Az ezredfordulón már soknak ítélte a két csapatot az elöljáróság.

A magyar futball világcsavargójától a francia fővárosban fényképpel dokumentált hűségesküt csikart ki a Le Parisien.

Döbbenetes tragédia rázta meg a miskolci labdarúgóköröket 1958 szeptemberében.

ALAPVONAL. »A gólokat túlértékelik, a szépség a küzdelemben rejlik« – hirdeti egy Angliában forgalmazott póló felirata, alatta pedig a futballkörökben ismert sporttörténelmi jelenet látható az 1914 karácsonyán kialakuló békemérkőzésről, amelyet a lövészárkok közötti senki földjén vívtak egymással a szembenálló brit és német katonák. L’art pour l’art játszadozás volt az, a honvédelem jegyében zajló öldöklés lélekemelő megszakítása, a szent pillanat, amikor a fegyveres ellenségek nem győzni, hanem játszani akartak.

Az újpesti öltözőben eltűnt bankjegyek után a játékosok kezdtek nyomozni, meghökkentő eredményre jutottak.

Harmadik, sorozatzáró összeállításunkban a Nemzeti Sport korszakos főszerkesztőjének családi emlékekre összpontosítunk.

Lenyűgöző fotókincset ismerhettünk meg Vadas Gyula családjának köszönhetően.

ALAPVONAL. A tapasztalatok nyomán néha fájdalmasan élesen szembesülünk a kérdéssel: mi a fontosabb, a szakmai előrelépést jelentő hatékony futballrendszer működtetése vagy a vidéki társadalom élő szövetét adó faluközösség segítése?

A család jóvoltából betekintést nyerhettünk a Nemzeti Sport korszakos főszerkesztőjének (1919–1943) fényképalbumába.

Platkó Ferencről egy spanyol költő, Rafael Alberti írt ódát.

Könyvében szó esik egyebek mellett a Nagyvárad–Kolozsvár rivalizálásról, a budapesti Erdély-futballpolitika visszásságairól, a nagyváradi zsidó sportmecénások elhallgatott szerepéről, a világháborús körülményekről, sőt még néhány csendes egyetértésben megbeszélt eredményről is.

A zsidóellenes törvények elüldözték az edzőcsillagot.

Az Avanti ragazzi di Buda kezdetű dal szerzője, a 89 éves olasz rendező római lakásában fogadott bennünket.

ALAPVONAL. Karinthy Frigyes óta humorban nem ismerünk tréfát. Ezen a téren nincs ködösítés, nincs tabu, nincs elkendőzés. Már az 1973-as vicc is bátor szembenézésre szólított fel a Ludas Matyiban: „Beszéljünk már egyszer bátran, nyíltan, kertelés nélkül, hibákat feltáró teljes őszinteséggel – legalább a norvég futballról!”

Titokban, hajnalban rendezték meg az északolasz döntő ötödik mérkőzését 1925-ben.

Megnéztük a Francesco Totti nevelőklubjaként is ismert Lodigiani hatodosztályú bajnokiját, a festői szépségű Monte Compatri kisváros pályáján a futballmeccs legalább annyira esztétikai, mint sportélmény.

Mamutfogak és kitömött madarak között nyílt Hátsó füves-fotókiállítás Tiszaföldváron, a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban.

Jelentős a kísértés, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség pályázata nyomán, megrendelésre született, „Hogyan futballozzunk – a magyar futball elmélete és gyakorlata” című 1936-os könyvről mint sportfilozófiai alapműről értekezzünk.

Csapkay Károly Ambrosianával játszó Triestinája ihlette a Gól című költeményt.

Az epilógus záró mondatai a józan remény, a helyes önismeret, az értelmes tér hiányát említik, halvány bizakodással. Vigasztaló, hogy immár 372 oldalnyival kevesebb az adósság.