ALAPVONAL. Az meg már legyen Glazerék (részben pikírt) dicsérete, hogy végre belátták, halvány fogalmuk sincs a sportszakmai részről. A pénzcsináláshoz, a bizniszhez értenek, de hogy a pályán nyújtottak segítségével még több pénzük legyen, ahhoz már nem. Ezen a területen van szükség Ratcliffe csapatának segítségére.

ALAPVONAL. Akadnak, akik ebben a kultúra változásának újabb fokát látják, és a kommentátorok, szakértők után a labdarúgás egy újabb szegmense halad a gendersemlegesség felé, így már csak egy női vezetőedző kinevezése, illetve a homoszexualitás bevallása hiányzik a XXI. századba megérkezéshez. A térkép másik oldalán meg azok állnak, akik úgy érzik, ez az egész csak PR-fogás.

ALAPVONAL. Ugyanakkor nem csupán a múlt, de több szempontból a jelen futballstratégiája is közös a közép-európai együtteseknél. Azt már jó ideje tudjuk, hogy még Ausztriánál is nyugatabbra kell keresni a jelentős mennyiségű tőkét a futballban, így aztán minden válogatotthoz a legértékesebb játékos nemhogy légiós, de egyenesen a top 5 bajnokságból érkezik.

ALAPVONAL. Diego Simeonét nem egyszerű győzni akarás jellemezte, illetve jellemzi most is, hanem egy azzal határos, beteges kényszer. Olyan ember, akit a saját tábora imád, a riválisokban viszont zsigeri gyűlöletet ébreszt. A sajátjai szemében elkötelezett, bátor és hős, a riválisokéban túlbuzgó, mocskos és kegyetlen, aki, ha kell, szemet szúr ki, vagy övön aluli ütést visz be, ha a bíró nem figyel oda.

ALAPVONAL. Talán sohasem volt ő a legjobban fizetett futballista, viszont már játékosként nagyon okosan kötött szerződéseket. Nála sohasem volt kérdés, mi a fontosabb, az üzleti vagy a szakmai szempont. Ha ilyen jellegű válaszút elé került, szinte kivétel nélkül a zsebe és az esze diktált.

ALAPVONAL. Dominik a 2017–2018-as sorozatban a nyolcaddöntőig jutott a Salzburggal, »útközben« egy gólt és hat gólpasszt könyvelhetett el (a Sporting elleni, 5–2-es győzelmet hozó playoffmeccsen 1+3 volt a mérlege!), a következő idényben pedig már a felnőtt »bikák« között is bemutatkozhatott. És ha majd a Liverpoolban összeáll a Szoboszlai, Stefan Bajcetic, Harvey Elliott középpályássor, elmondható, ez színtiszta UYL-es egység.

ALAPVONAL. Meggyőződésem, hogy egy csapatot úgy lehet fejleszteni, ha az egyénekből kihozzuk a legjobbat, de úgy, hogy ez nem vezet önzőséghez és önzéshez. Változtathatsz, csinálhatsz mást, módosíthatsz a meglévő játékosaidtól függően, de a DNS-ed ugyanaz marad. Az én vagyok a karakterem, a történetem, a családom, a múltam, a játékos-pályafutásom.

ALAPVONAL. A Brit-szigetekről érkezett három legutóbbi világsztár, Michael Owen, David Beckham és Gareth Bale talán egyike sem találta meg ilyen gyorsan a közönség szívéhez vezető utat, ennyire egyöntetű elfogadottságnak pedig meglehet, egész itteni karrierjük alatt nem örülhettek, mint Jude Bellingham hat tétmérkőzést követően.

ALAPVONAL. A labdarúgásban kiiktathatók a játékosmegfigyelők, és elég lesz – sarkítva – számítógép mögül igazolni idényenként 30 gólra jó középcsatárt? Az egyszavas válasz (ma még biztosan) a nem, ugyanakkor egyre jobban, egyre többet kell (és fogják is!) használni az adatelemzést.

ALAPVONAL. Ha az arab szirénhangok ekkora kísértést jelentenek, ha a megállapodás, a szerződés, az adott szó nem számít, csak a pénz az egyetlen és egyedüli érték, akkor baj van. A szaúdi pénz ilyen mértékű megjelenése az én ízlésem szerint nagyon rossz irányba tereli a gondolkodásmódot.

ALAPVONAL. Az amerikai középiskolákban csaknem nyolcmillióan sportolnak. A főiskolai, illetve egyetemi csapatokban félmilliónál is kevesebb a sportolói hely. Azaz száz középiskolai versenyzőből körülbelül hét jut be egy csapatba. Közülük pedig talán egy kap ösztöndíjat. Olimpiai bajnok vagy »vérprofi« pedig még annyi sem lesz. De több mint négymillió szülő elhiszi, hogy az lesz.

ALAPVONAL. Huszonnyolc évet töltött a pályán, ennyi idő alatt Olaszországban 17 (!) kormány volt hatalmon, három pápa viselte a halászgyűrűt, de hogy a saját portánkon is söprögessünk, a kizárólag nyomtatott verzióban létező Nemzeti Sportból multimédiás platform lett.

ALAPVONAL. Hajlamosak vagyunk csak a győztesekre fókuszálni, az ő szemüvegükön keresztül látni a világot, őket idealizáljuk, de el tudjuk hinni, hogy ők mi is lehetnénk? Ugye, hogy nem?! Szükség van a Pinot-kra, akik azért kerékpároznak, mert szeretik.

ALAPVONAL. Mindenkinek tetsző sportközvetítés sohasem lesz, mert a képpel, a kameraállással vagy a kommentálással valakinek biztosan baja akad, különösen utóbbi esetében a szurkolói attitűdöt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

ALAPVONAL. Napjaink kozmopolita világában nem meglepő, ha külföldi szövetségi kapitánya van egy-egy ország válogatottjának, a most zajló Eb-selejtezőn csaknem fele-fele arányban osztoznak a honi és határokon túli erők a pozíción, de még a 2022-es világbajnokságon is akadt kilenc »légiós« szakvezető.

ALAPVONAL. A többség tényleg gyerekkora óta együtt játszik. Hasznot húztak abból, hogy a feröeri csarnokok éjjel-nappal nyitva vannak, hogy arrafelé az önkéntes munkának megvan a maga becsülete, márpedig sok lelkes, a kézilabdáért tenni akaró ember élt, él arrafelé.

ALAPVONAL. Habitustól függően mindig lesznek, akik belekötnek a végső határozatba. Lesz, aki az emberi oldalt hiányolja a döntésből, más meg adott esetben a gyakorlatiasságot nélkülözi. Ami viszont biztos: dönteniük egy adott pillanatban, az akkor meglévő információk birtokában, általában létező protokoll alapján kell a felelős pozícióban lévőknek.

ALAPVONAL. Ide nem jön dúsgazdag szerencselovag, hiszen arról stadionbeli felirat tanúskodik, mi a vélemény róluk errefelé: „A labdarúgás a szurkolóké, nem a sejkeké, az oligarcháké, az esélylesőké és a bankároké.”

ALAPVONAL. A Premier League megnyerése a múlt ismeretében nem volt kihívás. A BL igen. Az legalizálná az elköltött eurószázmilliókat, akkor lehetne azt mondani, hogy a 2008-ban útjára indított arab futballprojekt végre sikeres. Bár szurkolói hovatartozástól függően alighanem sokan vitatják, de talán (vagy legfeljebb?) akkor lehet elkezdeni leszámolni az első és második számú manchesteri csapat kitételével.

ALAPVONAL. Nagyon kevés olyan csapat van (már ha egyáltalán akad) Európában, amelynek a 2028-as kontúrjai is olyan erősen látszanak, mint a Real Madridé. Ráadásul a generációváltás a szemünk előtt ment végbe, úgy, hogy közben a sikerekről és a »kiérdemesült cirkuszi oroszlánokról« sem feledkeztek, feledkeznek meg.