Ez már sok volt Schalkennek

"El kell felejtenem mindazt, ami az elmúlt két évben történt itt velem” – jelentette ki Pete Sampras szombaton, miután megváltotta a jegyét az US Open döntőjébe. Mondhatni, szokás szerint, hiszen egyhuzamban harmadszor jutott be a fináléba Flushing Meadowsban (apró szépséghiba csupán, hogy az előző kettőt csúnyán elbukta, egyformán három sima szettben, 2000-ben Marat Szafinnal, tavaly Lleyton Hewitt-tal szemben), és arra mérget vehetünk: Samprasra minden eddiginél nehezebb feladat vár vasárnap.
Merthogy ellenállhatatlanul adogat, viszont a szombati elődöntőben hosszú ideig nem tudott mit kezdeni Sjeng Schalken "nőies” adogatásaival, és amúgy sem tudott csodákat művelni, ha játékban volt a labda, ellentétben holland ellenfelével, aki szédületes fonákokat eresztett meg, a tőle megszokott, utánozhatatlan, szögletes mozgással. Sőt, Schalken még szettlabdáig is eljutott, miután a maga javára fordította az első játszma rövidítését – 0:4-ről! Hanem Sampras ekkor megint elővette legrettegettebb fegyverét, nemes egyszerűséggel "kiszerválta” magát a bajból, 6:6-nál például másodikra ütött 200 km/óra körüli adogatást; a mérkőzést pedig 7:6, 7:6, 2:1-nél döntötte el végleg, ekkor megcsinálta a mérkőzés első brékjét, majd 5:2-nél a másodikat is, első ránézésre tehát simán jutott be a fináléba.
De még egyszer hangsúlyozzuk: játékban korántsem idézi régi önmagát, a fonákja mintha elveszett volna, sem pörgetéssel, sem nyeséssel nem tud olyan hatékony lenni, mint egykoron – mégis US Open-döntőt játszhat, karrierje során immár nyolcadszor, ezen kívül más aligha érdekli most. A tizennegyedik Grand Slam-tornagyőzelmét akarja, mindenáron.
Schalkentől meg érzékeny búcsút veszünk, remek teniszezőt ismert meg a személyében a teniszvilág. Képzeljük csak el, hová juthatna (juthatott volna), ha nem lenne ilyen szörnyen merev a mozgása, és ha legalább olyan első adogatása lenne, mint amilyen másodikja Samprasnak van.
A női egyes fináléjára magyar idő szerint vasárnap hajnalban került sor, viszont nem mehetünk el szó nélkül a pénteki elődöntők mellett, még ha papírforma-eredmények születtek is. Amiként a Roland Garroson és Wimbledonban, úgy az US Openen is a két Williams lány, az első helyen kiemelt Serena és a másodikként rangsorolt Venus jutott be a fináléba, vagyis pályafutásuk során immár a negyedik Grand Slam-döntőt vívhatták egymás ellenében. (Az elsőt tavaly éppen Flushing Meadowsban játszották, akkor Venus simán nyert.)
Hogy ismét a csokilányok belügye lett a végjáték, arról bizony Amélie Mauresmo tehet a leginkább, tudniillik apróságokon múlt, hogy nem verte meg az elődöntőben az US Open-specialista, 1997-es bemutatkozása óta az elődöntőig minden évben eljutó, 2000-ben és 2001-ben bajnoki címet szerző Venust. Már az első játszmában is jobban játszott nála, de a tenisz már csak ilyen: elég volt egy pillanatnyi kihagyás, és Venus azonnal kihasználta a lehetőséget, ráadásul a francia leány bréklabdáinál rendre bezúdította félelmetes első adogatásait (testre, ahogy kell), hogy a finoman szólva is vitatható vonalbírói ítéletekről ne is beszéljünk. Az egyébként magas színvonalú párharc a harmadik szett tizedik játékában dőlt csak el, ott is azért, mert Venus megint a lehető legjobbkor időzítette az adogatásait. Öt–négynél a meccsért szervált, Mauresmo azonban eljutott 0:40-ig, magyarán egymás után három bréklabdája volt. Hogy mi következett ezután? Nos, az amerikai zsinórban négy első adogatást zúdított át a túloldalra, valamennyit 190 km/órán felüli sebességgel, a meccspontnál pedig egy szinte kezelhetetlen másodikat csavart be, ami bizonyos szempontból meglepő volt, hiszen zongorázni lehetne az első, illetve a második adogatásai közötti különbséget. Talán éppen emiatt jobb nála Serena, de ez most mindegy…
A húg lényegesen könnyebben jutott be a döntőbe, az addig lejátszott hat mérkőzésén egyetlen játszmát sem veszített (Venus kettőt is), igaz, Lindsay Davenport rettentő közel állt ahhoz, hogy a döntő szettbe terelje az ütközetet, minthogy a másodikban 5:2-re vezetett. Innen nyert 7:5-re Serena, méghozzá úgy, hogy három játszmalabdát hárított, mondani sem kell, felettébb bátor játékkal.
"Mindig is azt szerettem volna, hogy a lányaim uralják a női teniszt, de bevallom, arra álmomban sem gondoltam, hogy egyszer ennyivel a többiek fölé nőnek majd” – állapította meg a boldog édesapa, Richard Williams. És igaza van. Az Australian Opent leszámítva, ahol Serena eleve nem indult, Venus pedig Szeles Mónikától kapott ki, uralták az idei Grand Slam-versenyeket, olyanynyira, hogy említett tornákon – Mauresmo kivételével – még megszorongatni sem tudta őket senki.