Népstadion, népköztársaság

Felépülhet végre a magyar futball nemzeti stadionja – a kérdés most úgy vetődött fel, hogy a Puskás Ferenc-stadion helyén, esetleg annak átalakításával, vagy új területen, például a Fehér úton épüljön-e fel a létesítmény.

A helyszín megtartása mindenképpen megfontolandó, hiszen bevésődött már a köztudatba, számos egyéb sportlétesítmény van a közvetlen környezetében, egyfajta sportközpontja az országnak.

De hogyan alakítsuk át a Puskás-stadiont?

A megoldás egyetlen eszköz: a buldózer.

Lebontani atomjaira a földig, és felépíteni a helyén egy teljesen újat.

Lehet azon gondolkodni, hogy a Gellért-hegy tetejéről is jól kivehető külső építmény egy részét megtartsuk-e hagyománytiszteletből, egyfajta mementóként, de ez nem gátolhatja az új stadion modern jellegű kialakítását; legfeljebb csak a tőszomszédságában található szocreál szoborpark folytatásaként lehet létjogosultsága.

A Rákosi-éra tetőpontján, 1953-ban átadott Népstadiont a maga korában korszerűnek mondták, de a mai futballsztenderdek szerint alkalmatlan labdarúgó-mérkőzés rendezésére. A tribün egyrészt távol van a játéktértől – nem csak az atlétikapálya miatt, amúgy is túl sok a felesleges hely. Másrészt a lelátók lejtése is nagyon alacsony, így a felső helyek különösen messze kerülnek a gyeptől. Ennek következtében gyakorlatilag csak középről látható be jól a pálya, más helyekről már nem.

Érdekes egyébként arra gondolni, hogy ez a szerkezet az ötvenes éveknek korszerűnek számított – mert az egy dolog, hogy a mai stadionok hogy néznek ki, milyen a lejtése mondjuk a Nou Campnak vagy a San Sirónak, de ha nem mai, hanem korábbi létesítményeket nézünk, akkor is mást látunk.

Tegyünk egy kis történelmi utazást, nézzük meg minden futballstadionok atyját – a római Colosseumot!

Nem bolondultam meg, tényleg érdemes az ókori amfiteátrumot tanulmányoznia minden arénatervezőnek. Mivel ez abban a korban épült, amikor még nem volt pályavilágítás, óriáskivetítő és hangosbemondó, különös gondot kellett fordítani arra, hogy minden néző a lehető legjobban lásson és halljon, azaz megfelelő legyen a létesítmény vizualitása és akusztikája.

Ennek megfelelően a Colosseum lelátói közvetlenül a „játéktér” mellett kezdődnek, a tribünök meredeken ívelnek felfelé, és olyan ovális ívben zárják körbe a pályát, hogy minden négyzetcentiméter helyet maximálisan hasznosítanak a lehető legnagyobb befogadóképesség érdekében, tehát nincsen üres sarok lelátón.

(Azt már csak komolytalanul teszem hozzá, hogy a Colosseum megközelíthetőségével sincsen gond, hiszen metrómegálló is van mellette.)

De vissza a Puskás-stadionhoz! Természetesen megértem, ha sokan amiatt ragaszkodnának a létesítményhez, hogy a magyar sport – és nem csak a futball – számos fontos, legendás eseménye fűződik hozzá. Koromból adódóan az Aranycsapat meccseiről és teltházas kettős rangadókról lemaradtam, de még így is rengeteg felbecsülhetetlen személyes emléket őrzök erről a pályáról, és nagyon sajnálnám, ha ezeket már nem mesélhetném el a most egy hónapos lányomnak a helyszínen, pontosan ugyanott, ahol Hrutka vagy Koplárovics góljánál tomboltam, vagy Ibrahimovicénál – többször is – szótlanul meredtem magam elé.

És bár nem igazán szeretem az olyan példálózásokat, hogy bezzeg Angliában…!, mindenképpen megfontolandó, hogy ha az angolok meg tudtak „szabadulni” a régi Wembleyben őrzött emlékeiktől, akkor nekünk is menni fog. (Off topic: Ugyanez jut eszembe akkor is, amikor a magyar edzői kar azt mondja egy-egy szövetségikapitány-választáskor, hogy nagyon jó edzőink vannak, nem kell ide külföldi kapitány. Ha az angolok nem szégyellték ezt felvállalni, akkor talán nekünk sem kellene a mellünket verni.)

Ha azt akarjuk, hogy a magyar futballt külföldön komolyan vegyék, ahhoz alapfeltétel egy modern, minden előírásnak megfelelő létesítmény – is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Európa-liga jövő évi fináléját például Bukarestben rendezik.) Bízom benne ugyanakkor, hogy a kormány és az illetékes szervezetek az újabb stadionrekonstrukcióra fordítandó összegek tervezésénél a kirakat mellett a hátországot sem tévesztik szem elől: egy nemzeti stadion felépítési költségének töredékéből – vagy éppen a debreceni aréna tíz-húsz százalékából – már megoldható lenne, hogy minden élvonalbeli stadionban lehessen télen is futballmeccset rendezni.

És futball nélkül egyetlen stadion sem mutat jól.