A Fradi szív

Ma 112 éves az FTC, de aki arra számított, hogy Kevin McCabe távozása után máris boldogan lehet majd a Happy birthdayt énekelni, annak csalódnia kellett – akárcsak azoknak, akik az angol érkezésekor vizionáltak aranyérmeket, Bajnokok Ligáját és egyebeket.

Tény, hogy az öltözőben fotózkodó új klubelnök sem ígért azonnali megoldást a problémákra, az azonban mégis furcsának tűnhet, hogy amíg először „tarsolyban lévő” szponzorokról volt szó, addig a nemrég megtartott ankéton kiderült, hogy a klub nem vonzó a hirdetők számára.

Nélkülük viszont nemcsak nehéz, hanem egyenesen lehetetlen a futballcsapat fenntartása – a zrt.-nek ugyanis nincs tulajdonosa. Papíron persze van, az FTC, de az nem valódi tulajdonos, aki tud hiányt finanszírozni, anyagi kockázatot és felelősséget vállalni, befektetni, hátteret biztosítani – hiszen saját magának sincsen.

Mi történik, ha a futball-zrt. veszteséges? Kinek kell akkor a zsebébe nyúlnia? Elvben ugyanis a tulajdonosnak kellene, de az nincs; a ma esti el clásico csapatai, a Barca és a Real (szintén tulajdonos nélkül) hitelből oldják meg ezt a kérdést, de a Ferencváros vélhetően nem talál erre megfelelő hitelezőt; marad tehát a tartozások felhalmozása, elsősorban természetesen a legnagyobb kiadási tételt jelentő játékosok felé. Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy a veszteséget a labdarúgók finanszírozzák, mintha ők lennének a tulajdonosok, de a legoptimistább esetben is minimum ők hitelezik meg a likviditási hiányt, vagyis ők maguk azok a hitelezők, akikre a klubnak szüksége van. Kéznél a segítség.

Ezek után nem meglepő a jelenlegi helyzet, a futballisták elbizonytalanodása, az öltözői egység hiánya; kész csoda, hogy a csapat így is versenyben van a nemzetközi kupahelyekért. (Ez egyben sajnos a magyar bajnoki élvonal kritikája is – nem megbántva senkit, a Paks és a Kaposvár ragyogó szereplése ugyanígy a mezőny gyengeségét jelzi, mint ahogy a Videoton utcahossznyi előnye is.)

Hogyan tovább? Ha az egyesületnek, vagyis a hivatalos tulajdonosnak nincsen semmilyen vagyona, amit fejlesztésre és a veszteségek áthidalására használhat, és megfelelő piaci bevételei (jegybevétel stb.) sincsenek a veszteség elkerülésére, az egyetlen megoldás csakis olyan szponzorok becserkészése lehet, amelyek garantálni tudnák a nyereséges vagy nullszaldós működést. (Van persze még egy elvi lehetőség, hogy a vezetőség előrefele menekül, és vad igazolásokba kezd megfelelő anyagi háttér nélkül, arra alapozva, hogy a nemzetközi kupákban sikeres lesz a csapat és bevételt termel, amelyből minden visszafizethető, addig pedig a játékosok csak kitartanak valahogy – láttunk már ilyet a magyar labdarúgásban, s az ég óvjon attól, hogy ilyen felelőtlenségbe belevágjon az FTC.)

Tehát visszatértünk a szponzorokhoz. Vannak, lehetnek vajon ilyenek?

Bár az egyesületet irányító kormánypárti politikusok hangoztatják, hogy ők nem politikusként, hanem fradistaként kerültek a klub élére, a rájuk szavazó tagok korábban nyilvánvalóan nem a klub iránti elkötelezettségük, hanem a politikai hatalmuk miatt választották őket. Azt várják tőlük, hogy befolyásukat, pozíciójukat felhasználva hozzanak támogatókat a klub és a futballcsapat mellé. Eddig erre a nyilvánosság előtt nem került sor, legalábbis a kommunikációban üzleti alapú kapcsolatokra utaltak, de ha a jelenlegi helyzet tartós marad, akkor vélhetően muszáj lesz kijátszani a politikai kártyát.

Ez már csak azért sem lenne meglepő, mert az egyesület elnökének nyilatkozataiban időről időre visszaköszön a tekintélyelv. Amikor a futballcsapat klublicencéről volt szó, nem azzal érvelt, hogy meg tudnak felelni a feltételeknek, hanem azzal, hogy „mindenkinek” az az érdeke, hogy a Ferencváros NB I-es legyen. Még ha ez esetleg sokak szerint igaz is, ez azt jelzi, hogy a klubvezetés komolyan gondolja: a szabályok nem ugyanúgy vonatkoznak az FTC-re, mint másokra.

A klubvezetés ráadásul a zrt.-nél messzebbre is tekint, a stadiont, valamint a körülötte lévő területeket is visszavásárolná, sőt, a Népligetben is új létesítményeket húzna fel. A kulcskérdés ismét a „miből?”, hiszen amíg a zrt. 1 eurós vételárára volt pénz, az ingatlanokra már nyilván nincs, az FTC pedig nem tud ekkora hitelfelvétellel járó projekteket menedzselni és annak óriási anyagi kockázatát viselni. Itt is képbe kerülnek hát a befektetők; az újabb kérdés csak az, hogy mibe fektetnének be, ha a klub következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy saját kézben tartsa a futballstadiont és a telkeket. Résztulajdont vásárolnának? Hitelt adnának? Vagy egyszerűen csak szponzorálnának? (Megvennék a stadion nevét?) Magyarul: hogyan származna ebből haszna a befektetőnek? Újra a politikán keresztül?

Rengeteg a kérdés, és lehet, hogy még a klubvezetők sem ismerik a válaszokat, vagy legalábbis nem tudják még, milyen mértékig vonják bele politikai tőkéjüket a problémák megoldásába. Hamarosan minden kiderül – különben minden felborul.