Hala Madrid

Ez történt 2003-ban is, amikor a sportmédiapiacon a Kirch csoport csődje vezetett egy kisebb visszarendeződéshez – Luís Figo, majd Zinedine Zidane átigazolási rekordját sokáig nem is fenyegette veszély. Teljesen racionálisnak tűnt, hogy a mostani, nyilvánvalóan mélyebb válság – amely ráadásul nemcsak a sportpiacot, hanem a teljes gazdaságot érinti – hasonló következményekkel jár majd, azaz még lejjebb nyomja az árakat a játékospiacon.

A Real Madrid és Florentino Pérez azonban újfent bizonyította irracionalitását.

Ez történt 2003-ban is, amikor a sportmédiapiacon a Kirch csoport csődje vezetett egy kisebb visszarendeződéshez – Luís Figo, majd Zinedine Zidane átigazolási rekordját sokáig nem is fenyegette veszély. Teljesen racionálisnak tűnt, hogy a mostani, nyilvánvalóan mélyebb válság – amely ráadásul nemcsak a sportpiacot, hanem a teljes gazdaságot érinti – hasonló következményekkel jár majd, azaz még lejjebb nyomja az árakat a játékospiacon.

A Real Madrid és Florentino Pérez azonban újfent bizonyította irracionalitását.

Kaká biztosra vehető, illetve Cristiano Ronaldo igen valószínű leigazolása (nem beszélve az esetleges folytatásról) számos kérdést felvet, mind sportszakmailag, mind gazdaságilag. Engem szokás szerint a második vonatkozás érdekel jobban. Ahogy az sem elhanyagolható, hogy ki fog a középpályán védekezni, az talán még fontosabb, hogy ki és mi „védekezik” a madridi klubiroda „fantasistája”, Pérez mögött, azaz: honnan lesz a pénz?

Mindenekelőtt azonban ismerjük el, hogy Pérez tud valamit, amit mások nem. Könnyen mondhatnánk, hogy ennyi pénzért bárki tudna hasonlóan igazolni, de a történelem bizonyította, hogy nem így van: az előző elnöknek, Ramón Calderónnak sem Kakát, sem C. Ronaldót nem sikerült becserkésznie (pedig hasonló összegek forogtak akkor is), mint ahogy Kakával megbukott a szintén nem feltétlenül racionális Chelsea és Manchester City is.

A Deloitte által készített éves bevételi ranglistákon 2005-ig a korábban e hasábokon már méltatott Manchester United állt az élen, megszakítás nélkül nyolc éven át, azóta viszont folyamatosan a Real az első. (Akik kíváncsiak a részletekre: 2008, 2007, 2006, 2005.) Hogyan lehet akkor itt gond? Nos, ezek a listák csak a bevételi oldalt mutatják, azaz hogy mennyi folyik be jegyeladásból, ajándéktárgyakból stb. stb. Azt viszont nem vizsgálják, hogy hogyan gazdálkodik a klub, mennyire hatékonyan forgatja a pénzt.

Ebben viszont nem állnak már olyan jól a madridiak, így gyakran kényszerülnek hitelfelvételre – Spanyolországban persze még a jelenlegi helyzetben is bármikor találni segítőkész bankot, hiszen a Real fenntartása már-már nemzeti érdek. Ezt bizonyítja, hogy a legutóbbi, 2001-es nagy adósságrendezést is a spanyol állam segítségével hajtotta végre éppen Pérez, előző elnöki ciklusában. Eladták ugyanis a madridi és regionális önkormányzatnak a belvárosban található Real-edzőközpontot, „némileg” áron felül – a mintegy 340 millió eurós bevételből nem csak a 270 milliót meghaladó adósságállományt rendezték, hanem egy új, külvárosi edzőközpontra is futotta…

Azt gondolhatnánk, hogy egy profi futballklub, azaz – ahogy az ma már megszokott – egy futballvállalat nem engedhet meg magának semmilyen irracionalitást, a tulajdonosok ezt nem hagynák. Csakhogy a Real a legkevésbé sem futballvállalat, és nincsenek tulajdonosai: nem gazdasági társaságként, hanem egyesületként működik, amelynek „csak” tagjai vannak. Őket viszont nem a nyereség érdekli, hanem a győzelmek és a dicsőség, az egyesületi formára pedig közel sem olyan szigorú szabályok vonatkoznak. Pérez mögött tehát lényegében nincsen gazdasági kontroll: sem a tagok, sem a törvények nem nehezítik a feladatát. A klub célja csakis az, hogy minél jobb eredményeket érjen el, és tovább növelje a márka, azaz önnönmaga hírnevét szerte a világban. Ez az ún. l'art pour l'art stratégia.

Az tehát, hogy megtérül-e a Kakáért és Ronaldóért (meg esetleg másokért) kifizetendő több százmillió euró, a Real számára nem gazdasági kérdés: a cél a klub nagyságának ismételt bizonyítása, „azért, mert megtehetjük”. És persze egy újabb galaktikus sikerkorszak elindítása. Mindemellett még az sem zárható ki teljesen, hogy a rekordösszegek valóban megtérülnek az új Real-sztárok nevével eladott mezekből és az egyéb megnövekedett bevételekből, de az teljesen biztos, hogy a döntések meghozatalakor Florentino Pérez nem a bevételi terveket forgatta a kezében…