Sebestyén Júlia sikert sikerre halmoz az új idényben. Már a kanadai és a francia Grand Prix-versenyen szerzett két bronzérme is szenzációszámba megy korábban ebben a sorozatban magyar korcsolyázó még nem tudott éremhez jutni , de kis szerencsével még erre is rátehet egy lapáttal, ha bejut a hatos fináléba.
Sebestyén Júlia remek teljesítményére már a külföldi mesteredzôk is felfigyeltek
Sebestyén Júlia remek teljesítményére már a külföldi mesteredzôk is felfigyeltek
A bosszantó az, hogy a részvételt korlátozó szabályok értelmében innentől már semmit sem tehet az ügy érdekében: az, hogy végül elég lesz-e a 14 pontja a továbbjutáshoz, már a többiektől függ. – Milyennek látja az esélyeit? – Jónak, hiszen négy Grand Prix-verseny után a pontverseny harmadik helyén állok. Minden azon múlik, hogy a hátralévő orosz és japán fordulón mi történik. – Mit gondol, tovább javítana a nemzetközi megítélésén, ha ott lehetne a legjobb hat között? – Nyilván még jobban figyelnének rám, ám már most, a két bronz után is sokan felkapták a fejüket. Arra meg külön büszke vagyok, hogy Párizsban a kűröm után a két orosz szaktekintély, a világklasszisok sorát kinevelő Alekszej Misin és Tatjana Taraszova is odajött gratulálni. Sőt, Misin odasúgta, hogy nála nem a japán Arakava, hanem én lettem a második. – Kár, hogy nem pontoz… Ha már itt tartunk, eddig úgy tűnik, az új pontozási rendszer kedvez önnek. – Igazság szerint ennek is megvan az előnye és a hátránya. Előny, hogy a pontozók azt értékelik, amit látnak. Elvileg nem lehet kivételezni. Viszont vannak bizonyos pluszpontok, amelyeknek az odaítélésével azért valamelyest lehet irányítani az eredményt. De ebbe nem érdemes jobban belemenni. – Azért mégis érdekelne: volt már olyan eleme, amelyet lepontoztak? – Párizsban például megpróbálkoztam a tripla-tripla kombinációval, és a második ugrásból két lábra érkeztem. Ez a pontozóknál úgy jelentkezett, mintha egy tripla-duplát ugrottam volna, amelyet a végén túlforogtam. Így pedig nem csak alacsonyabb pontról indult a gyakorlat, még le is vontak belőle. Mielőtt félreértene, nem akarom kritizálni a rendszert, úgy fogadom el, ahogy van. – A koreográfusa, Nyikolaj Morozov látta valamelyik versenyen? – Kanadában ott volt, mert több tanítványa is indult. Elégedett volt a programjaimmal, de azért adott egy-két újabb jó tanácsot. – Lassan az idény felénél járunk. Tudott már dönteni, hogy a kötelezőjét vagy a kűrjét csinálja-e szívesebben? – Nem tudok különbséget tenni, mert nagyon más a stílusuk, és mindkettő illik az egyéniségemhez. Ha technikailag nézzük, akkor a kűr nehezebb, mert annyi minden van benne, mégis néha a rövidben fáradok el jobban. Abban csupán nyolc elem van, de ezeket muszáj hibátlanul megcsinálni, hiszen nincs javítási lehetőség. – A hazai közönség mikor láthatja végre a jégen? – Például a januári országos bajnokságon vagy február elején a Budapest Sportarénában sorra kerülő Európa-bajnokságon. Ez utóbbin különösen számítok majd a nézők biztatására. – Cserébe mit ígér nekik? – Hogy igyekezni fogok a tőlem telhető legjobban szerepelni. Azt hiszem, eddig jó úton haladok, hiszen a két Grand Prix-versenyen csak tengerentúliak előztek meg, és végre a világranglistán is bekerültem a legjobb tíz közé.