„Remélem, a Roland Garroson már főtáblás tudok lenni”

– Mi volt a baj az évzárónak szánt dél-amerikai túrán, amelyet négyversenyesre tervezett, de már a harmadik után hazatért?
– Már a harmadikat sem kellett volna lejátszanom, teljesen értelmetlen volt, mert nagyon fájt a könyököm – válaszolta Balázs Attila, aki a 184. helyen áll egyesben a profi teniszezők világranglistáján, ezzel a második számú magyarként zárja az évet – és első alkalommal apukaként, februárban ugyanis megszületett a kislánya, Izabella. A családalapítás még nagyobb felelősséget ró rá, miközben sokszor hetekig csak az interneten látják szerettei, amikor éppen a világ valamelyik távoli csücskében püföli a labdát. – Az idén többször bajlódtam ezzel a problémával, igaz, ilyen évem eddig nem is nagyon volt: harminc verseny, csapatbajnokságok, Davis-kupák. És az év végére megint kijött a fájdalom.

– Lett rá megoldás?
– Most úgy néz ki, hogy jó, remélem, nem csak ideiglenesen, hanem hosszú távon is.

– Mi volt a baj az év végén? Mert úgy hírlett, nemcsak sérült, hanem beteg is volt.
– Hazajöttünk Dél-Amerikából, kezeltettem a kezem, elkezdtük a téli alapozást, aztán egy hét után le kellett állni egy betegség miatt. Sajnos ez az év vége a sérülés és a betegség miatt kicsit döcögős, de most már bizakodó vagyok a továbbiakat illetően.

– Viszont összességében nem volt rossz idénye: nagy skalpokat szerzett, és aktív részt vállalt a Davis-kupa-bravúrokból.
– Összességében nem, de remélem, a jövő év ennél sokkal jobban fog sikerülni. Csalódott nem vagyok, de kicsit többre vágyom.

– Stabil top kétszázassá vált. Mi kell, hogy ebből még több, még jobb legyen?
– Az, hogy a következő esztendőt „telibe tudjam játszani”, ne csak egy-két hónapig menjen jól, és sérülések se sújtsanak. Fizikailag kell még jobbnak lennem, hogy a sorozatterhelést bírjam, no meg kiegyensúlyozottabbnak, mert az, hogy vannak fellángolások, csak a top kétszázhoz elég. Stabilabbá kell válnom, hogy előbbre jussak.

– Mivel készül kétezertizennyolcra? Tervez új elemeket beépíteni a játékába?
– Próbáljuk kicsit agresszívabbá tenni, a tenyeresemet tisztábban eltalálni, ezzel energiát spórolnék, és a szervámon is dolgozunk. Amúgy négy hónapja új edzőm van, Morvai Árpád. Sok mindenben látszik már előrelépés, de a versenyeken ez még nem mutatkozott meg.

– Az adogatásaiban milyen változás várható?
– Az első szervát próbáljuk jobb százalékban beütni, illetve a nyesett szerván dolgozunk.

– Ennek az évnek a hozadéka, hogy ha egyesben nem is, párosban sikerült megjavítania az eddigi legjobb világranglistás helyezését, méghozzá jelentősen, és novemberben ebben a műfajban is bekerült a legjobb kétszáz közé. Ennek hatására tervezi, hogy többet fog törődni a párossal?
– Őszintén szólva a páros eddig mindig csak edzés, másodrangú dolog volt, amivel nem foglalkoztam, azonban az idén néhány versenyt komolyabban megnyomtam, és mindig lett is eredmény. Úgyhogy úgy érzem, ha ráfekszem, ott nagy jövő előtt állhatok – fizikailag is könnyebb, nincsenek olyan hosszú labdamenetek, nem is olyan nagy a sérülésveszély. Szóval ezt a kérdést nyitva hagyom, ez még egy kiaknázatlan terület. A Davis-kupában bizonyítottuk Fucsovics Marcival, hogy bárkit meg tudunk verni, és bár továbbra is az egyénin van a hangsúly, nyitott vagyok már párosra is.

– Jövőre indul az Australian Openen? A világranglistás helyezése szerint ott lenne a helye a selejtezőjében, de az idén így volt a US Opennel is, mégis más versenyt választott.
– Ezt utólag kicsit meg is bántam. Jövőre mindenképpen szeretnék a Grand Slameken játszani, és remélem, akár már a Roland Garroson főtáblás tudok lenni! Tudom, ez nagyon merész cél, de nem megvalósíthatatlan, ha meg kvaliznom kell mind a négyen, akkor az lesz a célom, hogy legalább az egyiken feljussak a főtáblára.