Hároméves böjt végére értek a németek

Uhrmann sikerét az első sorozatban alapozta meg, amikor a többiekhez képest hatalmasat, 140.5 métereset ugrott. Nyolc méterrel szárnyalta túl a sorozatban második, élete talán legjobb formájában versenyző orosz Dimitrij Vasziljevet.

Róla, nehezen tudta az ember elképezlni, hogy megelőzheti Uhrmannt, erre a legnagyobb esélye 131.5 méterrel harmadik lengyel Adam Malysznak és az azonos távolsággal negyedik, Vk-éllovas norvég Anders Jacobsennek volt.

A második sorozatban a legnagyobbat (134.5 m) a svájci Andreas Küttel ugrotta, ám neki az első sorozatban elszállt az esélye, így csak az ötödik helyre tudott előrelépni. Jacobsen és Malysz közül a csak norvég tudta megismételni első körös ugrását, így Uhrmannak egy biztonsági ugrás (129 m) is elég volt a győzelemhez.


A nap hőse cím azonban győzelme ellenére sem Uhrmannt illeti, hanem az olaszok junior világbajnoki bronzérmesét, Andrea Morassit. Az első sorozatban még azt hihették a szemlélők, hogy szerencséje volt a széllel, s csak ennek köszönheti, hogy 133 méterig repült.

Mindenki arra számított, hogy az ötödik helyről jócskán visszaesik a végére. Talán csak ő gondolta komolyan, hogy végérvényesen leteszi a névjegyét a felnőttek között. 132 méterre repült, amihez egy első osztályú talajfogást is bemutatott - nem úgy, mint az első ugrásánál - s előrelépve két helyet felállhatott a dobogóra.

Ezzel egy még a németekénél is hosszabb negatív sorozat végére tett pontot. Olasz síugró a legendás Roberto Cecon óta nem állt dobogón.

A 2003-ban visszavonult klasszis 1999 november 28-án állt utoljára a dobogón, de a több mint hét éves mélyrepülés megszakításában is nagy szerepe volt, ugyanis szövetségi kapitányként ő készíti fel Morassiékat.