Kétséges Jakub Janda címvédése

A síugrás a sísportok közül talán a legkiszámíthatatlanabb. Egy-egy szezon előtt nagyon nehéz megjósolni, hogy ki, kik lesznek a szezon legjobban teljesítő ugrói. Egy támpontunk mindenestre van: az elmúlt 12 évben bárki, aki megnyerte az összetett Vk-t legalább egyszer meg tudta védeni a címét. Így volt ezzel az azóta már visszavonult osztrák Andreas Goldberger, a szlovénok sztárja Primos Peterka – neki később komoly alkohol- és drogproblémái voltak, csoda, hogy a még mindig csak 27 éves Peterka a mai napig versenyez.

A duplázók táborát gyarapította a háromszoros világbajnok, csapattal olimpiai bajnok Martin Schmitt is, aki két év regnálás után adta át a stafétabotot a lengyelek nemzeti hősének, Adam Malysznak. Ez a sovány, bajszos fiatalember volt az egyetlen, aki három egymást követő évben megnyerte az összetettet. Őt követte a trónon minden idők egyik legkiválóbb síugrója, a finn Janne Ahonen.

Az ő győzelme sokat váratott magára, már 1993-ban bemutatkozott a Világkupában, azóta minden évben az élmezőnyben végzett, de az első összetett sikerre 2004-ig várnia kellett. Ez sem volt sima, mindössze 10 ponttal előzte meg a második helyezett norvég Roar Ljökelsöyt. Ezzel szemben a címvédése a legsimább volt a sportág történetében. Rekordnak számító 12 versenyt nyert meg a szezonban, úgy hogy 6 futamon betegség miatt nem is állhatott rajthoz, nagyjából januárban biztos volt, hogy senki nem veheti el tőle az összetett sikert.

Ahonen elsöprő sikerére van egyszerű magyarázat. Ebben az évben vezette be a Nemeztközi Sí-szövetség a BMI-szabályozást (Body Mass Index), amelynek célja a síugróknál elterjedt beteges fogyokúra megszüntetése. Lényege, hogy akik a magasságukhoz képest nem érnek el egy bizonyos testsúlyt azokat azzal büntetik, hogy a léceiket lerövidítik. Ennek volt az egyenes következménye, hogy néhány madárcsontú ugró (Malysz, Sigurd Pettersen, Sven Hannawald) visszaesett, míg Ahonennek, aki technikailag az egyik legképzetebb kifejezetten feküdt az új szabályozás.

Tavaly aztán neki is félre kellett állnia, és jött Jakub Janda. A morcos cseh vitéz fura eset. Nyilvánvaló, hogy őt is a BMI-szabály "hozta fel", hiszen már 27 éves volt, amikor be tudott törni az élmezőnybe. Stílusát tekintve az egyik legjobb a mezőnyben, összetett győzelmét azonban – legalábbis részben – annak köszönheti, hogy az előző szezon olimpiai év volt, és mindenki a nagy eseményre készült, míg Janda év elején sorra nyerte a versenyeket. Hiába pukkadt ki a torinói olimpiára, tetemes előnye behozhatatlannak bizonyult.

A statisztika tehát azt sugalja, hogy csakúgy, mint mindenki az elmúlt 12 évben Janda is megvédi a címét, ám nagy tételben erre nem érdemes fogadni, mert sokan jelentkeztek be a végső győzelemért.