Kétségkívül stílusosan zárult az új, 12 csapatos NB I őszi idénye, hiszen a Ferencváros–Újpest derbi hozta a szezon legnagyobb nézőszámát és egyben talán az egyik legmeglepőbb eredményét is (de ferencvárosi szempontból egyértelműen a legkínosabbat).

A kérdés természetesen költői, egyértelmű rá a válasz – még ha bizonyos klubok úgy is érezhetik, hogy a néző a szükséges rossz, hiszen különösebb bevétel nincs belőle, viszont beszól(hat) a játékosoknak és a vezetőknek, balhét csinál(hat), ami miatt a klub meg büntetést fizet(het).

Mielőtt bármit írnék: ezúton is gratulálok a labdarúgó Eb-re kijutó magyar válogatottnak, köszönet mindenkinek, aki részt vett ebben a sikerben, Pintér Attilától Kleinheisler Lászlóig! Mi lesz most veled, magyar futball?

Ezt írtam Dárdai Pálról egy korábbi bejegyzésemben: „Gyakorlatilag csak neki (és persze az Eb létszámát 24-re felemelő Michel Platininek...) köszönhető, hogy nagyon régen nem látott reális esélyünk van kijutni egy világeseményre."

Immár zavartalanul folytatódhat tovább a magyar labdarúgó-bajnokság, nem háborgatják a csapatokat holmi nemzetközi kupameccsek, bajlódjanak ezekkel csak azok a futballtörpék, akiknek szükségük van még egy kis erősödésre, mint például az azeriek, a kazahok vagy az albánok.

Ezt a bejegyzést már korábban is meg akartam írni – de most fájóan aktuális lett.

Komolyan sajnáltam, hogy a Juventus nem tudta legyőzni a Barcelonát a BL-döntőben. Nem, ez nem egy coming out, nem vagyok szurkolója vagy ellenszurkolója egyik csapatnak sem, de a Bajnokok Ligájának és az egész európai labdarúgásnak igenis jót tett volna a Juventus sikere.

Nálam többször kevesen mondták el, hogy csökkenteni kellene a labdarúgó NB I létszámát...

„Most akkor lehet egyáltalán nyereséges egy futball-vb rendezése vagy sem?” – kaptam a kérdést egyik előző írásom kapcsán, amely azt taglalta, hogy Brazília miért és hogyan rontja el ezt az amúgy pozitív gazdasági projektet. „A braziloknak ez akkor biztos bukás?” – szólt a másik.

Az már teljesen helytállónak tűnik, ha az idei labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatban a „káosz” szót használjuk – a későn elkészülő stadionok, a megvalósulatlan közlekedési fejlesztések, a megmagyarázhatatlan költségnövekedések, na és a vb-ellenes tüntetések mind érdemessé teszik Brazíliát erre a jelzőre.

Nemcsak a Manchester United szurkolóinak, hanem a sportközgazdászoknak is nehezebb az élete, amióta Sir Alex Ferguson visszavonult az aktív karriertől.

…hanem az egész ötbírós rendszer.

„Azért sikertelen az angol válogatott a nagy tornákon, mert túl sok Angliában az idegenlégiós” – halljuk gyakran a sokak által nyilvánvalónak vélt igazságot, ezzel próbálván bizonyítani a külföldiek alkalmazásának hátrányait, és igazolni az erre irányuló szabályozások, többek közt a 6+5-ös szabály létjogosultságát.

„Nem a piaccal önmagában van itt a baj, hanem a globalizmus, a nemzeti/lokális jellegek, hagyományok teljes elmosódásával.”

Néha a múlt adja meg a legjobb választ a jelen és a jövő kérdéseire – ezért érdemes olvasgatni például az NSO Sportnaptár rovatát.

Nyilvánosságra kerültek a Serie A-ban futballozó játékosok fizetései, megtudhattuk, mennyit tesznek zsebre az olasz élvonal profijai Zlatan Ibrahimovictól Vass Ádámig.

Ismét előkerült a szokásos kérdés, hogy túl sok az idegenlégiós a magyar labdarúgó-bajnokságban.

Mindig nagy élvezettel olvastam ugyanezeken az oldalakon Németh Norbert oroszországi blogbejegyzéseit, így, gondolom, sokak mellett én is együtt éreztem a középpályással, aki a biztos gazdasági hátterűnek tartott Oroszországban volt kénytelen megtapasztalni a magyar futballhoz helyenként kísértetiesen hasonló viszonyokat.

Az Újpest Steaua elleni veresége ismét felveti a már sokszor elhangzott kérdést: hogyan hagyott itt minket Kelet-Európa is?