Björn Borg: Aki szereti a teniszt, annak többet ér egy trófea a pénznél

– Még sohasem volt szövetségi kapitány. Hogy érzi magát?
– Nagyszerűen! Őszintén bízom benne, hogy vasárnap este győzelemmel tudok bemutatkozni ebben a szerepben. Óriási megtiszteltetés, hogy ilyen fantasztikus csapat edzője lehetek, Roger Federer és Rafael Nadal ülhet mellettem. Régóta figyelem ezeket a srácokat, jó érzés, hogy most egy hétig ugyanabba a csapatba tartozhatok, mint ők, tökéletes a hangulat attól kezdve, hogy elkezdtük a munkát. A Davis-kupán kívül ritka az ehhez hasonló csapatverseny, ez különleges alkalom, de szerintem a jövőben több ilyen tornát rendeznek majd, mert a sikere egyértelmű. Többször felajánlották már a svéd szövetségi kapitányi posztot, de arra nemet mondtam, mert túlságosan időigényes feladat, a Team Europe-nak viszont rögtön igennel feleltem – felelte Björn Borg a Laver-kupa helyszínén, a prágai O2 Arénában. A 11-szeres Grand Slam-bajnok svéd legendától a Nemzeti Sport a sajtótájékoztatón kérdezett, majd újságírók kisebb csoportjával folytatódott a beszélgetés.

– Mennyiben nehezíti meg az edzői munkáját, hogy egészen más a tenisz, mint a hetvenes években volt?
– Igen, valóban nem lehet összehasonlítani az akkori játékot a mostanival. A legfontosabb különbség talán az, hogy a játékosok fizikai állapotának javulása és az ütők fejlesztése miatt sokkal erősebben ütik meg a labdát, mint a mi időnkben. Manapság öt-hat ütésből áll egy labdamenet, aztán vége, mi még sokkal hosszabban és lassabban játszottunk. Az is nagy különbség, hogy most már a világ minden pontján teniszeznek, igazi globális sport lett, amelyben a tehetségek odaérhetnek a legjobbak közé, mindegy, honnan származnak. Nagyon tetszik az új tenisz. Az elmúlt évtizedekben sok változást átéltem már, folyamatosan követem a mérkőzéseket, szóval tisztában vagyok vele, milyen nagyszerű emberekkel dolgozhatok együtt.

– Játékosként mindig a nyugalmáról volt híres. Edzőként több önben a feszültség?
– Igen, bár azt nem mondanám, hogy minden ponton idegeskedek, de más a helyzetem. Játékosként én irányítottam az eseményeket, rajtam múlt, hogy meg tudom nyerni a pontot vagy nem. Most viszont ülök a padon, és csak szurkolni tudok, hogy a játékosomé legyen a labdamenet. Más érzés kicsit tehetetlenül figyelni a mérkőzéseket.

– Mit gondol a másik kapitányról, John McEnroe-ról?
– Johnnal nagyon jó barátok vagyunk, Prágában is rengeteg időt töltünk el együtt, sokat beszélgetünk. Nagyon tiszteljük egymást, azt hiszem, ő is éppen ugyanannyira megtisztelőnek érzi a feladatát, mint én a sajátomat. Más stílusú emberek vagyunk, de a teniszben sok mindenről egyezik a véleményünk, szóval jó, hogy itt lehetünk.

– Mit gondol az önök párharcáról készült új filmről? John McEnroe finoman szólva sincs jó véleménnyel róla. Szerinte nem megfelelően mutatják be az ő viselkedését, ráadásul azt sem értette, hogyan készíthették el a filmet anélkül, hogy beszéltek volna vele a történtekről.
– Valamelyik nap már el­mond­tam, a film készítésében nem vettünk részt Johnnal. A film egyébként szerintem rendben van, de nem a valódi történteken alapul. Egyetértek vele, jobb lett volna, ha a kezdetektől hozzájárulhattunk volna a filmhez annyival, hogy elmondjuk az emlékeinket. De ez nem történt meg, így több esemény egyáltalán nem úgy történt, ahogyan a filmben láthatják. Így talán izgalmasabbnak hitték, vagy nem tudom. Ezért mondom, hogy ez kitaláció. Nem dokumentumfilm vagy igaz történet. De a színészek és az egész film tényleg rendben van – felelte a 61 éves legenda, aki ezt követően a Laver-kupa hivatalos YouTube-csatornájának nyilatkozott, ám az interjúra várva (John McEnroe bőbeszédű volt előtte) három kérdést a Nemzeti Sport külön is feltett Borgnak.

– Említette, micsoda megtiszteltetésnek tartja, hogy klasszisok kapitánya lehet. Az open érában rengeteg fantasztikus játékost láthattunk, természetesen önt is beleértve. Melyik hármat emelné ki?
– A válaszom egyértelmű, Rod Laver, Roger Federer és Rafael Nadal. Nem feltétlenül csak azért, mert annyi Grand Slam-trófeát szereztek meg. Azt is érdemes nézni, hogy milyen hatással voltak a sportág fejlődésére és népszerűsítésére, így nem lehet mást válaszolni. Nézze meg, a Laver-kupán is kiváló teniszezők vállalták a játékot, nagy cégek szponzorálják az eseményt, mert Rod Laver a névadó, meg pályára lép Federer és Nadal... Ők bármikor megtöltenek egy stadiont, rengeteget tettek és tesznek ezért a sportágért. Tényleg nagyszerű játékosokat láthattunk az elmúlt évtizedekben, itt van például John is, fantasztikus teniszező, de Laver, Federer és Nadal kiemelkedik, ez nyilvánvaló.

– Ha már a szponzorokról is beszélt, ön volt az első teniszező hetvenkilencben, aki egy szezon alatt egymillió dollárt keresett a pénzdíjakból. Ma egyetlen versenyen többet vihetnek haza a játékosok. Mit gondol, ez nem árt a sportnak? Mostanság többen is azt nyilatkozták, hogy valójában a trófeák helyett a gazdagsággal is megelégednek.
– Korábban említettem, hogy a tenisz globális sport lett, ennek pedig nemcsak az a következménye, hogy a világ minden tájáról játszhatnak, hanem az is, hogy a világ minden tájáról szponzorálhatnak. A legnagyobb versenyek és a Laver-kupa is elképzelhetetlen lenne megfelelő anyagi támogatás nélkül. Ez már teljesen más világ, mint amilyenben én játszottam, manapság a játékosok többet is tesznek a szponzorokért, mint az én időmben, rengeteg a rendezvény és interjú, nem is lehet összehasonlítani. De aki igazán szereti a teniszt, annak sokkal többet ér egy trófea és a siker a pénznél, én is így voltam vele. Lehet, hogy többen most mást mondanak, de csak azért tűnik ez problémának, mert ezekkel a nyilatkozatokkal sokkal többet foglalkoznak. Ha a tenisz egészét nézzük, még mindig alig néhány játékos gondolkodik úgy, hogy a pénz a fontosabb.

– Ön szerint a nagy Borg-, Stefan Edberg-, Mats Wilander-generációt követően miért nincsenek manapság az élmezőnybe tartozó svéd teniszezők?
– Minden nemzet és sportág életében vannak különböző hullámok, ez, gondolom, Magyarországra is igaz. Akkoriban nagyon népszerű volt a sport és a tenisz Svédországban, de most már annyi mindent csinálhatnak a fiatalok a sporton kívül, hogy nem könnyű ezzel versenyezni. De elindult egy új utánpótlásprogram, biztos vagyok benne, hogy öt-hat év múlva ennek lesz eredménye, mert rengeteg tehetséges játékosa van az országomnak.