Aus. Open: A párosomra nem panaszkodhatok – Babos

– Kétszeresen is gratulálunk!
– Köszönöm szépen! Nagyjából öt órát voltam ma a pályán, mert Kristinával hosszabb beütést csináltunk, gyakoroltuk a párosjátékot – löbböket és röptéket –, valamint a taktikát, mert az ma nagyon fontos volt. Ez volt nagyjából egy óra, előtte ötven percet kondiztam is, majd ebédeltem kicsit, illetve inkább csak kalóriabevitel volt – fehér rizs, sóval, nagyon finom… –, és akkor kezdtünk. A meccsen minden szerepet kapott: tenisz, taktika, mentális tényezők – ám természetesen a legfontosabb, hogy nyertünk. Ezután talán másfél óra pihenő következett, majd a vegyes páros, levezetés, nyújtás…

– Részletezzük a női párost, hiszen az első kiemelt Csan Latisa, Andrea Hlavácková tajvani, cseh kettőssel játszottak!
– Jól kezdtünk, brékeltünk, aztán el is buktunk egy gémet, amitől kiegyenlítődött a játék, ők is ráéreztek a mi teniszünkre. Szorossá vált az első szett, ám szerencsére mi brékeltünk újra. Miként az első, úgy a második játszmában is akadtak bréklabdák, mégis 0:6 lett, mert elszalasztottuk az esélyeinket. Viszont utána összeszedtük magunkat, egyre jobban teniszeztünk: a döntő szett elején volt a legmagasabb a színvonal, tartottuk a lépést, és fontos, hogy mi kerültünk előnybe. Amikor elveszítettük az adogatásunkat, egyikünk sem hibázott, csak az ellenfél csinált egy jó gémet. Persze megint jött a stressz, és a tie-break is hihetetlenül fordulatosan alakult. A végén az edzőm bekiabálta, hogy „Tudod, hogyan kell megnyerni egy ilyen meccset!” Valóban, párosban mindig megoldottam: a nagy játékosok nemcsak visszateszik a labdát, hanem nyerőt ütnek. Fontos, hogy sikerült nyernünk, jót tesz Kiki önbizalmának és az enyémnek is, mert párosban mindig én fogadom a legnagyobb pontokat, brék- és szettlabdákat, rajtam van a nyomás – jó, hogy ezt gyakorolhatom, mert ez segíthet az egyéni játékomnak is. Nemcsak az érdekes, hogy az első kiemeltet ejtettük ki, hanem mivel tavaly Hlaváckovával párosoztam, presztízskérdés is volt a győzelem.

– Nagyot is kiáltott utána!
– Nyilván! Elképesztő volt az utolsó pont is.

– Ezúttal kiegyenlítettebb volt a hozzájárulásuk a sikerhez, Mladenovic jól játszott.
– Abszolút, már a beütésnél jobban festett. Már az elején, amikor megköszönte a segítségem, mondtam neki: lehet, hogy a negyeddöntőben vagy az elődöntőben majd ő lesz a jobb – tényleg egyre jobb.

– De még hátravolt a Vania King, Franko Skugor amerikai, horvát duó elleni vegyes páros…
– Szerencsére ez inkább a taktikáról szól, nem kell annyit rohanni. Meleg volt – bár nem annyira, mint a múlt héten, ám csak a tűző napon voltam öt órát, és a meccsek között is mindig akadt tennivaló… Kicsit el kellett engednem magam, hogy ne a stressz uralkodjon, hanem úgy gondolkodjak, mintha egy nagy meccs után elmennék ütögetni.

– Segíthetett, hogy Bopanna ismét jól teniszezett.
– Igen, nagyon jól érzem magam vele. Kicsit rosszabbul szervált – nem annyira kedveli a mai szeles időt –, viszont szeretne nyerni, és jól látja a játékot.

– Akkor innentől egyértelmű cél a két páros siker?
– Jó lenne! Egyedül egy egyes mérkőzésemet veszítettem el, Suárez Navarro azóta negyeddöntős… Párosban a legutóbbi huszonnégy meccsemből huszonhármon győztem, erre nem panaszkodhatok.