Miklós Edit újabb nagy dobásra készül: a vb-érmet sem zárja ki

Előzetes programja ráadásul optimális esetben bővülhet, a gyorsasági számok mellett ugyanis nincs kizárva, hogy néhány vk-versenyen óriás-műlesiklásban is indul, ami újabb előrelépést jelentene karrierjében.

– Hogyan sikerült a felkészülés az új idényre?
– Majdnem minden a terv szerint haladt, azon kívül, hogy egyszer megfáztam, így egy edzőtábort rövidebbre kellett fognunk – mondta Miklós Edit, aki a világkupa-sorozat Lake Lousie-i lesiklóversenyével pénteken megkezdi szereplését a 2014–2015-ös szezonban.

– Ezúttal sikerült eljutnia dél-amerikai edzőtáborba?
– Nem, de amikor jött a nyár, mi magunk döntöttünk úgy, hogy nem utazunk el.

– Miért?
– Noha a szövetség támogatott volna, belegondolva, hogy tavaly is nagyon jó volt a hó minősége a svájci Zermattban, azt reméltük, most is ez lesz a helyzet. Többszörösen is kifizetődött a döntésünk, mert Dél-Amerikában és Új-Zélandon végül annyira rossz volt a hóhelyzet, hogy az oda kiutazó csapatok is visszajöttek Európába, és csatlakoztak hozzánk Zermattban.

– Svájcban minden a terv szerint haladt?
– Igen, a svájci fiú Európa-kupa-csapattal tréningeztem, ezek pedig nagyon jó edzéslehetőségek voltak. Főleg lesiklást és szuper G-t edzettünk, minden remekül ment.

– Mikor kezdődött a felkészülés?
– Június környékén fedett pályán voltunk szlalomozni három napon át, előtte pedig szárazedzéseken vettem részt. Augusztus elején, majd a nyár végén volt még egy-egy edzőtábor, de a másodikat a már említett betegség miatt meg kellett szakítanunk. Október közepétől pedig Ausztriában zajlott a felkészülés utolsó szakasza.

– Továbbra is Dietmar Thönivel végezte az edzéseket?
– Igen, ráadásul kibővült a csapat egy gyúróval.

– Tavaly viszonylag döcögősen indult a szezonja a tengerentúlon, az idén mire számít?
– Szerintem lehetséges a pontszerzés, sőt jobb helyet is elérhetek, mint a harmincadik hely környéke, de ez úgyis csak ott dől el. Sok minden múlik a szerencsén és azon, milyen formába tudok kerülni az amerikai havon, mert annak teljesen más az összetétele, szóval át kell állnunk a speciális körülményekre.

– Ráadásul új márkájú felszereléssel is csúszik, amit szintén meg kellett szoknia.
– Sőt még mindig szoknom kell, de azért lassan kezdjük kiismerni a tulajdonságait, így remélhetőleg a versenyen is könnyebb lesz megtalálni a megfelelő beállítást.

– Profi versenyzőként nem zavarja, hogy egy-egy eredmény ilyen sok külső körülménytől függ?
– Nem szoktam emiatt aggódni, mert ahogy valami miatt becsúszhat egy rossz eredmény, éppúgy szerencsés is lehetek az adott napon. Szerintem hosszú távon úgyis kiegyenlítik egymást a negatív és pozitív tényezők.

– Összességében mi a célja erre a szezonra?
– A világkupaversenyeken az első tíz-tizenöt között szeretnék végezni minél gyakrabban, a februári vébén pedig az első hat a célom, de a dobogó lehetőségét sem tartom kizártnak.

– Akkor úgy, mint a legutóbb az olimpiára, ezúttal is az idény kiemelkedő eseményére, a vébére időzíti legjobb formáját?
– Igen, a fő cél, hogy a vébén jó eredményt érjek el, de nem veszem kevésbé komolyan a világkupákat sem. Azokra a versenyekre is ugyanúgy koncentrálok, és ugyanolyan lelkiismeretesen készülök.

– Tehát mondhatjuk, hogy a szocsi siker után készen áll az újabb nagy dobásra?
– Igen!