Csúcskísérlet a villamosszékben

Az 57 esztendős szakember 2002-ig várt az első, világraszóló sikerére, igaz, az minden addigi sérelméért kárpótolta: a franciák elleni - idegenben megvívott - Davis-kupa-döntő ötödik mérkőzésére Kafelnyikov helyett remek érzékkel Juzsnijt nevezte be, aki 0:2-es szettállásról fordítva megverte Mathieu-t, egyszersmind megszerezte Oroszország első DK-győzelmét.

Tarpiscsev tavaly a női együttest vezette fel a csúcsra, és lett ezáltal Yannick Noah, illetve Guy Forget után a harmadik kapitány, aki mind a férfi-, mind a női válogatottal bajnoki címet szerzett - az idén pedig olyan harci tettre készül, amely a sportág történetében még soha senkinek sem sikerült: ugyanabban az évben megnyerni a Davis-, illetve a Fed-kupát.
Egyik sem lesz egyszerű, mindjárt a hét végén óriási ellenállásba ütközhetnek lányai, de még mindig több esélyük van, mint az uraknak, aki egyrészt még "csak" az elődöntőnél járnak, másrészt a jövő héten Horvátországban fellépő orosz DK-csapatban nem szerepelhet a térdével bajlódó zseni, Szafin - de ha valaki, akkor Tarpiscsev tudja a siker receptjét.
Habár 1993-ban politikai megbízást kapott - azzal együtt egy széket a Kremlben - az egyébként jó barátjának tartott Borisz Jelcin elnöktől, rövid időn belül a saját bőrén tapasztalta, hogy "a politika mocskos játék, ott nem ismerik a fair play fogalmát", úgyhogy visszatért szeretett sportágához, a teniszhez.

Ő maga is teniszező volt, pedig nem annak képezte magát. "Futballista szerettem volna lenni, de miután volt egy súlyos sérülésem, édesanyám rábeszélt, hogy hagyjam abba, mondván: túl veszélyes sportág" - emlékezett vissza Tarpiscsev, megemlítve azt is, hogy csak azért kezdett el teniszezni, mert az edzések után engedélyezték neki és társainak, hogy focizannak egy keveset…

Huszonöt évesen, 1973-ban mindenesetre abbahagyta a teniszt, holott a wimbledoni döntős Alekszandr Metreveli, valamint Tejmuraz Kakulija mögött ő volt a harmadik számú szovjet játékos.
Hogy miért szállt ki?

"Utáltak, mert mindig megmondtam a véleményemet, és sohasem lehetett beállítani a sorba. A szovjet vezetők egyébként is burzsoá sportágnak tekintették a teniszt, szóval, eleve nem lehettem a kedvencük. Abba is hagytam az egészet, azt ugyanakkor a mai napig nem értem, hogy ezután egy évvel miért ajánlottak nekem edzői állást a szovjet Davis-kupa-válogatottnál - pláne, hogy a csapat összes tagja idősebb volt nálam."

A jövőjével kapcsolatban amondó, szívesen átadná a helyét annak, aki alkalmas a posztra, csakhogy szerinte ilyen nincs a láthatáron: "Amint megtalálom a potenciális utódomat, boldogan lelépek a színről, elvégre borzasztó hálátlan feladat az edzősködés. Nagyjából olyan, mintha villamosszékben ülne az ember." Ezek szerint mazochista, mert kizárható, hogy nem élvezi. ---- Huszonhét év után ismét a Roland Garroson játszik Fed-kupa-mérkőzést a francia válogatott, ezúttal ráadásul döntőt. A főszereplők természetesen jól ismerik a világhírű salakpályát, a hazaiak részéről Mary Pierce (2000), az oroszokéról Anasztaszija Miszkina (2004) például nyert is ott Grand Slam-tornát, sőt, Pierce további két alkalommal döntős volt (1994-ben és az idén), amiként Jelena Gyementyjeva is megküzdhetett már a trófeáért (2004). Ma éppen Pierce és Gyementyjeva mérkőzésével kezdődik a finálé - márpedig ennél pikánsabb "hangolást" el sem lehetett volna képzelni.

Az idei US Openen - ahol Pierce ugyancsak döntős volt - a legjobb négy között találkozott a két klasszis, és miután a szőke orosz megnyerte az első szettet, a minden hájjal megkent Pierce - fogalmazzunk így - nem túl sportszerű eszközökhöz nyúlva kizökkentette őt a játékból, és végül három játszmában továbbjutott.

"Igen, mindenképpen szeretnék visszavágni neki, bár egyáltalán nem a bosszúvágy vezérel. Hogy New Yorkban megvert, az már történelem, én már napok óta csak a döntőre összpontosítok" - jelentette ki Gyementyjeva. Pierce jelenléte egyébként nem csupán az ő számára lehet aggasztó: amikor döntőt játszott a franciákkal (1997, 2003), nyert is a csapata. ---- A két bajnokaspiráns nemzetnek ez lesz a nyolcadik randevúja a Fed-kupában, az összesítésben Oroszország 4-3-ra vezet. Legutóbb a tavalyi moszkvai döntőben találkoztak, ahol hazai diadal született, miután a sorsdöntő ötödik mérkőzésen az Anasztaszija Miszkina, Vera Zvonarjova páros 7:6, 7:5-re fölülmúlta a Marion Bartoli, Émilie Loit kettőst. A franciákra nézve mindenesetre biztató, hogy a már említett hét párharc során egyik válogatott sem tudta legyőzni a másikat kétszer egymás után.