A Ferencváros helye Európában

Sokat hallott vélemény, hogy az FTC szintje az Európa-liga, én magam is írtam korábban, hogy az új, háromkupás rendszerben a Ferencváros számára az Európa-konferencialiga csoportköre a minimális, az Európa-liga a reális elvárás, a Bajnokok Ligája viszont maximális bravúr.

Ennek igazolására nem az a legjobb módszer, ha a tényleges eredményt vesszük elő (vagyis hogy az FTC valóban az El-be jutott), hanem ha összevetjük a három csoportkörbe bejutott összesen 96 csapat gazdasági erejét, amire a játékoskeretek értéke nyújtja a legjobb fogódzót.

Tudom, sokak számára unalmas, ha ezt hozzák fel összehasonlítási alapul, hiszen a pályán nem a piaci értékek, hanem 11–11 futballista játszik egymás ellen, de ténylegesen ez a legjobb mércéje a csapatok esélyeinek és lehetőségeinek. Ezek az értékek egyben jól korrelálnak a klubok bevételeivel is, amely szintén gyakran használt (és talán még kifejezőbb) érték, viszont nehezebben előállítható ennyi klub esetén. A korrelációra csak három példa: a Ferencváros labdarúgócsapatát működtető zrt. éves bevétele a tavalyi – BL-szereplést is magában foglaló – évre vonatkozó beszámolója alapján közel 14 milliárd forint, azaz mintegy 39 millió euró volt, a játékoskeretének jelenlegi piaci értéke pedig a Transfermarkt adatai alapján 36 millió euró. A legnagyobb bevételű klubok listáját évről évre közlő Deloitte számításai alapján a két éllovasnak, a Barcelonának és a Real Madridnak egyaránt 715 millió euró a bevétele, és a Transfermarkt szerint 784, illetve 676 millió euró értékű a keretük, tehát a piaci becslések jól használhatóak az összevetésre. (Vannak természetesen jelentős eltérések is, de az értékek és a sorrend hasonlósága alapján nyugodtan alkalmazhatjuk a piaci értékeket.)

Ha tehát a 96 csoportkörös csapat piaci értékét egy nagy listába tesszük, akkor a Ferencvárost a 69. helyen találjuk, azaz a harmadik harmad 5. helyén. Ha csak ez alapján osztanák el a csapatokat a három kupa főtáblája között (szerencsére nem így van), akkor az FTC az Ekl-be kerülne, de ott kiemelkedő csapat lenne – ez lényegében azt bizonyítja, hogy a valóságban az Ekl-csoportkör elérése csakugyan a minimális elvárás lehet a csapattal szemben, amelyet viszonylag könnyen teljesítettek is. Ugyanakkor a kupák rendszere miatt a Ferencváros a tényleges helyén, az Európa-ligában sem utolsó a piaci értékek alapján, 5 csapatot is megelőz: a Rapid Wient, a Ludogorecet, a Sturm Grazot, a Legia Varsót és a Bröndbyt. Sőt, még a Bajnokok Ligájában is akad két csapat, amelyiknél értékesebb a kerete, a Malmö és a Sheriff Tiraspol. (Nem meglepő módon csupa térségbeli, ill. skandináv csapatról van szó.) Ez viszont logikusan azt is jelenti, hogy az Ekl-ben 12 olyan egyesület is van, amelyik értékesebb az FTC-nél, mégis „csak” a harmadik számú kupába került: a két helyi nagyágyú, a Tottenham és az AS Roma mellett ilyen többek közt a Feyenoord, az Union Berlin, a selejtezőben legyőzött Slavia Praha, az Újpestet kiejtő FC Basel, a PAOK vagy éppen a Köbenhavn is.

A keveredés ellenére ugyanakkor egyértelműen látszanak a három kupa 32-32 csapatos csoportkörének erőviszonyai: a Bajnokok Ligájában 22 klub szerepel az első 32-ben az átlagos piaci értékek alapján, az Európa-ligában 17, az Európa-konferencialigában pedig 23, tehát mindenhol a csapatok több mint fele onnan „jött”, ahonnan jönnie „kellett”. (Az sem meglepő, hogy a középsőben, az El-ben a legkisebb ez az arány, hiszen mindkét másik sorozattal van közvetlen átmenete.)

Mindezek alapján levonható a konklúzió, hogy a Ferencváros számára valóban az Európa-liga a realitás, de még ehhez is meg kell izzadni. (Idén konkrétan a Slaviát vagy a Legiát kellett legyőzni hozzá, már az előbbi sikerült – érdekesség, hogy aztán a Slavia az Európa-liga rájátszásában ismét nála alacsonyabban értékelt csapattal szemben bukott el a Legia személyében, bizonyítva, hogy ez valóban hús-vér emberek harca is.) Az FTC aztán a főtáblán kifejezetten nehéz csoportba került a Leverkusennel, a Betisszel és a Celtickel – a németek keretértéke csaknem tízszerese a magyar bajnokénak, a spanyoloké hatszoros, és még a skótoké is közel kétszeres –, de sokkal könnyebb négyesbe a fentiek miatt nem is tudott volna jutni. A kuparendszer átalakításának egyik fő célja ugyanis éppen az volt, hogy a BL minél erősebb legyen, így több oda tartó csapat is az El-be került át, annak színvonalát, erejét is emelve, és ezt egyenlítené ki a „többiek” számára létrehozott Ekl.

És azt is hozzá kell tenni, hogy a Fehérvár a 23 millió eurós keretértékével még éppen a mezőny első felébe tartozna az Ekl-ben (16. lenne), de a Puskás Akadémia is beférne a maga 12 milliójával, 6 csapatot is megelőzne – ha ott lennének.

Bármennyire is ellenszenves sokak számára a harmadik számú liga a szemmel látható szegregáció miatt, egyértelmű tény, hogy soha nem látott lehetőséget adott a kisebb országoknak a szereplésre. Csak egy példa: Európa 54 bajnokából 35, azaz csaknem kétharmad szerepel valamelyik kupa főtábláján, vagyis nagyon is profitálnak az új rendszerből. Sokan visszasírják a BEK-et, a régi Bajnokcsapatok Európa-kupáját, ahol csak a bajnokok indultak, egyenes kiesés rendszerben: ha most is így lenne, akkor – a régi rendszert fenntartva – az 54-ből 44 csapat játszana egy selejtezőkört, így alakulna ki az első forduló 32 csapata, ahol már mindegyik topliga bajnokával össze lehetne kerülni, de az a 32 kevesebb, mint ahány csapat jelenleg a bajnoki ágaknak köszönhetően garantáltan eljut a csoportkörökbe.

Ezzel a lehetőséggel élni kell, és eddig a Ferencváros élt vele.