Kulturális Super Bowl

Az NFL nagydöntőjének gazdasági vonatkozásairól köteteket lehet írni, sokan meg is tették már, a lényeg azonban kiderül a televíziós nézettségekből, hiszen ez az esemény az amerikai média non plus ultrája. Az európai Bajnokok Ligája-döntővel minden évben nagy versenyt vív, amelyet tavaly először nyert meg az UEFA: a Barcelona–Manchester United összecsapást világszerte 109 millióan, míg a Pittsburgh–Arizona meccset „csak" 106 millióan izgulták végig. Vitán felül ez a világ két legnézettebb egyedi sporteseménye.televíziós nézettségekből, hiszen ez az esemény az amerikai média non plus ultrája. Az európai Bajnokok Ligája-döntővel minden évben nagy versenyt vív, amelyet tavaly először nyert meg az UEFA: a Barcelona–Manchester United összecsapást világszerte 109 millióan, míg a Pittsburgh–Arizona meccset „csak" 106 millióan izgulták végig. Vitán felül ez a világ két legnézettebb egyedi sporteseménye.

Összevetve a két rendezvényt igen figyelemre méltó, hogy milyen kulturális felhangok kísérik és kísérték az Egyesült Államokban és Európában is a tojáslabdás futball és az európai futball, a soccer egymás mellett élését, vagy inkább szembenállását. Az nem is kérdés, hogy az európai labdarúgás kinti népszerűsége nem is hasonlítható az amerikai változatéhoz (és fordítva), az már viszont érdekesebb, hogy miként kapott lábra mindkét helyen a jelentős kisebbségben lévő verzió, és milyen ellenkezést váltott ki mindez a többség részéről.

Ha Európában, és így Magyarországon is végigtekintünk az amerikai futball ismertségének, népszerűségének fejlődésén, azt látjuk, hogy elsősorban a diplomás, magasabb osztálybeli rétegek kedvelik az NFL-t, akiknek köreiben egyfajta kimondatlan presztízsértéket is hordoz a sportág hihetetlenül kiépített üzletszerűsége, szolgáltatásainak magas minősége, tudatosan kialakított fogyasztói értéke. A középosztályt és az alsóbb rétegeket azonban sokkal kevésbé érintette meg az NFL és a Super Bowl varázsa, főleg nem az európai futball kárára, mint esetleg az első esetben.

Mindez hatványozottan igaz Magyarországon, ahol a jelenségnek külön erősítést adott, hogy a szocializmus lelkes építésének időszakában nem is lehetett túl sok információt szerezni az amerikai futballról (amelyet ekkor jellemző módon a többség nem is tudott megkülönböztetni a rögbitől). A rendszerváltás után így hirtelen gyorsan növekedni kezdett az NFL népszerűsége, amihez természetesen hozzájárult a fentebb leírt diplomás felsőbb osztályok elutasító magatartása az egyre mélyebbre süllyedő magyar futballal szemben.

Az amerikai focihoz kapcsolódó ellenérzéseknél ugyanakkor rendszeresen felmerül a globalizációellenesség is: sokan az amerikai kultúra helyi szokásokat letaroló hódítását látják a sült krumplival, hamburgerrel, kólával körített tojáslabdában.

No most jön a csattanó a történetben. Mert mi a helyzet a tengerentúlon? Ugyanez pepitában. Ha megnézzük, hogy kik hajóznak széllel szemben, azaz kik pártolják inkább a soccert az amerikai focival szemben, akkor azt látjuk, hogy a folyamat az 1960-as években indult, amikor a rendszer elleni lázadást minimális szimpátiával tekintő liberális szülők gyerekeit európai focira íratták be, mondván, az amerikai változat túl erőszakos, meg különben is, az európai a „trendi". Ennek eredményeképpen ma az Egyesült Államokban elsősorban a diplomás, jómódú rétegek körében népszerű az európai futball (nem vonatkoztatva persze mindezt a bevándorlókra, főleg a spanyolajkúakra, de ez egy másik sztori), míg az ország nemzeti játékának beágyazottsága a közép- és alsóbb osztályokban megkérdőjelezhetetlen.

És mivel támadják rengetegen a soccert Amerikában? Hogy ez csupán a globalizáció átka, amellyel a világ legnépszerűbbnek mondott sportja megpróbál rátelepedni az amerikai helyi szokásokra, kultúrára. (Ha a globalizációt Amerika „fegyverének" tekintjük, ahogy azt sokan teszik, akkor mondhatjuk úgy is: a fagyi visszanyal.) A kétpólusú amerikai politikai rendszerben is megtaláljuk egyébként ezt a törésvonalat, hiszen az Amerika vezető szerepében hívő konzervatív republikánusok a tojáslabdás futballra esküsznek, és ki nem állják a soccert, míg a liberálisabb, kozmopolitább demokraták körében sokkal elfogadottabb az európai verzió.

A Super Bowl kialakulásának mintájára (a két rivális liga bajnoka csapott össze egy újonnan létrehozott nagydöntőben) akár azt is mondhatnánk tehát, hogy a két futball, az amerikai és az európai mérkőzik meg minden évben a világelsőségért az NFL-döntő és a BL-döntő képében. Amíg hazai pályán latolgatni sem érdemes az esélyeket, annyira lefutott a párharc Amerikában és Európában is, addig globálisan egyre inkább érdekes összecsapást kínál, hogy melyik sorozat fináléja tud világszerte több nézőt a készülékek elé ültetni.

Az első „félidőre" tehát magyar idő szerint hétfő hajnalban Miamiban kerül sor, a másodikra pedig majd május 22-én Madridban. Jó szórakozást!