A kínaiak úttörője, Li Na majdnem tollaslabdázó lett

Egy jó szemű edzőn is múlt, hogy Li Na a címvédő Francesca Schiavone legyőzésével megszerezte Kína – egyben Ázsia – első egyéni Grand Slam-torna-győzelmét. Az ázsiai teniszező ugyanis majdnem tollaslabdázó édesapja álmát valósította meg, aki a kulturális forradalom miatt sohasem válhatott profivá. A Li szülők már hatéves korában sportolni küldték az 1982-ben Vuhanban született sportolónőt, aki csak néhány évig járt apja nyomdokain, mivel trénere észrevette, hogy úgy űzi az ütős játékot, mintha teniszezne. A szakembernek sikerült rávennie a szülőket, hogy a kis Li sportágat válthasson, így kilencéves korától teniszezni kezdett. Édesapja már nem láthatta, mennyire jó döntést hozott azzal, hogy engedett az edzőnek – Li Na 14 éves volt, amikor ő meghalt.

„Szüleim két évig erőltették, hogy teniszezzek, de én fáradt voltam, nem volt kedvem az egészhez – mondta a kezdetekről Li Na.

A kínai sportoló azonban nem hagyta abba, és hamarosan jöttek a sikerek is: 1999 és 2004 között 20 női tornát nyert meg egyesben: 19 ITF-viadalon és egy WTA-tornán diadalmaskodott – az utóbbival történelmet írt, mivel előtte egyetlen kínai női játékos sem ért el hasonlót. A Roland Garros-győzelemig persze nem volt könnyű eljutnia: rögös út vezetett a nagy sikerek felé.

A kiváló reflexeiről és nagyszerű erőnlétéről is ismert Li Nának eközben az ITF- és WTA-tornák mezőnye mellett a kínai sajtó felől érkező nyomást is ki kellett bírnia, miután 2002-ben visszalépett a válogatottól, hogy egyetemi tanulmányaival tudjon foglalkozni (médiaszakon végzett 2009-ben). Az újságokban számos pletyka jelent meg távozásának vélt okairól: egyesek szerint az szúrta a nemzeti csapat vezetőinek szemét, hogy szerelmes lett a kínaiak egyik férfi élteniszezőjébe – akivel 2006-ban összeházasodott, és az edzője lett –, Csiang Sanba.

Li Na nem csak a nemzeti csapatban nem lépett pályára, 25 hónapig egyetlen versenyen sem szerepelt, és – mint a Roland Garros megnyerése után elmondta – majdnem befejezte a pályafutását. „Imádom a teniszezők életét, ezért is tértem vissza. Ha nem játszhatnék, mindent elveszítenék.”

A visszatérés igazán látványosra sikeredett. A kínai játékos 2004 májusi újrakezdése után következő 26 meccsét megnyerte az ITF-tornákon, majd szeptemberben szabadkártyával vett részt a pekingi WTA-viadalon, amelyen megszorongatta Szvetlana Kuznyecovát, aki elismerően azt nyilatkozta róla, olyan érzése volt, mintha egy top ötös teniszező ellen játszana. Rá egy hétre Li Na Kuangcsuban végigverte a mezőnyt, és az első kínai női játékosként WTA-tornát nyert, majd októberben bekerült a top százba a világranglistán.

Li Na a válogatottba is visszatért egy időre, de 2008-ban lemondta a szereplést, mivel a nemzeti csapat tagjaként pénzdíjai 65 százalékát az államnak kellett befizetnie, míg most csak 8-12 százalék adót fizet be a nyereményeiből.

A kínai teniszező ezután már a WTA-tornákra összpontosított, de sérülések hátráltatták: 2005-ben több hónapot kellett kihagynia bokasérülés miatt, majd 2007 második felében a bordája miatt nem játszhatott. 2008 nyarán aztán a pekingi olimpia játékok negyeddöntőjében Venus Williams legyőzésével és a bronzérem megszerzésével (csak a végső győztes Jelena Gyementyjevától kapott ki) hívta fel magára a világ figyelmét.

Bár a következő év eleji tornákat sérülés miatt kihagyta (Szávay Ágnes legyőzésével tért vissza Szuezben), a US Openen a negyeddöntőig jutott, majd az esztendő végén már a 15. helyen állt a világranglistán, élete legjobb helyezését elérve. 2010-ben négy év elteltével ismét a negyeddöntőig jutott Wimbledonban, majd az idén – pályafutása során először – bejutott egy Grand Slam-torna fináléjába az Australian Openen, amelyben Kim Clijsterstől kapott ki, és már a világranglista hatodik helyén találta magát.

Li Na Roland Garros-győzelme után óriási robbanás várható a tenisz kínai népszerűségében: már a Marija Sarapova elleni elődöntőjét is 65 millióan nézték az ázsiai országban a televízión keresztül.

„Amikor fiatal voltam, Kínában nem volt olyan népszerű a tenisz. Most viszont már tudom, hogy a meccseimet élőben adták hazámban. Bízom benne, hogy a szereplésem miatt sok gyerek gondolja majd úgy, hogy egy nap olyan szinten vagy még jobban játszhat, mint én. Azt hiszem, a teniszt nem kezelik a rangján Kínában, de remélem, ez megváltozik. Több kínai embert szeretnék látni, aki szenvedélyesen rajong ezért a sportágért” – vallotta ars poeticáját élete legnagyobb sikere után a kínai teniszező.