy kiejtésével jutott el, pedig ő sem egy kutyaütő, volt anno negyeddöntős Melbourne-ben, 25. a világranglistán és tavaly a francia válogatottal megnyerte a Davis-kupát...

Szóval, ki ez a fiú, aki ilyen figurákat ütött le a tábláról?

És akit Tennysnek hívnak, ugye.

Kezdjük is a keresztnévvel, mert története van!

„Amikor először találkozunk valakivel, azt hiszi, Dennisnek hívják, és ha többet nem látjuk, akkor nem is bajlódunk azzal, hogy elmeséljük a hátteret – mesélte 2004-ben az ATP magazinjának Tennys édesanyja, a dél-afrikai születésű Lia. – Akik viszont helyesen hallják a nevét, meglepődnek. Egyszer valaki azt is mondta, hogy kész szerencse, hogy nem baseballrajongó a család...”

Az más kérdés, hogy a keresztnévnek a világon semmi köze a sporthoz, illetve csak utólag nyert értelmet. Tennys Sandgren ugyanis az apai dédapa után kapta a nevét, aki 1896-ban született és Svédországból emigrált a tengerentúlra. Az unokája, David már a saját elsőszülött fiát is Tennysnek szerette volna elkeresztelni, ám a felesége, az idézett Lia akkor még berezelt, így a bátyból Davey lett.

„Mindig is kedveltem a Tennys nevet, de az első lehetőségnél betojtam, ráadásul amikor a srácok születtek, még nem tudtuk, hogy teniszezni fognak” – folytatta Lia, amibe már bele lehet kötni azért.

Mert amíg a papa hobbiteniszező volt, addig élete párja csak a harmincas éveiben merült el a sportágban, de akkor nagyon, napestig ütötte vissza az adogatógép labdáit, bebiflázta a szakmai anyagokat, Tennysből pedig negyedikes korában magántanulót csinált, hogy maga edzhesse.

„Hát annak megvoltak a buktatói... – vette át a szót Tennys Sandgren. –Nagyon sok időt töltöttünk együtt, és mindketten erős személyiségek, igen makacsok vagyunk, úgyhogy akadtak összecsapások... Ám kitartott mellettem, ami nagy dolog, mert juniorkoromban még sokkal rosszabb voltam, mint amilyen ma vagyok, és az nem semmi! Sok baromságot kellett elviselnie szegénynek, ugyanakkor segített felnőnöm, tanulnom és fejlődnöm.”

Mindez azonban lassan hozott eredményt.

GYORSABB ZUHANY, KEVESEBB SAMPON

Fiatalabb korában Andre Agassi és Gustavo Kuerten voltak Sandgren példaképei, de juniorként a Grand Slameken nem jutott tovább a harmadik fordulónál. Igaz, az NCAA amerikai egyetemi bajnokságban elődöntőzött –ott viszont kikapott iskola-, páros- és szobatársától... 2011-ben ment el felnőtt profinak, ITF future-tornákkal kezdte, gyűrte a challengereket, és 2013 végére a top 200-ba küzdötte magát. Erre 2014-ben meg kellett műteni a csípőjét, kihagyott fél évet, 2016 novemberéig tartott, mire a 714. helyről visszaverekedte magát a top 200-ba.

Tavaly viszont már beindult valami, még ha ezt csak az idei Australian Open tette is világossá. Öt challengeren is döntőzött, kettőt megnyert, a Roland Garros főtáblájára pedig kapott egy szabadkártyát. Persze azonnal kiesett, ám később áttörte a top 100 határát, Washingtonban nyert a top 20-as ausztrál Nick Kyrgios ellen, és főtáblás lett a US Openen – még ha ismét csak egy mérkőzés erejéig is.

Így fordult rá 2018-ra, amely elején az indiai Púnában – ahol Fucsovics döntőzött – az első, Aucklandben a második fordulóban esett ki, tehát nem állíthatnánk, hogy fékezhetetlen önbizalommal utazott át Melbourne-be. Mégis eljutott a főtábla harmadik, Federer-, Nadal-, Djokovics-mentes negyedében egészen a negyeddöntőig, ahol a világszenzáció, a hatszoros Australian Open-nyertes Djokovicsot kiejtő dél-koreai Csung Hjon állította meg végül.

De addigra Sandgrenből (is) a teniszvilág új kedvence lett, mert nemcsak a pályán, a mikrofonok előtt is remekelt, egy huszonéves amerikai lazaságával nyilatkozott végig, ugyanakkor nem arrogánsan: például, amikor Thiemet kiverte, azzal kezdte a pályaszéli interjúját, hogy a közönség tapsolja meg az öltözőbe „menekülő” osztrákot, mert az eredmény dacára egészen fantasztikusan játszott.

Egyébként pedig brillírozott a sajtótájékoztatókon, ilyen párbeszédeket nyomott:

– Nehéz döntés volt megválni a lófarkától?
– Egyik nap felébredtem, és úgy éreztem, nem élhetem tovább az életem így, ideje volna megszabadulnom tőle és a kamionosbajusztól is. Kicsit le kellett tisztítani a kinézetem, valamivel profibbnak tűnni.

– Hivatalosabbnak?
– Fontosabb, hogy gyorsabban végezzek a zuhanyban. És kevesebb sampont is kell használnom, ami jó.

BILLIÁRDASZTAL, UGRÁLÁS, BORDATÖRÉS

Ám mindennek ára van: Sandgren édesanyja például összetörte magát a Wawrinka elleni győzelem ünneplésekor, a Thiem-meccs utániból pedig sistergős kérdezz-felelek kerekedett, amikor a fiának szegezték a kérdést, hogy szélsőjobbos-e, amiért Twitteren követ néhány szélsőjobbost. (Például egy Nicholas Fuentes nevű diákot, aki részt vett tavaly nyáron Charlottesville-ben a a fehérek felsőbbrendűségét hirdető hírhedt felvonuláson, majd az őszi szemeszterre már nem tért vissza a Boston Universityre, mert állítólag halálos fenyegetéseket kapott, és Massachussets államot „az egyik legbalosabbnak és veszélyesnek” minősítette.)

„Nem nagyon érdekel. Ha valaki odakapcsol egy hírcsatornára, arra se mondanánk, hogy mindennel egyetért, amiről a hírcsatorna beszámol. Ugyanígy nem számít, hogy kit követek Twitteren, mert egy információ még nem jelenti azt, hogy úgy is gondolom. Mélyen hívő keresztényként nem támogatok ilyesmit. Jézus Krisztust igen, őt is követem. De azért köszi a kérdést– hadakozott Sandgren, miután részletesen kifejtette, mi történt az édesanyjával odahaza. – Van egy kis közösség, amelyik összegyűlik nálunk, lemennek a pincébe és kivetítőn megnézik a meccseimet. Áll ott egy biliárdasztal is, és amikor nyertem, azon ugráltak ünnepelve. Anya ráesett az asztalra, és eltörte a bordáját. Hoppá! Aggódtam, mondtam neki, hogy menjen be a kórházba, nehogy belső vérzése legyen, vagy a bordája megszúrja a tüdejét. Bement, azóta pedig ott fekszik békésen és teniszt néz – szóval jól elvan.”

Érdekesség, Sandgren azóta valamennyi inkriminált tweetjét törölte, majd úgy kezdte szerdai sajtótájékoztatóját, hogy egy felolvasott szövegben küldte el melegebb éghajlatra az összes újságírót, akiknek „csak és kizárólag az a céljuk, hogy viszályt szítsanak...”