Az edzők fekete doboza

Egy-egy edzői megbízás átlagosan nemigen szól egy-két évnél többre, persze nem azért, mert a mesterek nem akarnak tovább maradni (kivéve anno a legendás Guttmann Bélát, aki hosszabb időt soha nem vállalt), hanem azért, mert elküldik őket – van, akinek mindigbe is van csomagolva a bőröndje.be is van csomagolva a bőröndje.

Mintha minden problémára az edzőváltás lenne a megoldás, gondolhatnánk, sportágtól függetlenül.

A helyzet az, hogy ez tulajdonképpen igaz is, és ennek egyik oka a sportklubok sajátos szervezeti működése.

Ha megkérdezzük a hivatásos sportban dolgozó legtöbb edzőt, milyen a jó klubvezető, akkor szinte mindenkitől ugyanazt a választ fogjuk hallani: biztosítja a stabil anyagi hátteret és nem szól bele az edző munkájába. Ha az első nem is mindig sikerül, az még hagyján, de a második már szentírás, a klubvezető ne folyjon bele a szakmai munkába.Egy gazdasági társaságként is működő sportklub felépítése így igen meglepő lehet a „hagyományos” vállalatokhoz szokott menedzserszemnek: a játékosok és edzők alkotta sportszakmai részleg nem egyszerűen csak egy külön szervezet a szervezetben, hanem egy fekete doboz is. A klubvezetőnek szinte semmilyen rálátása nincs az ott folyó munkára, az pedig kizárt, hogy beleavatkozzon abba: a fekete dobozt a vezetőedző irányítja, és az ő munkájának érinthetetlensége mélyen beleivódott a sportvállalatok szervezeti kultúrájába.El tudunk képzelni hasonló helyzetet bármilyen más iparágban? Hogy egy cégvezető gyakorlatilag ne tudjon befolyást gyakorolni egy alá tartozó szervezeti egység munkájára? Ráadásul nem a takarítóbrigádról vagy más kiegészítő tevékenységről van szó, hanem a cég legfontosabb részéről, az alapszolgáltatást előállító egységről.

Innentől egyszerű a képlet: ha bármilyen változást szeretne elérni a klubvezetés, akkor lényegében egyetlen eszköz maradt a kezében – edzőt váltani. Ez a „mindent vagy semmit” elve a sportvezetésben, a teljes jogkörrel teljeskörű felelősség is jár. Részben tehát maguk az edzők idézték elő azt a helyzetet, hogy ennyire labilis a saját pozíciójuk: ha nem tudnak nagyobb betekintést adni a munkájukba, és abba akár együttműködően bevonni a klubvezetést, akkor szükségszerűen az állásuk a tét, bármit kell is változtatni.

Természetesen nem olyan kérdésekben lehet bevonni a klubvezetést, hogy hány védővel játszanak vagy hogyan gyakorolják edzésen a tolódást, hanem alkalmazniolyan menedzsmenttudást, mint például az emberierőforrás-menedzsment teljes eszköztára, amelyet a klubvezető vélhetően sokkal jobban ismer, legyen szó motiválásról, kommunikációról, teamépítésről, mentális felkészítésről és sok egyébről. Tudom, nagyon eretnek gondolat lenne azt követelni, hogy akár csak ilyen szinten is vegyen részt a vezetés a szakmai munkában, az azonban egyértelmű, hogy ezeket a területeket, az edző és a csapat kapcsolatát a klubvezetők gyakran lényegesen jobban meg tudja ítélni, mint egy futballszakember, és a legtöbb esetben éppen ez vezet a váltáshoz.

A klubtulajdonosok és a szorosan velük dolgozó vezetők ugyanis éppen az ilyen menedzsmentfeladatokhoz értenek a legjobban, és gyakran nagyon is jól lát(hat)ják az ezen a területen elkövetett hibákat. Ahogy a gazdasági életben is gyakran azért váltanak le egy középvezetőt, mert képtelen megfelelően motiválni a beosztottjait, úgy a futballban is sokszor ilyen mentális kérdéseken hasalnak el az edzők. Ma már a futballnyelvben is elterjedt a szerelmesek mintájára az edző és a csapat közötti „kémia” emlegetése, és az, hogy az edző mennyire tud hatni a csapatra, gyakran sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mint az, hogy milyen eredményeket ér el a csapat (a kettő között persze szoros lehet az összefüggés). És a klubvezető, a tulajdonos a menedzsmenttapasztalatai révén éppen ezt a „szerelmi” viszonyttudja leginkább megítélni.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a klubvezetők minden esetben jól döntenek, amikor menesztik (vagy éppen a helyén tartják) a vezetőedzőt, és persze még csak nem is mindig ilyen okok állnak mögötte. Nyilván ők is hozhatnak érthetetlen vagy egyszerűen ostoba döntéseket, de tartsuk szem előtt, hogy ha kevés eszköz van a kezükben a változtatásra, akkor egy ilyen döntés esély is mindig magasabb.

És persze a klubvezetőknek nagy gyakorlatuk van az edzőcserében – hiszen a trénerek úgysem maradnak egy-két évnél tovább…