Egy olimpiai hős titkos aktája – a Toni Sailer-sztori

1956-ban, Cortina d’Ampezzóban egy új világsztár született: az akkor 20 éves osztrák Toni Sailer mindhárom alpesisí-számban az első helyen végzett, ezzel a téli játékok abszolút csillagává nőtte ki magát.

Sailer 1935-ben született, az első sílécét nem sokkal a második születésnapja előtt kapta meg, és nagyon korán megtanult síelni. 1947-től a kitzbüheli síklub tagja volt, a sport mellett szakmát is szerzett: üveges és bádogos lett.

1952 télen, 16 éves korában ünnepelte első nagy győzelmeit: Megeve és Morzine pályáin egyaránt két versenyt megnyert. Azonban egy zürsi edzésen súlyos balesetet szenvedett, síp- és szárkapocscsonttörést szenvedett, így az egész 1952–1953-as szezont, de még az 1954-es arei világbajnokságot is ki kellett hagynia.

Az 1954–1955-ös szezontól azonban ismét jó formát mutatott, így fiatal kora ellenére esélyesnek számított Cortina d’Ampezzóban. A tökéletes teljesítmény azonban talán őt is meglepte – pedig a versenyeket mostoha időjárásban rendezték meg.

A KITZBÜHELI FEKETE VILLÁM

Óriás-műlesiklásban hat másodpercet vert honfitársára, Anderl Moltererre, műlesiklásban a jeges pályán, sűrű ködben négy másodperces előnnyel győzött a japán Igaja Csiharu előtt. A lesiklóverseny idején mínusz 25 fokos hideg tombolt Olaszország ezen vidékén, de Sailert nem zavarta, 3.5 másodperces előnnyel ért célba a svájci Raymond Fellay előtt.

Az olimpia egyben világbajnokságnak is számított, így Sailer pillanatok alatt háromszoros olimpiai és négyszeres világbajnoknak vallhatta magát – négyszeresnek, mert a három versenyszám helyezéseinek átlaga alapján kombinációban is hirdettek eredményt, és a három elsőség egy újabb vb-aranyat jelentett. Nem véletlen, hogy az osztrák és német sajtó becenevet talál ki neki, ő lett a kitzbüheli Fekete Villám (Der schwarze Blitz aus Kitz).

A cortinai olimpiai televíziós közvetítése hozzásegítette a világhírnévhez, így két évvel később már senki sem lepődött meg, hogy a Bad Gastein-i vb-ről újabb három arany- és egy ezüstéremmel tért haza.

„HÍRES, NÉPSZERŰ, SZERÉNY”

1959-ben, mindössze 23 évesen visszavonult, rövid pályafutása során így is 170 versenyt nyert meg. Egymás után háromszor választották az Év sportszemélyiségének Ausztriában, 1958-ban megjelent a Bravo magazin borítóján, majd színészkarrierbe kezdett. Az imdb.com szerint 26 filmben és sorozatban – többnyire vígjátékokban – szerepelt.

Kitzbühelben nyitott egy szállodát, síiskolát vezetett, 1972 és 1976 között az osztrák szövetség technikai igazgatója és főedzője volt. 1985-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai éremmel tüntette ki. Bár sohasem volt tagja egyik pártnak sem, 2004 januárjában bejelentette, megpályázza Kitzbühel polgármesteri székét, ám néhány héttel később meggondolta magát.

2008-ban rákot diagnosztizáltak nála, 2009. augusztus 24-én, 73 éves korában agydaganatban hunyt el. Kitzbüheli sírkövén csak annyi áll: „Híres, népszerű, szerény”.

A TITOKZATOS SAILER-ÜGY

Ilyen sikerek és életút mellett mindenkit megdöbbentette az idén januárban szárnyra kapott hír, miszerint Sailer életében volt egy eltitkolt eset: 1974-ben Lengyelországban nemi erőszakkal vádolták meg, és csak az osztrák politikai erők segítségével sikerült eltussolni az ügyet.

Az ügyet 2017 novemberében kezdték el bolygatni, miután világszerte botrányt keltett, hogy kiderült, Harvey Weinstein, Oscar-díjas producer nőket zaklatott szexuálisan. A #MeToo-kampány részeként egy korábbi osztrák alpesi síző, Nicola Spiess (lánykori nevén Werdenigg) bejelentette, az osztrák válogatottnál is elterjedt volt a szexuális erőszak, és ő maga is átesett hasonló abúzuson 16 évesen.

Az osztrák szövetség perrel fenyegetőzött, de aztán előkerült a Sailer-ügy, ami kissé más megvilágításba helyezte a történteket. A Der Standard január 18-án jött elő a jegyzőkönyvekkel és vallomásokkal megerősített sztorival.

Eszerint 1974. március 6-án nem sokkal dél után, a varsói osztrák nagykövetségen csengett a telefon. Az osztrák síválogatott technikai igazgatója, Toni Sailer kért segítséget, mert megfosztották az útlevelétől. Valójában előző nap nemi erőszak vádjával letartóztatták.

A lap kutatása szerint egy olasz sportszergyártó cég két jugoszláv munkatársa meghívta a szobájába Sailert, akiről mindenki tudta, hogy szereti az alkoholt. Prostituáltat rendeltek, aki később azt mondta, megerőszakolták. Kórházi kezelése során állítólag olyan súlyos sérüléseket találtak, hogy az orvosok jelentették a rendőröknek.

Az osztrák kormány azonnal lépett, és kapcsolatait felhasználva először lealkudta az ilyenkor szokásos óvadékot 15 ezerről ötezer dollárra, Sailer visszakapta az iratait, és március 7-én távozott is az országból. Sailer azt állította, teljesen ártatlan, és csapdába csalták, bár az nem derült ki, hogy ki és miért tette volna ezt éppen vele.

1974 májusában a zakopanei, majd a krakkói ügyész is készen állt arra, hogy megvádolja Sailert, azonban ezt az osztrákok szerették volna elkerülni. A gazdasági és politikai kapcsolatok végül sokkal erősebbnek bizonyultak, és Bruno Kreisky kancellár közbenjárásával a zakopanei kerületi bíróság „a társadalmi érdek hiánya miatt” 1975. július 9-én véget vetett az ügynek.