Ahonenre vadászik a mezőny

KAMLER JÁNOSKAMLER JÁNOS
Vágólapra másolva!
2004.12.28. 20:49
Címkék
A síugrás nincs a sportvilág vezető "nagyhatalmai" közt, nem is hoz lázba annyi embert, mint egy-egy márkásabb futballmérkőzés, a legjobbat, azt, aki uralja a mezőnyt, mindenesetre itt is elismerik.
Ebben az idényben eddig nyolc versenyt rendeztek, ebbôl hetet a finn Janne Ahonen nyert meg
Ebben az idényben eddig nyolc versenyt rendeztek, ebbôl hetet a finn Janne Ahonen nyert meg
Ebben az idényben eddig nyolc versenyt rendeztek, ebbôl hetet a finn Janne Ahonen nyert meg
Ebben az idényben eddig nyolc versenyt rendeztek, ebbôl hetet a finn Janne Ahonen nyert meg
Ebben az idényben eddig nyolc versenyt rendeztek, ebbôl hetet a finn Janne Ahonen nyert meg
Ebben az idényben eddig nyolc versenyt rendeztek, ebbôl hetet a finn Janne Ahonen nyert meg
Elvégre a síugrás nem túl egyszerű sportág, ha nincs összhangban az agy, a kéz meg a láb, oda az igazán értékes kísérlet, arról az apróságról már nem is beszélve, hogy a levegőben 90-100 km/órás sebességgel süvítve, különösebb védőfelszerelés nélkül kell összpontosítani.
Éppen ezért lenyűgöző, amit Janne Ahonen eddig elért a 2004-2005-ös idényben: nyolc Világkupa-versenyen hét győzelmet aratott, egyszer pedig második lett, vagyis a megszerezhető 800 pontból csupán 20-at engedélyezett másnak (történetesen a háromszoros Vk-bajnok lengyel Adam Malysznak).
Az előttünk álló egy hétben Ahonen újabb babérra, a hagyományos négysáncverseny trófeájára vadászik, a teljes mezőny meg - Alexander Pointner osztrák főedző szavaival élve - Ahonenre. Hogy a négysáncversenyt kétszer (1999, 2003) már megnyerő finn klasszis toronymagas esélyese a szerdán Oberstdorfban kezdődő szuperviadalnak, ahhoz nem fér kétség, a józan ész azt diktálja, január 6-án Bischofshofenben ő lesz majd a legboldogabb, inkább azért érdemes izgulni, hogy sikerül-e mind a négy viadal trófeáját begyűjtenie.
Végrehajthatja a Grand Slamet, bár azt majdnem (csak majdnem?) olyan nehéz, mint a teniszben vagy a golfban. Emberfeletti teljesítmény, kivételes tudás és kitartás kell hozzá, nem véletlen, hogy a négysáncverseny történetében mindössze egy ember volt képes erre, a német Sven Hannawald, még a 2001-2002-es idényben, és az is jelzésértékű lehet, hogy az egy évtizedes profipályafutásra visszatekintő Ahonen eddig csupán két viadalt tudott megnyerni a négysáncversenyeken (1995 - Garmisch; 2003 - Innsbruck). Az ő habitusából kiindulva alighanem megelégedne azzal, hogy "mezei" módon, de harmadszor is a négysáncverseny királya legyen.

Az 53. négysáncverseny programja
December 29.: Oberstdorf (16.30). Január 1.: Garmisch-Partenkirchen (13.45). Január 3.: Innsbruck (13.45). Január 6.: Bischofshofen (16.30)

Pénzdíjak
Versenyenként 45 195 eurót osztanak szét az első tíz-tíz helyezett között, a győztes 19 370-et, a második 9685-öt, a harmadik 6456-ot zsebel be. Az összetett bajnok fődíja egy 33 ezer euró értékű terepjáró.

Az utóbbi tíz oberstdorfi bajnok
1994: Schwarzenberger (osztrák). 1995: Laitinen (finn). 1996: Thoma (német). 1997: Funaki (japán). 1998: Schmitt (német). 1999: Schmitt. 2000: Schmitt. 2001: Hannawald (német). 2002: Hannawald. 2003: Pettersen (norvég)

A Világkupa élcsoportja (8 verseny után): 1. Janne Ahonen (finn) 780 pont, 2. Janda (cseh) 448, 3. Höllwarth (osztrák) 397, 4. Ljökelsöj (norvég) 379, 5. Morgenstern (osztrák) 328, 6. M. Hautamäki (finn) 323, 7. Widhölzl (osztrák) 298, 8. Malysz (lengyel) 277, 9. Kaszai (japán) 228, 10. Herr (német) 218
A Nemzetek Kupája élcsoportja (8 verseny után): 1. Ausztria 1315 pont, 2. Finnország 1190, 3. Norvégia 833, 4. Németország 722, 5. Csehország 448, 6. Japán 419, 7. Svájc 315, 8. Lengyelország 294, 9. Szlovénia 198, 10. Egyesült Államok 15

Az eddigi győztesek
1953: Bradl (osztrák). 1954: Björnstad (norvég). 1955: Silvenoinen (finn). 1956: Kamenszkij (szovjet). 1957: Uotinen (finn). 1958: Recknagel (NDK-beli). 1959: Recknagel. 1960: Bolkart (NSZK-beli). 1961: Recknagel. 1962: Kirjonen (finn). 1963: Engan (norvég). 1964: Kankkonen (finn). 1965: Brandtzäg (norvég). 1966: Kankkonen. 1967: Wirkola (norvég). 1968: Wirkola. 1969: Wirkola. 1970: H. Queck (NDK-beli). 1971: Raska (csehszlovák). 1972: Mork (norvég). 1973: R. Schmidt (NDK-beli). 1974: Aschenbach (NDK-beli). 1975: Pürstl (osztrák). 1976: Danneberg (NDK-beli). 1977: Danneberg. 1978: Yliantilla (finn). 1979: Kokkonen (finn). 1980: Neuper (osztrák). 1981: Neuper. 1982: Deckert (NDK-beli). 1983: Nykänen (finn). 1984: Weissflog (NDK-beli). 1985: Weissflog. 1986: Vettori (osztrák). 1987: Vettori. 1988: Nykänen. 1989: Laakonen (finn). 1990: Thoma (NSZK-beli). 1991: Weissflog (német). 1992: Nieminen (finn). 1993: Goldberger (osztrák). 1994: Bredesen (norvég). 1995: Goldberger. 1996: Weissflog. 1997: Peterka (szlovén). 1998: Funaki (japán). 1999: Ahonen (finn). 2000: Widhölzl (osztrák). 2001: Malysz (lengyel). 2002: Hannawald (német). 2003: Ahonen. 2004: Pettersen (norvég)
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik