A sítanulás állomásai (1.)

A két cikk tartalma:
1. A sítanulás speciális vonásai
2. Az alapok megtanulása
3. Felkészülés a változó körülményekre
4. Felkészülés nehezebb körülményekre
5. Mit kínálunk a haladóknak?
6. Mit tanulhatnak még azok a síelők, akik jól fejlett alapokkal rendelkeznek?
1. A sítanulás speciális vonásai
2. Az alapok megtanulása
3. Felkészülés a változó körülményekre
4. Felkészülés nehezebb körülményekre
5. Mit kínálunk a haladóknak?
6. Mit tanulhatnak még azok a síelők, akik jól fejlett alapokkal rendelkeznek?


1. Sítanulás speciális vonásai
A sítanulás mozgástanulás, ebben is igen speciális. Négy dolgot különítenék el, amiben jelentősen különbözik bármilyen szokványos tanulástól.
A bemutatásokon és a magyarázatokon kívül a szintnek megfelelő mozgás-érzések és tapasztalatok megszerzésére is szükség van. Ez azt jelenti, hogy a símozgást nem lehet pusztán tanácsok alapján elsajátítani!
A símozgás tanítása alapvetően különféle beidegződések és reflexek tudatos építését, csiszolását jelenti, amelytől azt várjuk, hogy egyre több és nehezebb körülményeken segítse át a síelőt! Egy gyakorlott síelő mozgása lényegesen gyorsabb és összetettebb mozdulatsor –különös tekintettel az egyensúly megőrzését szolgáló apró mozdulatok százaira –, semmint hogy azt valaki pusztán a figyelmével szabályozni, idegen szóval "mozgáskoordinálni" tudná! A síelők a mozgásuk irányítását begyakorolt automatizációk segítségével végzik, tudatos ellenőrzés mellett. Ha például egy síversenyző hirtelen elfelejtené a megtanult mozgás-beidegződéseit és reflexeit, hiába emlékezne pontosan, milyen mozdulatokat kell csinálnia, azonnal elesne és egy métert sem tudna síelni! Szerencsére ilyen nem fordul elő.
A harmadik dolog a lépcsőzetesség. Ezalatt azt értem, hogy akkor tudjuk tovább építeni a reflexeinket és beidegződéseinket, ha az előzőek, amelyek a ráépülő beidegződések alapjaivá fognak válni, már bizonyos szintig automatizálódtak. A sítanulás mindenkinél egy folyamat, ahol nagyon sok lépcső van, és előbb-utóbb mindennek eljön az ideje, viszont már a legegyszerűbb símozgás is nagyon nagy élményt jelenthet! Viszont úgy, mint a házépítésnél itt is meg kell szilárdulnia az előzőeknek, hogy valaki tovább tudjon lépni. Mint ahogy az alapbeton megkötése előtt húzott falak összeomlanak, ugyanígy megtorpan a fejlődése annak, aki hézagos alapokkal szeretne nekivágni a szlalomkanyarok megtanulásának. Ilyenkor ugyanis nem állnak rendelkezésre azok a reflexek, amelyekre tovább lehet építkezni.
A negyedik pedig, hogy visszaveti a későbbi mozgásfejlődést, ha az elején elhanyagolódik néhány elem: a helyes kéztartás, a sokat emlegetett térd előredöntés megszokása, illetve a térd oldalra billentése és ennek mozgás-érzései. A sí biztonságos élen vezetéséhez és kanyarításához – amely haladó szinten a legfontosabb mérföldkő lesz – a térd oldalrabillentése szükséges: az ehhez szükséges térdtartás viszont kezdő korban rögzül, és nem mindegy, hogyan! Ez az oka annak, hogy sok-sok órát fordítunk a kezdőkkel különféle térd-gyakorlatokra, amely végül is nem elvesztegetett idő, hanem "befektetés", amelynek a haladó időszakban lényegesebben gyorsabb fejlődéssel és esztétikusabb síeléssel térül meg a "kamata".


2. Alapok megtanulása (3-4 nap, kb. az első sítábor ideje)
Mozgásanyag: Megszokjuk a síléccel való mozgást, tanuljuk a sí alapállást különös tekintettel a térd és kartartásra, a síléccel való haladást, megfordulást, esésből felállást, egyenes siklást, hóekés fékezést, hóekés kanyarodást. Ennek az időszaknak a végére esik a lifttel való ismerkedés általában, de a megfelelő időpont függ a rendelkezése álló lift, és a környéki sípályák nehézségétől.

A gyakorlás eredménye: Ilyenkor alakulnak ki az egyensúly-visszanyerő reflexek, a testet eleséskor védő reflexek, a sebességszabályozás reflexei, és a két láb összhangjának beidegződései, továbbá a sí irányításával, kanyarításával kapcsolatos beidegződések. Ezek nélkül az alapvető beidegződések és reflexek nélkül a kezdő síelő a haladó pályán éppen úgy mozgásképtelen és veszélyben van, mint az úszni nem tudó ember a mély vízben!

Terep: Először vízszintes, majd nagyon enyhe gyakorló lejtő mindenféle nehezítő körülmények nélkül (jég, mély hó, buckák, oldalt lejtés nélkül).


3. Felkészülés a változó körülményekre (4-5 nap, kb. a második sítábor ideje)
Mozgásanyag: Felelevenítjük az első sítábor beidegződéseit, utána olyan mozgáselemeket tanulunk, amelyek megkönnyítik a változó körülményekhez való alkalmazkodást: készülünk a változó lejtésre, a kicsit keményebb hóra, a kisebb hepe-hupákra. Tanuljuk a kanyarodás utáni élhasználatot, a bothasználatot, és a "hegytámasz" nevű lépőlendületet.

A gyakorlás eredménye: Kialakul egyfajta fejlettebb lécbiztonság: a reflexszerű alkalmazkodás a pálya nehézségeihez, például a kisebb huppanókhoz. Az egyensúly megtartásához szükséges szabályozó mozdulatok finomodnak, gyorsabbá válnak. A hóeke után az élezés is kezd automatikussá válni, a botozással együtt. A "hegytámasz" lépőlendület pedig a fordulást könnyítő elemmé válik, amelyet ki-ki a pályanehézségtől függően alkalmazhat.

Terep: Először enyhe gyakorló lejtő nehezítő körülmények nélkül, majd középnehéz gyakorlópálya. Az utóbbi terepen már lifttel gyakorlás is lehetséges.


Folytatjuk.

Forrás: www.sielok.hu