4-1, de...

A meccs előtt azt írtam, hogy a minimális elvárás a megszégyenítő vereség elkerülése - hiszen tavaly oda-vissza úgy elkenték a szánkat, hogy egy Picasso festményben érezhettük magunkat. A négy bekapott gól sok, több, mint amit az ingerküszöböm elbír - még három tizenegyessel és emberhátránnyal együtt is. Mégsem éreztem úgy magam a meccs folyamán és a lefújást követően sem, mint az előző kettő City elleni meccsünk után. Úgy gondolom most voltak mentő körülmények, amelyeket figyelembe vehetünk. Bár lehet, hogy ez most úgy hangzik, mint az egyszeri baloldali kampányfőnök tetszőleges magyarországi választás utáni értékelése. Kikaptunk, nagyon kikaptunk, de a körülmények nem voltak teljesen méltányosak. Kezdjük ott, hogy a City gólja előtt két hatalmas helyzetünk is volt a vezetés megszerzésére - ez tavaly nem volt ránk jellemző az Észak-Kelet Arabusai ellen. Aztán a City vezető gólja - akármennyire is megetette a védelmünk jobb oldalát Agüero - szabálytalan volt. De nem roppantunk össze, hanem azon melegében egyenlítettünk egy igazi pochettinós góllal - agresszív letámadás az ellenfél térfelén, mint az Arse elleni Chadli-gólnál. Majd megint a bíró nyújtott segítő kezet a rászorulónak nehezen nevezhető sejk-válogatottnak, amikor megkönyörült a 37 évesen is szégyentelenül látványosan műeső Lampardnak és a megérdemelt sárga helyett a tizenegyespontra mutatott. Ezután volt még egy meg nem adott tizenegyesünk 2-1-nél (Sagna kezes blokkja). A másik kettő City-büntető egyértelmű volt - de kérdés, hogy az előzmények nélkül is létrejöttek volna-e a hozzájuk vezető szituációk. A Soldadónak megítélt büntető szabadrúgás kellett volna, hogy legyen, mivel Demichelis pár centivel a vonal előtt koccintotta össze a spanyol bokáját. De ezt könnyebb volt elnézni, mint a veterán Lampard arcpirító színészi mutatványát.A meccs előtt azt írtam, hogy a minimális elvárás a megszégyenítő vereség elkerülése - hiszen tavaly oda-vissza úgy elkenték a szánkat, hogy egy Picasso festményben érezhettük magunkat. A négy bekapott gól sok, több, mint amit az ingerküszöböm elbír - még három tizenegyessel és emberhátránnyal együtt is. Mégsem éreztem úgy magam a meccs folyamán és a lefújást követően sem, mint az előző kettő City elleni meccsünk után. Úgy gondolom most voltak mentő körülmények, amelyeket figyelembe vehetünk. Bár lehet, hogy ez most úgy hangzik, mint az egyszeri baloldali kampányfőnök tetszőleges magyarországi választás utáni értékelése. Kikaptunk, nagyon kikaptunk, de a körülmények nem voltak teljesen méltányosak. Kezdjük ott, hogy a City gólja előtt két hatalmas helyzetünk is volt a vezetés megszerzésére - ez tavaly nem volt ránk jellemző az Észak-Kelet Arabusai ellen. Aztán a City vezető gólja - akármennyire is megetette a védelmünk jobb oldalát Agüero - szabálytalan volt. De nem roppantunk össze, hanem azon melegében egyenlítettünk egy igazi pochettinós góllal - agresszív letámadás az ellenfél térfelén, mint az Arse elleni Chadli-gólnál. Majd megint a bíró nyújtott segítő kezet a rászorulónak nehezen nevezhető sejk-válogatottnak, amikor megkönyörült a 37 évesen is szégyentelenül látványosan műeső Lampardnak és a megérdemelt sárga helyett a tizenegyespontra mutatott. Ezután volt még egy meg nem adott tizenegyesünk 2-1-nél (Sagna kezes blokkja). A másik kettő City-büntető egyértelmű volt - de kérdés, hogy az előzmények nélkül is létrejöttek volna-e a hozzájuk vezető szituációk. A Soldadónak megítélt büntető szabadrúgás kellett volna, hogy legyen, mivel Demichelis pár centivel a vonal előtt koccintotta össze a spanyol bokáját. De ezt könnyebb volt elnézni, mint a veterán Lampard arcpirító színészi mutatványát.

MÉGSEM A BÍRÓ A HIBÁS

Nem kenhetjük mégsem a sporira a vereséget. A City védelme tegnap kifejezetten gyenge lábakon állt - ki lehetett volna használni, de sajnos a mi hátsó alakzatunk még az övéknél is bizonytalanabb volt. Lloris megfogott egy tizit és volt még jó pár látványos mentése - ha ezt is belekalkuláljuk a 4-1-es végeredménybe, akkor látható, hogy lehetett volna ez a meccs éppoly kétségbeejtő, mint a tavalyi passiók. A védelemben leginkább Rose oldalán voltunk sebezhetőek - de javítsatok ki, ha rosszul láttam. Mind a négy gól előtt a bal oldalunkon járt (eléggé szabadon) a labda. Rose-nak persze besegített Kaboul és Fazio is egy-egy tizenegyes erejéig. A francia szabálytalansága a lassúságának következménye, amire a jövőben is számítanunk kell, ha Pochettino továbbra is neki szavaz bizalmat. Fazio visszahúzása buta dolog volt, sehogy sem lehetett volna továbbengedni azt a szitut, garantált volt a büntető, semmi értelme nem volt a faultnak. Mondjuk a piros szerintem kicsit túlzás, mert a szabálytalanság pillanatában a beadás még félúton sem járt, ezért a nyilvánvaló gólszerzési lehetőség akkor még nem állt fenn. Más kérdés, hogy fél másodperccel később már fennállt (volna) - tehát végülis nem tartozik Moss nagyobb hibái közé, sőt ki is magyarázható, hogy igaza volt.

Az egész meccsen az volt igazán frusztráló, hogy lett volna keresnivalója a támadósorunknak a City védelme ellen. De mégsem voltunk eléggé bátrak egy-egy negyedórás periódustól eltekintve. Mindkét félidőt eléggé jól kezdtük - Mason és Eriksen helyzete 0-0-nál, illetve Soldado tizije és az azt egy perccel követő (egyébként zseniális) kapáslövése mutatta, hogy a bátorság, a pozitív hozzáállás eredményre vezethet. A spanyolt egyébként most nem szidnám a béna tizenegyes ellenére sem. Oké, a tizenegyesért külön azért megszidnám a fejét egy két és fél colos vasrúddal, de egyébként adott egy igazi és egy kvázi gólpasszt, és ő maga is helyzetbe tudott kerülni, mindezt úgy, hogy a támadótársai sem brillíroztak.

Ütök a fejedre, különböző helyekre. (Amúgy egész jól játszott.)

Összességében biztató volt látni a helyenként ötletes támadójátékot a bajnokság egyik legbivalyabb csapatának otthonában. Erre lehet építkezni - ahogy páran megemlítették a kommentek között, a szombati teljesítmény sanszos, hogy elég lett volna a három pontra a West Brom és a Sunderland ellen. Ha Pochettino el tudja érni, hogy a jövőben a játékunknak ez az eleme domináljon a szart sem érő labdadajkálás helyett, akkor lesz itt fejlődés. A védelem ellenben továbbra is problémás - a Southampton ellen elég jól működött (most le is vezették a Lane-en felgyülemlett feszültséget Schneiderlinék a Sunderland-en), de ma sokszor káosz uralkodott a tizenhatosunkon belül. Vertonghent vissza kell integrálni valahogy a kezdőbe, és szerintem (a piros lap ellenére is) egyértelmű, hogy Fazióval ketten kellene, hogy alkossák a kezdő párost. Bár ezen a blogon alighanem a megtértek kórusának prédikálok ebben az esetben.

Konklúzió: kikaptunk, nagyon. A megszégyenítő verést azért (talán) elkerültük. A City harmadik góljáig a labdabirtoklási arány ellenére totál meccsben voltunk - és nem csupán a döntetlen látszott elérhetőnek. Ez utóbbi olyan pozitívum, ami majdhogynem kellemes meglepetésként ért. A helyenként szép, ötletes támadójátékra lehet építeni, illetve jó volt látni, hogy az Arse elleni meccs után újabb idegenbeli rangadón szereztünk Pochettino agresszív, az ellenfél térfelén való letámadására visszavezethető gólt. (Az Arse ellen Eriksen vs Flamini, most Mason vs Fernando.) Mason integrálása a csapatba eleinte Sherwood ás Bentaleb románcát juttatta eszembe, de (habár még ezt is korai kijelenteni) úgy tűnik, hogy a srác készen áll a PL-re.

COME ON YOU SPUUUUUUUUURRRRRRRRRSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!!!