Téli paralimpia: elképesztő küzdőszellem, a parahoki is kemény hoki

Az ember jó meccset vár egy Egyesült Államok–Kanada férfi jégkorongmérkőzéstől, Pekingben pedig világosan kiderült, hogy ez a megállapítás a parajégkorongra is érvényes. Eleve a paralimpiák történetének két legeredményesebb válogatottjáról van szó, az amerikaiak négyszer, a kanadaiak pedig egyszer szerezték meg az aranyérmet, utóbbinak ráadásul van is elszámolni valója a címvédővel, négy éve ugyanis drámai körülmények között úgy kaptak ki a döntőben, hogy fél perccel a lefújás előtt még vezettek...

A parajégkorong rendkívül energikus, dinamikus és látványos sportág, a jégen ugyanúgy aprítják egymást a játékosok, mint ép társaik. A parahokisok egy szánkón ülve siklanak, rövid bottal hajtják magukat és lövik a korongot, eközben pedig olyan sebességgel ütköznek, borítják fel és tolják egymást a falhoz, hogy a csattanásokat még a csarnok bejáratánál is hallani.

Ezúttal már az első perctől kezdve érződött, hogy az Egyesült Államok a favorit, játékosai minden harmad előtt ütemesen csapkodták a jeget botjaikkal, így tüzelve egymást az ősi rivális elleni küzdelemre. Ahhoz képest, hogy Kanada arra készült, Pekingben tizenhat év után végre visszahódítja a paralimpiai aranyat, meglepetésre rögtön az első meccsén 5–0-ra kikapott, ezzel története legsúlyosabb paralimpiai vereségét szenvedte el az Egyesült Államoktól.

Az oroszok eltiltása miatt azonban valamennyi csapat továbbjutott az A-csoportból az egyenes kieséses szakaszba, így arra van a legnagyobb esély, hogy az amerikaiak és a kanadaiak találkoznak megint a jövő vasárnapi fináléban. Az a meccs viszont biztosan nem lesz ilyen sima.

CSAPATBAN NYERT, EGYÉNIBEN TÉR VISSZA     

Josh Sweeney a 2014-es téli paralimpián, Szocsiban aranyérmet nyert az amerikai parajégkorong-válogatottal, majd gyerekei születése miatt visszavonult, azonban győzött benne a versenyszellem, és 2022-ben újra elindult a paralimpián, ezúttal másik sportágban, parasífutásban.

„Hasonló a mozgás, ugyanazokat az izmokat kell használni, mint a jégkorongban. Ahogy néztem a parasífutást, rájöttem, ezt is tudnám a legmagasabb szinten művelni – mondta a 34 éves Sweeney, aki katonaként szolgált Afganisztánban, mikor 2009-ben egy robbanás miatt elveszítette a lábait. – Éreztem, hogy vissza kell térnem, de valami egyéni sportágban, és keményen dolgoztam azért, hogy bekerüljek az utazó csapatba. A gyerekeim már nagyon izgatottak!”