A tenisz magyaros Bourne-rejtélye – így légy elit játékos egy év alatt!

KÖNNYES, TÉLI NAP BUDAPESTEN

A színhely: a Syma-csarnok Budapesten, a hatalmas aréna, amelyben olykor több a játékos és a hivatalos személy, mint a néző. Az időpont: 2014. február, a magyar főváros a tél markában. A verseny: a Fed-kupa euroafrikai zónájának első csoportos meccse, a briteknek győzniük kell a házigazda ellen a továbbjutáshoz. Konta nagy nyomás alatt Babos Tímea ellen, és kétszer is kiengedi a kezéből a győzelmet: amikor a második szettben 6:5-nél nem tudja kiszerválni a meccset, majd 5–1-es vezetésnél elbukja a rövidítést is. A döntő szett elveszítése után a könnyeivel küszködik, vigasztalhatatlan.

A két évvel ezelőtti, könnyes napot a The Independent szakírója, Paul Newman idézte fel nemrégiben azzal a felütéssel: nehéz elképzelni, hogy az a Konta Johanna ugyanaz volt, mint aki januárban bejutott a legjobb négy közé az Australian Openen – nem mellesleg a brit női tenisz utóbbi harminchárom évének legnagyobb sikerét érte el.

Túlzás lenne azt állítani amúgy, hogy Konta akkor jó formában jött Budapestre: 2014 április végéig, a salakos versenyek kezdetéig volt három selejtezős győzelme a szezonban – meg hét veresége. A Brit Teniszszövetség Konta korára hivatkozva – és nyilván összefüggésben az addigi kvázi eredménytelenségével – jelentősen csökkentette a teniszező támogatását.

Kontával nagyot fordult a világ két év alatt: a még egy éve is a világranglista 147. helyén tanyázó teniszező jelenleg a tour egyik legizgalmasabb személyisége, ha az utóbbi hónapokban mutatott formáját hozza – hétfői. stuttgarti elsőkörös veresége ellenére – az év hátralévő részében, akár a top tízbe is odaérhet a jelenlegi 22. helyről (két héttel ezelőtt volt 21.). És mind több embert lephet meg azzal, ha egy magyar újságíró kérdésére magyarul válaszol.

MOSOLYGÓS, NYÁRI NAPOK MELBOURNE-BEN

A médiamenedzserén keresztül keresem meg Kontát, előre jelzik, mostanában nagyon elfoglalt, mégis összejön az interjú. Ő maga hív fel, öt-tíz percre ér rá, aztán mégis mintegy húsz percig beszélünk, így nem csak az elmúlt időszak nagy sikereiről lehet kérdezni.

„Papíron természetesen az Australian Openen elért elődöntős szereplés a legjobb eredményem – mondja Konta. – De én a 2015-ös US Opent is ide sorolom, amikor a selejtezőből jutottam el a nyolcaddöntőbe. Ez azért is nagy szó, mert előtte még Vancouverben szerepeltem, és azt a tornát meg is nyertem, így az igazán kemény menetelés volt. De büszke vagyok rá, nagyon!”

Melbourne-ben elképesztő menetelést mutatott be a 24 éves lány: nem kiemeltként vágott neki a tornának, és már az első fordulóban nagy sikert ért el azzal, hogy kiejtette Venus Williamst. A kapott lendület egészen az elődöntőig kitartott, a későbbi győztes Angelique Kerber állította csak meg. Mellékesen Konta már januárban keresett több mint félmillió dollárt a tenisszel, többet, mint a teljes előző évben (412 141 dollár). Az utóbbi fél esztendő során megduplázta pályafutása addigi össznyereményét (jelenleg 1.626 millió dollárt ír neve mellé a WTA, ez mintegy 445 millió forint). Nem mintha Kontát különösképp a pénz motiválná, de erről később…

Az Australian Open második hetében minden, magára valamit is adó brit oldal közölt legalább egy Konta-portrét. Az eastbourne-i – Konta számára hazai pályának számító – tenisztornára márciusban kezdték el árulni a jegyeket, de már januárban óránként érdeklődtek iránta a fellelkesült szurkolók. A Daily Mail által megszólaltatott szakértő szerint Kontában egyedülálló marketingpotenciál rejlik az egész brit tenisz számára. „Ha esetleg Grand Slamet is nyerne, ő egymaga akár évi ötmillió fontos, pályán kívüli bevétellel is számolhatna” – fogalmazott Nigel Currie, a szponzorációs területek szakértője.

Adja magát a kérdés, hogy mi történt Kontával 2014 februárja óta?

„Nem egy dolog változott, sok összetevője van annak, hogy most itt tartok. Az egyik legfontosabb, hogy egészséges vagyok, a másik az, hogy most nagyon hiszek abban, amit csinálok. Hiszek benne, hogy sok dolgon kellett keresztül mennem, amíg eljutottam idáig, de most jó úton járok. Hogy későn érő típus vagyok-e? Igen, teljes mértékben! Igazság szerint még most sem vagyok annyi, amennyinek kinézek” – válaszol nevetve a szigetországban gyakran csak Jo becenevén, esetleg KoJóként emlegetett teniszező.

A 2012 óta brit színekben versenyző játékos a „bizalomvesztés” ellenére nagyon hálás a Brit Teniszszövetségnek, amely szárnyai alá vette, de még inkább a szakmai stábjának, amely a nehéz időszakokban is kitartott mellette. Konta 2014 augusztusa óta a spanyol Estebán Carrillal és José Manuel Garcíával dolgozik együtt, gyakran Gijónban, és Juan Coto személyében egy mentális tréner is segíti. Minden erejével a teniszre fókuszál, de az eredmények mindenek elé helyezése nem az ő stílusa.

„Konkrét célokat nem tudok megfogalmazni. Kisgyerekként természetesen az volt az álmom, hogy a világ legjobb teniszezője leszek. Ma ezt már így nem mondom, de azért dolgozom mindennap, hogy egyre jobb és jobb legyek, és minél tovább jussak előre. De ezt nem tudom helyezésben, konkrét versenyeredményben meghatározni. Bármilyen furcsa, a legfontosabb a boldogságom, hogy úgy és addig csináljam, amíg élvezem. Első az egészség, hogy fizikailag minden rendben legyen velem, ezután pedig az, hogy érezzem az egyensúlyt az életemben. Ez a legfontosabb. És most nagyon jó, hogy boldog vagyok!” – hangzik Kontától az „ars sportetica”. Ezt korábban úgy is megfogalmazta, olyan tényezőkből szeret erőt meríteni, amelyek csak rajta múlnak, így fejben el tudja kerülni a nagy magasságokat és a mélypontokat, és a középutat választhatja.

NEVETŐS, TAVASZI NAP LONDONBAN

Az év eleji amerikai-mexikói túra is jól sikerült számára: négy vereség mellett nyolc győzelem volt a mérlege, ami magában foglalja a miami negyeddöntős eredményt. Magáról ugyanakkor mindig szerényen nyilatkozik („Nem növesztettem szárnyakat vagy találtam fel a rák ellenszerét, csak megnyertem egy teniszmeccset!” – csitította korábban az újságírókat), s ezúttal sem tesz kivételt.

„Mindenki elhiheti, most épp itt, London belvárosában sétálok, és senki sem ismer fel. Persze, Eastbourne-ben igen, többen. De az igaz, hogy most nagyobb a felhajtás körülöttem, mint eddig, hiszen most, amikor jöttem haza Miamiból, a repülőgép pilótája külön köszöntött engem. Nemrégiben meghívtak az egyik népszerű beszélgetős show-ba is, ez jóleső érzéssel töltött el, növeli az elismertségem, és tényleg olyanok is láttak engem, akik nem követik naponta a teniszt, több millió ember.”

Konta esetében természetesen mindenhol témát jelent a nemzetisége, hiszen különösen extra, hogy egy játékos három állampolgársággal rendezik, és két nyelvet beszél anyanyelvi szinten. Konta az Australian Open idején úgy rázta le az ausztráliai gyökereivel foglalkozókat, nagyon örül neki, hogy Nagy-Britanniát képviselheti, ahol „valójában felnőtt”, majd találóan úgy fogalmazott, hogy ő „a tenisz Jason Bourne-ja”.

„Szerencsés vagyok, hogy több országot ismerek, képviselek – beszélt összetett identitásáról Konta a Nemzeti Sport Online-nak. – Ausztráliában születtem, sok helyen éltem a világban, még több helyen jártam, a legtöbb szál talán a rokonok miatt Magyarországhoz köt. A szüleim Eastbourne-ben élnek, az az én otthonom is, de a család többi része miatt évente egyszer-kétszer igyekszem eljutni Magyarországra. Nekem úgy van, hogy sok az otthonom, és van a hazám. Mindennél nagyobb örömmel tölt el, ha az otthoniaknak a büszkeségére lehetek.”