"A győzelmünk kulcsa a jó védekezés volt. Ugyanakkor a támadójátékunkat is csak dicsérhetem, megvoltak a dobóhelyzeteink, és szerencsére fantasztikusan céloztak a fiúk. Jonas Kazlauskas szavai ezek, egy boldog edző vallomása.

Hogy a litván Lietuvos Rytas remek, s alighanem az Északi konferencia D-csoportjának legjobb alakulata, sejtettük. Mint ahogy arra is számítani lehetett, hogy a hazai bajnokságot vereséggel kezdő (a Debrecen győzte le a címvédőt) Sitkuék messze vannak még attól a formától, amellyel a nyár elején Paksra szállították az aranyérmeket.

A csúcsrajáratás elmarad, rögtön a közepébe vág az ASE. A magyar csapatok közül a nemzetközi porondon az évad során elsőként bemutatkozó paksiak kedden Vilniusban lépnek pályára. A litván bajnok a magyar aranyérmes ellen.

Pocsékul kezdődött az idény a paksi, illetve a körmendi hátvéd számára: Fodor Gergely az orrát, Chris Clay pedig az állát törte a Debrecen, illetve a Dombóvár elleni találkozón. Ami a válogatott Fodort illeti, a második negyed elején történt a malőr, a kosaras Green után loholt, és az amerikai könyöke találta el roppant szerencsétlenül.

Az Egyesült Államoké lett a női világbajnoki arany, bár a vártnál jóval szorosabb mérkőzésen nyerték meg Kínában a finálét: 7974-re győztek az orosz válogatott ellen. Oroszország a végén sem adta fel, jött Baranova, és az ő varázslatos duplája, de a trónfosztásra készülő Kapranov-hölgykoszorú két egymást követő támadást is elrontott a hajrában, Leslie pedig akkor villant, amikor a legnagyobb szükség volt a pontjaira. Innen meg már nem volt visszaút, a Kínába hatszoros győztesként érkező amerikai csapat behúzta a hetedik strigulát is. A túloldalon pedig legfeljebb azzal vigasztalhatják magukat: majdnem sikerült&

Hazánkban nem mindennap megforduló kifejezetten erős egylet, a német Bundesliga középmezőnyéhez tartozó Brandt Hagen ellen mutatta meg magát szombaton az Albacomp.

Végre egy kis izgalom! Egy-két papírforma-borítás. Merthogy eddig tükörsimán alakult minden a messzi Kínában. Akinek nyernie kellett, az diadalmaskodott, borítékolhatóan. Így eshetett meg, hogy a négy "nagy, az amerikai, az ausztrál, a francia és a brazil hölgykoszorú fölényesen masírozott át a mezőnyön, s noha már a középdöntőben járnak a csapatok, vereséget még egyikük sem szenvedett.

Ahogy indult, már előrevetítette, ebből sikeres egymásra találás lesz. Hetek, sőt hónapok teltek el avval, hogy Dávid Kornél csapatot keresett magának, mígnem egyszer csak jött a hír: a litván sztárcsapat, a Zalgiris Kaunas lesz a magyar erőcsatár következő állomáshelye.

Kínos ügy: alig valamivel több, mint másfél héttel a férfibajnokság rajtja előtt nem lehet tudni, hogy fest a tizenkettek mezőnye. Naná, hogy a MAFC-ról van szó, no meg a kecskemétiekről, akik tökéletesen beleélték magukat a megváltozott helyzetbe, nevezetesen, hogy hétről hétre a legmagasabb osztályban érintett csapatot láthatnak. Az Univer KSE vezetői már az együttes megerősítésén törik a fejüket (ha A-csoport, akkor sürgősen légiósokat kell igazolni), miközben a MAFC illetékesei foggal-körömmel harcolnak a pályán kivívott tagság megőrzéséért.

Úgy fest, a vb legnagyobb favoritja, a Van Chancellor tréningezte amerikai hölgykoszorú alaposan feldühítette az orosz válogatottat. Mint ismert, a tengerentúliak méretes zakót szabtak csoportbéli riválisukra még az első játéknapon, és ezt az útjukba kerülő soros ellenfélen, nevezetesen Litvánián kívánta megbosszulni a négy évvel ezelőtti ezüstérmes.

Az érem másik oldala. A történet az egy nappal korábban ezeken a hasábokon alaposan lesajnált MAFC szemszögéből. Aki esetleg nem tudná, Fülöp Tibor, a férfi hivatásos alszövetség elnöke csütörtökön arról tájékoztatta lapunkat, hogy a testület döntésének értelmében az MC MAFC A-csoportba való nevezését nem fogadták el, egyúttal az így megüresedett hely betöltésére felkérték a kecskeméti Univer KSE-t.

A megszokott vendégek otthon maradtak, nem jöttek az angolok, a csehek és a hollandok sem. Mint ahogy nemet mondott kis túlzással fél Európa. A lassan már hagyományosnak számító, válogatottak számára kitalált Pannon-kupából így lett klubversengés, a kitartó magyar nemzeti gárdát leszámítva persze.

Szegény ember vízzel főz, lebeg a népi bölcsesség a csapatot építeni igyekvő szegediek előtt. Enyhén szólva nem dúskálnak a javakban a csongrádiak, sokak szerint az is csoda, hogy a nyáron együtt maradhatott a férfigárda.

Teljes a nagyüzem a Falcóban, jószerivel egymásnak adják a kilincset azok a légiósok, akik átmentek az első szitán, és elnyerték Zsoldos András tetszését. Válogat a szombathelyi tréner, ami teljességgel érthető, végtére is a legjobbat akarja.

Körmend ad a múltjára, és előszeretettel emlegeti. Szó mi szó, van mire emlékezni, és van kire büszkének lenni. Zsebe, Szalai, Kardos vagy éppen Bebes csak néhány legendás név a régiek közül, és akkor még nem esett szó a csapatban megfordult légiósokról. Bell, az első fecskék egyike, netán Edmonson, Madison, hogy csak néhányukat említsük. Vagy ott van Chris Clay. Szívesen emlékeznek rá is, a roppant szimpatikus texasira, aki úgy hajtott a csapatért, mint egy született körmendi. Több mint négy éve, hogy a hátvéd elköszönt a vasiaktól, de hogy nem végleg, arra bizonyság a legújabb hír: a kosaras meglehetősen közel áll ahhoz, hogy visszatérjen a piros-feketékhez (akikkel annak idején, vagyis az 199798-as évadban Magyar Kupát nyert).

Noha pontos adatokra nem hivatkozhatunk a tekintetben, kik voltak a magyar férfi kosárlabda-válogatott legkorosabb debütálói, ám aligha tévedünk nagyot azzal az állítással, hogy Dzunics Braniszlav köztük van. Pontosabban: lesz. Még pontosabban: lehet. Mihelyt pályára lép a piros-fehér-zöld trikóban.

Öt meccs, húszezer néző. Másként: 41 a házigazda új-zélandi válogatott javára. Dióhéjban ennyi a "magyarok egy távoli világban fedőnevet viselő túra öszszegzése. A hazaiak által Burger King nemzetközi sorozatként aposztrofált felkészülési meccszuhatag múlt pénteken kezdődött, s nyolc nap alatt öt összecsapást foglalt magába.

Elmentek a világ másik felébe, ahol szinte nincs nyugtuk, utazgatnak ide-oda. Csoda-e, ha kissé elfáradt a társaság. Új-ZélandMagyarország, rövid időn belül harmadszor (a harmadik helyszínen): ezúttal egy meglehetősen fáradt vendégcsapattal. No meg egy felbosszantott házigazdával. Ami azt illeti, az új-zélandiak aligha vették jó néven, hogy másodjára markáns zakóval lepték meg őket a mieink, a New Plymouth-i meccsen érezni lehetett, szíves örömest bosszút állnának. Meg is tették.