Bronzokat ért az új stílus

– Kétségtelen, hogy ez eddig a legsikeresebb évem – mondta Sebestyén Júlia.
– Van annak valami különösebb oka, hogy épp az idén sikerült dobogóra állnia?
– Ez egy folyamat eredménye. Amikor a Salt Lake City-i téli olimpián nyolcadik lettem, sokan felkapták a fejüket, és megjegyeztek maguknak. Az is sokat javított a megítélésemen, hogy Nyikolaj Morozovot kértük fel koreográfusnak. Ezek ugyanis lényegesen nehezebb, ugyanakkor látványosabb programok lettek, amelyeknek a stílusát igazán az idén kezdem magaménak érezni.
– Vagyis az új programokkal jobban eltalálta Morozov az egyéniségét?
– A tavalyiak is szuperkoreográfiák voltak, de mivel teljesen eltértek azoktól, amelyeket korábban csináltam, szükségem volt egy kis időre, hogy megszokjam, és jól elő is tudjam adni mind a kötelezőt, mind a szabadon választottat. Az új szezonban annyival könnyebb a helyzetem, hogy már ismerős volt a stílus, így gyorsabban beleéltem magam a szerepekbe.
– Azért nemcsak a előadásmódja tűnik érettebbnek, hanem az ugrásai is biztosabbak.
– Ez pedig a rengeteg munka eredménye, amit az edzőim, András és Tucsi néni (Száraz András és Jurek Eszter – a szerk.) irányítása mellett végzek. Na és az utóbbi években egyre több nagy versenyen tudtam indulni, volt tehát időm egy kis rutint szerezni és tapasztalatokat gyűjteni. Úgy látszik, ez mind most kezd kamatozni…

– A pontozási rendszer változásából előnye vagy hátránya származott inkább?
– Szerintem ennek is megvan a jó és a rossz oldala. Jó, hogy egy-egy technikás lépéssor, forgás akár ugyanolyan értékű lehet, mint egy tripla ugrás. Márpedig most, hogy az ugrások közötti részek sokkal tartalmasabbak lettek nálam, ez egyértelműen kedvező. Az árnyoldal ugyanakkor az, hogy a második pontszámot továbbra is lehet manipulálni. Tehát a személyes szimpátiát ez a rendszer sem szűri ki teljesen.
– A Grand Prix-döntőbe jutása újabb előrelépést jelent a karrierje szempontjából. Hogyan élte meg a Colorado Springs-i versenyt?
– Úgy utaztam oda, hogy nincs vesztenivalóm. Mindent megteszek, aztán majd kiderül, az mire lesz elég. Sajnos a döntő előtt elkapott az influenza, ezzel együtt nem vagyok csalódott a hatodik hely miatt, mert ugyan Michelle Kwan és Irina Szluckaja nem vett részt a sorozatban, azok közül, akik végigcsinálták, tényleg a legjobb öttel kellett megküzdenem.
– Lassan számolhatja a napokat a februári budapesti Európa-bajnokságig. Foglalkoztatja már?
– Természetes, hogy foglalkoztat, ám igyekszem mindig az előttem álló feladatra koncentrálni. Most például az országos bajnokságra, ami januárban esedékes.
– Melyik típusba tartozik: akit inkább feldob a közönség biztatása, vagy éppen ellenkezőleg, akit zavarba hoz?
– Bízom benne, hogy mindenképpen pluszt jelent majd, hogy a hazai közönség előtt korcsolyázhatok. Elvégre év elején Malmőben is feldobott, hogy a magyarok mellett még a svéd nézők egy része is értem szorított.
– Eszerint a Budapest Sportarénában senkinek sem kell majd visszafognia magát, aki önnek szurkol?
– Véletlenül sem. Ígérem, februárban igyekszem majd hibátlan programokkal viszonozni a szurkolók felém áradó szeretetét.

Az év külföldi sportolója: Jevgenyij Plusenko

Ez az év maximálisan az övé volt. A még csak 21 éves orosz korcsolyázó januárban megnyerte a malmői Európa-bajnokságot, majd márciusban a washingtoni világbajnokságon bizonyult a férfi mezőny legjobbjának. A nyári alapozást – és némi pihenést – követően aztán ott folytatta a sort, ahol korábban abbahagyta. A Grand Prix-sorozatban elsöprő fölénynyel nyert a kanadai, francia és orosz állomáson, s ebből ugyan csak kettő számított bele a pontversenybe, így is első helyen jutott a hatos fináléba. Sokakat meglepett, hogy ott viszont alulmaradt a kanadai Emanuel Sanhuval szemben. A rajongói persze ettől még jobban szeretik, elvégre teljesen normális dolog, hogy egyszer-egyszer azért hibázik.
Az más kérdés, hogy az új szezonban összeszedett sérülése is közrejátszhatott a döntőbeli vereségben, ám a szentpétervári klasszist nem olyan fából faragták, hogy kifogásokat keressen. Számára persze az a legfontosabb, hogy 2006-ban Torontóban ne veszítsen. Az Alekszej Jagugyin visszavonulásával az oroszok első számú favoritjává előlépő korcsolyázónak ugyanis az olimpiai aranyérem a nagy álma. Egyedül ez hiányzik még a gyűjteményéből.