A magyar futball reprezentánsai ezen a nyáron már harmadszor mérik össze magukat svéd csapattal (Kalmar, Elfsborg és most a nyárutón a válogatott) – érdemes egy kisebb pillantást vetni a svéd sport hátterére is.
Sőt akkor már kiterjeszthetjük a témát egész Skandináviára – egyrészt mert általánosak a vonások, másrészt mert legutóbbi írásomban, ahol a Rosenborgot hoztam fel példának a BL-főtáblára jutó Debrecen számára, többen jogosan felvetették, hogy merőben más a két ország sportkulturális-sportgazdasági háttere. Lássuk, mennyiben.
Sőt akkor már kiterjeszthetjük a témát egész Skandináviára – egyrészt mert általánosak a vonások, másrészt mert legutóbbi írásomban, ahol a Rosenborgot hoztam fel példának a BL-főtáblára jutó Debrecen számára, többen jogosan felvetették, hogy merőben más a két ország sportkulturális-sportgazdasági háttere. Lássuk, mennyiben.
De előbb ugorjunk egy kicsit vissza az időben. Amikor tavaly nyáron a pekingi olimpia után sokan azon keseregtek, milyen kevés érmet (főleg aranyat) szerzett a magyar csapat, akkor azt mondtam: én nem az éremtáblázaton előttünk végzett országokkal cserélnék, hanem az egyaránt mögöttünk záró skandinávokkal, Norvégiával, Dániával vagy Svédországgal. (Magyarország 3–5–2, Norvégia: 3–5–1, Dánia: 2–2–3, Svédország 0–4–1.)
Igaz ugyan, hogy utóbbi kettő például együttvéve sem tudott volna a minden idők egyik leggyengébb szereplését bemutató Magyarország elé kerülni az éremtáblázaton, de északon a lakosság nagyjából fele rendszeresen sportol, aktívan mozog. Melyik akkor az igazi sportnemzet?!?
Félreértés ne essék, nem akarom szembeállítani a hivatásos sportot a szabadidősporttal, mivel nincs is értelme: a kettő egymásra épül, egymást egészíti ki. A szabadidősport képezi a hivatásosok hátterét, utánpótlását és – ami gazdasági szempontból talán még fontosabb – fő piacát, hiszen egy sportág szurkolói között nagy számban vannak azok, akik maguk is űzik azt. A hivatásos sport ugyanakkor mintaként szolgál a szabadidős számára, példaképeket állít, ösztönzést nyújt.
Külön érdekességeket találunk, ha leszűkítjük a kérdést labdarúgásra, hiszen azt gondolnánk, hogy odafenn északon a téli sportok mellett nem jutnak tömegek a futballra – bár nálunk játszanának ilyen kevesen! A FIFA a hazánkkal nagyjából azonos lélekszámú Svédországban több mint félmillió igazolt labdarúgót tart nyilván – ez több mint négyszerese(!) a magyar adatnak (hazánkban 127 ezer futballistát rögzít ez az adatbázis). Négyszer több játékos, négyszer nagyobb merítési lehetőség, négyszer nagyobb piac... mindennek megvan az oka. Tegyük hozzá, hogy egyébként több mint kétmillió svéd (vagyis minden ötödik) tagja valamely sportegyesületnek, azaz nyilvántartott amatőr sportoló.
Norvégiában „csak" 350 ezer regisztrált futballista rohangál a pályákon (a „bűvöli a labdát" kifejezést azért erősnek éreztem volna:) ) , azonban az ottani lakosság csak feleakkora, mint a mienk vagy a svéd. Ezzel egyébként az egy főre jutó igazolt játékosok számában harmadikok a világon Szlovákia(!) és Németország után, ha a törpeállamokat nem számítjuk. (Ha igen, akkor is északiak állnak elöl: Feröeren minden tizedik lakos futballozik a 40 klub valamelyikében.) Ezen a listán egyébként mindegyik skandináv ország (Svédország és Norvégia mellett Dánia és Izland is) az első tízben van, a dánok nagyjából hasonló számokat „tudnak", mint a norvégok. A finnek is ott járnak a közelükben: ők mintegy feleannyian vannak, mint mi, de így is több az igazolt futballistájuk...
E különbségek elsődleges oka természetesen az életszínvonal eltéréseiben keresendő: északon többen engedhetik meg maguknak a rendszeres sportolást. Így ott a kultúra szerves része lehet a mozgás, a szabadidő aktív eltöltése. A szociális rendszer rendkívül erős, persze mondhatjuk erre némi malíciával, hogy ahol ennyien sportolnak, ott az egészségügynek sem kell annyi beteget ellátnia... Nem túl szívderítő mindenesetre a felismerés, hogy szinte minden ugyanoda, az anyagiakra vezethető vissza.
Azért ne ijedjünk meg, ez a különbség nem feltétlenül jelentkezik majd szombaton a pályán. Már csak azért is nehéz lenne ezzel „bizonyítani" a svédek fölényét, mert az egy főre jutó labdarúgók számában jobban állunk szerdai ellenfelünknél, a portugáloknál: náluk ötszázezerrel többen élnek, de csak ötezerrel többen futballoznak...
