Gém, Schett, meccs

A Tippmix Budapest GP egyes fináléjára kilátogató, az iméntiekben leírt honfitársunk felvisító marokketyeréjével egyébként az utolsó esélyt kínálta fel a szlovák Suchának, miután a csengőhangtól megzavarodó s emiatt leálló vetélytársával szemben bréklabdához jutott. Ám ezt az esélyt sem tudta kihasználni a létező "legminibb" szoknyában püfölő, filigrán teremtés: a rutinosabb Jankovics végül betakarította a gémet s vele a mérkőzést is – továbbá élete első WTA-tornagyőzelmének örvendhetett. ---- WTA-tornák
TIPPMIX BUDAPEST GRAND PRIX, BUDAPEST (100 000 dollár, salak)
Egyes, döntő: Jankovics (szerb-montenegrói, 8.)–Sucha (szlovák) 7:6, 6:3. Páros, döntő: Mandula, Schett (magyar, osztrák, 1.)–Németh V., Szávay (magyar) 6:2, 6:2

J&S CUP, VARSÓ (680 000 dollár, salak)
Döntő: V. Williams (amerikai, 2.)–Kuznyecova (orosz, 4.) 6:1, 6:4

ATP-TORNÁK
OPEN SEAT GODO, BARCELONA (990 000 euró, salak)
Döntő: Robredo (spanyol, 8.)–Gaudio (argentin, 13.) 6:3, 4:6, 6:2, 3:6, 6:3

BMW-OPEN, MÜNCHEN (375 750 euró, salak)
Döntő: Davigyenko (orosz)–Verkerk (holland, 4.) 6:4, 7:5 ---- A verseny szervezői pedig annak, hogy az ország légterében közlekedő felhőtömbök közül a szerényebbek kanyarodtak csupán a Római Teniszakadémia fölé. Igaz, a torna főbírója, Nyírő László a nézőket igazán érdeklő párosdöntő első menetei közben azt magyarázta, hogy errefelé legfeljebb az égre sandítás jöhet szóba módszerként (a szinglizőket ugyanis igen jó ütemben "űzték vissza" a pályára: még esett, amikor Jankovicsék újra bemelegítettek, de az éles meneteket már napsütésben játszották).
"Wimbledonban más: háromkor szakad az eső, mire kiírják, hogy a játék fél ötkor folytatódik – mesélte a szövetség egykori főtitkára. – Mi csak nézünk, hogy ezt meg honnan veszik, aztán négykor elkezd csendesedni az égi áldás, negyed ötkor eláll, húszkor leveszik a ponyvát, harminckor lehet teniszezni. Persze, nekik külön esőradarjaik vannak..." S itt? "Csak egy biztos: szerintem itt is lesz esőszünet" – szögezte le Nyírő 1:1-nél, s a természetes radar nem tévedett: két gémmel később már nyitották is az ernyőket a nézőtéren és a pályán. Szerencsére nem tartott sokáig a második nedves pauza, a versenyzők künn a pályán vészelték át a futó záport, s ezt követően folytatódhatott a garantált magyar sikerrel kecsegtető parti. ---- Az persze csak ideig-óráig volt kérdés, hogy a tisztán magyar vagy a Monarchiát idéző magyar-osztrák duó végső sikerének tapsolhat-e a nagyérdemű. Németh Virág és Szávay Ági remekül tartotta magát, Virág mindjárt az első gémben úgy szervált, hogy hovatovább alulról érkezett víz a pályára az addigi felső öntözés után, ám csak a vízfakasztó adogatásokkal nem lehetett feltartóztatni Mandula Petrát és Barbara Schettet. 3:3-ig folyt meglepően kiegyenlített csata a centeren, ám ezt követően két gyors brékkel Petráék letudták az első játszmát.
A másodikban a tinik megint meglepték kicsit a magyar éljátékost, valamint az évekkel ezelőtt a világranglista hetedik helyéig jutó társát, hiszen 1:1-nél elvették Mandula adogatását. Csakhogy kisvártatva kiderült, fellángolásról van szó csupán: a fonákegyenes elütések megint nem jöttek be, egy-egy röpterontás is becsúszott, ráadásul Németh szerváinál kétszer is a fogadókat segítették a neccről lecsorgó labdák, s 61 perc után be is fejeződött a finálé. ---- Ettől függetlenül mindenki boldog lehetett, Némethék is ("eddig csak juniorban játszottunk együtt párost, csodálatos, hogy első WTA-tornánkon döntőig tudtunk menni"), s persze a címét megvédő Mandula Petra is ("számomra óriási dolog itthon, hazai közönség előtt játszani, persze egy kicsit nagyobb felelősség is; sajnos, egyesben nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, párosban viszont igen; kár, hogy Barbarával már nem állhatunk össze később, mert ebben az évben Patty Schnyderrel folytatja tovább").
Örvendhettünk mi is, hiszen legalábbis a lányoknál látszik, hogy van jövő (ahogy Petra fogalmazott: "Virágék meglepően jól játszottak, ráadásul tíz évvel fiatalabbak nálam, ami elég szomorú"), s persze mosolyoghatott a versenyigazgató, Márky Jenő is, elvégre megint összehozta azt a tornát, amely Budapestet és Magyarországot úgymond ráteszi a világtérképre (a Formula–1 mellett ez a másik ilyen esemény).
Csak amikor mindenki elment, s már a pályamunkások pakolták a székeket, akkor sóhajtott egyet az egykori remek játékos: "Ha normális, napi egy-másfél órás tévéközvetítés lenne... Meg még plusz ötvenmillió, ebből akkora durranást lehetne csinálni, hogy itt vasárnap háromezren szoronganának a lelátókon." Ha azt veszem, hogy az idén először olyan cég is beszállt, amelyiknek nincs magyarországi érdekeltsége (Gaz de France), s hogy 2005-ben nem csupán az utolsó két napon leszünk Európai Unión belüliek, akkor tán nem hat elcsépeltnek a záró mondat, hogy: majd jövőre.