Riói kaland

Rio de Janeiro lesz a NOB döntése alapján a 2016-os olimpia házigazdája – két évvel az után, hogy ugyanitt ér véget a 2014-es labdarúgó-világbajnokság is. Óriási lehetőség ez Rio és egész Brazília számára, nemcsak sportbeli, hanem gazdasági értelemben is. Pontosabban: főleg gazdasági értelemben.

A három nagy sportesemény (nyári olimpia, futball-vb és Eb) közös vonása ugyanis, hogy komplex gazdasági eseményként funkcionálnak: hosszú távú, tartós hatást gyakorolnak a rendező város(ok) és ország gazdaságára. Ebből a gazdasági boomból Rio most a világbajnokság és az ötkarikás játékok révén repetázik, ráadásul ez a város az első, amely ezt a párosítást gazdasági szempontból is igazán ki tudja aknázni, hiszen a korábbi két hasonló duplázás, Mexikóváros és München esete még a sportgazdaság mostani állapota előtt történt. (Atlanta 1994-ben nem rendezett vb-meccset, így nem releváns, és az USA esetében a gazdaság alaphelyzete miatt amúgy is kevésbé jelentkezhetett szignifikáns hatás.)

Alapvetően öt területen jelentkezik az olimpia/futball-vb gazdasági hatása:

1. magas színvonalú létesítményeket nyer a rendező;
2. jelentősen fejlődik a kiegészítő infrastruktúra;
3. megnő a közvetlen fogyasztás;
4. új munkahelyek létesülnek;
5. jelentős nemzetközi és belső PR-hatás érvényesül.

Az első pontot nem kell különösebben magyarázni, ez látszik a legjobban. Nagyon fontos kérdés azonban a létesítmények utóhasznosítása: Japánban és Dél-Koreában a kettős rendezés miatt a szükségesnél jóval több stadiont húztak fel a 2002-es vb-re, sok közülük azóta is üresen ásítozik. Két feladatot kell itt megoldani: a létesítmények egy része legyen ideiglenes vagy visszabontható (így tettek többek közt Sydneyben, Athénban és az osztrák–svájci Eb-n is – Rióban is erre készülnek a Copacabanán), a többit pedig tudják utána „újrahasznosítani”, ahogy Pekingben például közösségi célokra használnak több volt olimpiai helyszínt.

A létesítmények mellett kézzelfogható előrelépés a kiegészítő infrastruktúra fejlődése. Ez elsősorban a közlekedési lehetőségek javulását jelenti, amit amúgy is végre akarna hajtani a rendező ország/város – így viszont rákényszerül a fejlesztésre. Athén új repteret, villamost és gyorsforgalmi utakat, Peking mindezek mellett három új metróvonalat is kapott a csinosítás során. Tegyük gyorsan hozzá, az infrastruktúra lenne egy budapesti olimpia (vagy egy magyarországi labdarúgó Eb) legnagyobb hozadéka: teljesen más arcot öltene az ország és a főváros ezekkel a beruházásokkal.

Ugyancsak jelentős hatás a vb-re/olimpiára özönlő turisták közvetlen fogyasztása, vásárlása (Németországba 2006-ban több mint 1 millió külföldi érkezett a vb miatt!), de ne felejtsük el a hazai lakosság ehhez köthető fogyasztását, valamint a cégek marketingköltésének megnövekedését sem. A legjellemzőbb területek persze a turizmushoz kapcsolódó ágazatok, de nagy részt hasít a sportfogadás, az elektrotechnika (ilyenkor fogynak legjobban az új tv-k) és a sok külső rendezvény, óriáskivetítős meccsnézés révén a biztonsági szolgáltatás is.

Az első három pont automatikusan vonja magával a negyediket, az új munkahelyek létrejöttét. Egy vb vagy olimpia (hát még együtt) valójában a legjobb gazdaságélénkítő csomag. S nehogy azt higgyük, hogy ez csak a sportesemény idejére korlátozódik: az elmúlt időszakban minden nyári olimpián legalább 60-70 ezer új munkahely keletkezett az adott városban és környékén, melyek nagyjából harmada hosszú távon, azaz az olimpia után is fennmaradt. Ezek ugyanis vagy a fenti beruházásokhoz, az új létesítményekhez és az infrastruktúrához kapcsolódnak, vagy a gazdaságélénkítés hatására elindult új vállalkozásokhoz kötődnek.

Végül az utolsó, legnehezebben számszerűsíthető pont az a PR-hatás, amelyet a rendező város és ország a világban kialakít magáról. A legjobb olimpiai példa Barcelona, a spanyol (bocsánat, katalán) város idegenforgalma hihetetlenül fellendült a játékok után, óriásit nőtt a hely világ szemében. De ne csak a nemzetközi hatásra gondoljunk, hiszen országon-városon belül is jelentős fejlődést hozhat a lakosság büszkeségében, önbecsülésében vagy a helyi közösségi élet fellendülésében.

Összességében tehát hatalmas vérfrissítést jelent egy olimpia a rendező számára. Németországban 10 milliárd euróra becsülték a 2006-os futball-vb teljes gazdasági hatását – azért ezt a számot idézem, mert a 2008-as pekingi olimpiáról a kínai tömegkommunikáció sajátosságai miatt nem állnak rendelkezésre hiteles adatok…

Mindenesetre ahogy Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök a két világháború közötti „nagy” gazdasági válság éveiben meghirdette gazdaságélénkítő programját, a New Dealt, úgy a mai recesszióban egy-egy olimpiát vagy futball-vb-t Sport Dealnek is nevezhetnénk – ráadásul ez nemcsak az egyik legeredményesebb pénzügyi energiabomba, hanem kétségkívül a legélvezetesebb is.

Ezt nyerte el tehát Rio de Janeiro és Brazília: ezzel a dupla fejlesztéssel a világ egyik legnagyobb országa – adottságait kihasználva – még a gazdasági nagyhatalmak közé is emelkedhet. Ez pedig legalább akkora lökést adhat az országnak, mintha a selecao emelné magasba a vb-trófeát 2014-ben.