A simábbak közül: Tottenham 2-1 Arse

Izgalmas meccs volt, az intenzitással és a szenvedéllyel sem volt hiba, viszont a játék színvonala elmaradt attól amit a hagyományok alapján várhattunk. De annyi baj legyen! Nehéz megmondani, hogy mennyire volt tudatos a részünkről, hogy a meccs első félórájában nagyrészt átengedtük a középpályát a vendégeknek, de végülis sikerült elérnünk, hogy a hátvédsoruk ijedt egerek módjára transzba essen, amikor dolguk lett volna. Vertonghen meccs utáni nyilatkozata alapján úgy tűnik nem volt éppen tervszerű a dolog (de lehet, hogy csak nem akarta kijátszani AVB lapjait). Mindenesetre semmi bajunk nem származott a látszólagos Arse mezőnyfölényből, hiszen az első félidőben gyakorlatilag semmi dolga nem volt Lloris-nak. Oké ebben azért a kiválóan teljesítő Dawson-Vertonghen kettősnek hatalmas szerepe volt, utóbbinak a jó ütemben kilépő Giroud ellen bemutatott tanári becsúszása volt a félidő legnagyobb mentése. A két percen belül szerzett két gólunk elég volt a három pontra, és ha Bale önmagához képest jól játszott volna, akkor nem 2-1, hanem 3-0 a vége.Izgalmas meccs volt, az intenzitással és a szenvedéllyel sem volt hiba, viszont a játék színvonala elmaradt attól amit a hagyományok alapján várhattunk. De annyi baj legyen! Nehéz megmondani, hogy mennyire volt tudatos a részünkről, hogy a meccs első félórájában nagyrészt átengedtük a középpályát a vendégeknek, de végülis sikerült elérnünk, hogy a hátvédsoruk ijedt egerek módjára transzba essen, amikor dolguk lett volna. Vertonghen meccs utáni nyilatkozata alapján úgy tűnik nem volt éppen tervszerű a dolog (de lehet, hogy csak nem akarta kijátszani AVB lapjait). Mindenesetre semmi bajunk nem származott a látszólagos Arse mezőnyfölényből, hiszen az első félidőben gyakorlatilag semmi dolga nem volt Lloris-nak. Oké ebben azért a kiválóan teljesítő Dawson-Vertonghen kettősnek hatalmas szerepe volt, utóbbinak a jó ütemben kilépő Giroud ellen bemutatott tanári becsúszása volt a félidő legnagyobb mentése. A két percen belül szerzett két gólunk elég volt a három pontra, és ha Bale önmagához képest jól játszott volna, akkor nem 2-1, hanem 3-0 a vége.

BALE

Ha már megérkeztünk Gareth-hez, akkor időzzünk is el a játékánál pár percre. Várható volt a kisebb visszacsúszás, de vészharangokat akkor sem kongatnék, ha gól nélkül maradt volna tegnap. Kissé kötöttebb volt a pozíciója, mint amit az utóbbi időben megszokhattunk tőle - sokkal inkább középre tartott, mint általában, pedig lett volna keresnivalója a balszélen Jenkinsonnal szemben. Mondjuk a két gólunk így is balszélső pozícióból érkező asszisztból született, de azt azért szívesen látnánk, ha Bale legalább annyiszor feltűnne ebben a szerepkörben a szabad portyázásai közepette, mint ahányszor Parker vetődik arra. Mindent egybevetve önmagához képest nem focizott kiemelkedően, de egy mezei PL-játékos mércéjével így is kifejezetten jó és hasznos játékot mutatott. Ennek ellenére az öngólja miatt ját neki egy icipici dádá, hiszen ha megtámadta volna Walcott beívelését, akkor nem kerül elé Mertesacker, és simán kifejelhette volna a labdát.

Az Arse védői már jóval a Spurs-szurkolók előtt elkezdték ünnepelni Bale gólját.

Siggy csodás passzát tükörsimán tette el bal külsővel a bal alsóba, Assou-Ekotto szintén gólt érdemlő belőtt labdájánál viszont kibabrált vele egy fűcsomó. Siggy ziccerénél ő indította az akciót mélyen a saját térfelünkről egy nagyon ízletes hosszú passzal Defoe irányába, aztán mire Siggy-hez ért a labda valahogy már az Arse ötösénél tartott! Egyébként sorozatban ez volt az ötödik bajnoki amin betalált - legutóbb vdV-től láthattunk ilyet, azelőtt meg még Keano csinálta meg ugyanezt réges-réges-réges régen. A világ összes csapata közül az Arse Bale kedvenc ellenfele, hiszen ez volt az ötödik gólja a gúnárok ellen (ennyi góllal nem terhelte egyetlen ellenfelünk hálóját sem eddig). Ja, és mellesleg a mostani góljával ő lett minden idők legeredményesebb wales-i játékosa egy PL-szezonon belül: egy honfitársa sem szerzett tizenöt gólnál többet egy szezonon belül, ő már tizenhatnál jár. Gratula. Sőt, llongyfarchiadau!

Innen se rossz! (Csak a balkülsőőőő!)

DAWSON & VERTONGHEN

Nem találok szavakat. Vertonghen tanári játéka nem volt éppen meglepő, de azt hogy Dawson is ennyire magabiztosan fogja végignyomni a kilencvenkilenc percet szerintem kevesen várták! Michael nagyszerű kapitány volt tegnap, és surranópályán szép csendben a védelem alapemberévé vált: a legutóbbi kilenc bajnokinkon kezdő volt! Eladott labdából is kevesebbet követett el, és ami nagyon fontos, nem volt köztük rövid, vagy középrövid passz. A fejjátéka jobb mint valaha, blokkok terén pedig alapjáraton sem nagyon van nála jobb védő a ligában. Vertonghen becsúszásai és a védelem mögé szánt lukra futtatások többszöri egészen könnyed lekapcsolása pedig olyan élményszámba mentek mint egy három emberen át vezetett szóló. A meccs embere kettejük közül kellett, hogy kikerüljön, és Jan még Dawsonnál is klasszabb volt.

LENNON

Lassan kezdte a meccset - mint a középpályánk egésze. De szépen lassan bemelegedett, és a végére egészen magára talált. Nem támadta eléggé gyakran a fizimiskájában egy álmodozó Tom Carrollra emlékeztető Monrealt. Amikor mégis megindult, annak általában kisebbfajta káosz lett az eredménye a vendégek védelmében - úgy általában többször kellene neki a meccseken lendületből cselezgetnie, lehet, hogy becsusszanna pár labdavesztés, de többször jutna túl az emberén, mint sem. A gólját nagyon profin intézte - labda nélkül szlalomozott Monreal és Vermaelen között, aztán tökéletesen vette át Scottie vdV-nek dedikált passzát, a védői által cserbenhagyott Szczesny mellett meg már nem volt kihívás elvezetni a labdát. Egy meccs közben a Guardian élő közvetítésén idézett találó twitter-bejegyzés szerint nemcsak Bergkamp kapott új szobrot az Arse-nál a héten, hanem beszereztek még párat a védelmük közepére is.

Kettes csapó, indul!

Egyébként az Arse szempontjából a második gól részben a jelenlegi talán legellenszenvesebb játékosuk, Cazorla lelkén szárad. Ősgúnár ismerősöm már kiokított arról, hogy Wilshere gyakran folyamodik labdavesztés esetén ahhoz az eszközhöz, hogy gyorsan földhöz vágja magát, hátha a bíró vagy az ellenfél komoly sérüléstől tartva előzékenyen megállítja a játékot. Nem feltételezem, hogy Cazorlának újat lehetne mutatni a csalás játékvezetők megtévesztése terén (lásd: lásd), mindenesetre láthatóan nem veti meg ezt a lehetőséget sem. Nem tudom eldönteni, hogy pontosan mit is vitt színre - a mozdulatok alapján a "Térdhajlító izom-húzódás télvíz idején" c. klasszikust adta elő, de ekkora tehetségeknél nehéz a pontos diagnózis, hiszen a posztmodern korban már-már megkövetelt módon egyéni koreográfia következményeként sokszor elveszik az üzenet a műfajban kevésbé jártas néző számára.

Mindenesetre Clattenburg-nek jár a dicséret, hogy nem állította meg a játékot. A második félidős Adebayor-sérülésnél sem tudok igazán belekötni, kiváltképp, hogy meglepően hatékonyan lehűtötte az elszabadulni látszó indulatokat. Ade persze tényleg megsérült, de ez nem változtat azon a tényen, hogy addig kell játszani amíg a bíró jónak látja: az elsőre is egyértelmű volt, hogy eszméletvesztés nem történt, és elvérzés veszélyére utaló vérsugár sem szakadt elő Manuból, tehát nagyon könnyen védhető a bírói ítélet. Arról viszont lemaradtam, hogy hogyan került vissza a labda a vendégekhez, miután Vertonghennél volt és ő Ade felé mutogatott - a játékosok idegbajos reakciójából arra spekulálok, hogy úgy szerelték valamelyiküket, hogy az leállt, de ez csak spekuláció, és még ebben az esetben sem anyázhatnánk teljes meggyőződéssel az ellenfelet. Mármint Cazorlán kívül, hiszen ha ő nem játssza el az első félidőben a sérülést, akkor talán nem ítélték volna úgy a csapattársai, hogy biztos Adebayor is csak színlel. (Bár elvileg ő is az Arse-ban szocializálódott.)

A bírói stáb egyébként meglepően jól teljesített mindent egybevetve. Pedig azok után, hogy kezdésnek két ajándék-szöglettel kedveskedtek az Arse-nak mást vártam. De az igazán fontos ítéleteknél jó döntést hoztak: Siggy passzánál centiken múlt, hogy Bale nem volt lesen, Lennon gólja előtt fontos volt, hogy nem dőltek be a trükknek, az Arse gólja előtt tényleg visszahúztuk Ramsey-t, és végeredményben a sárgákba sem tudok igazán belekötni. Sokan pampogtunk, hogy miért kapott Jan az első szabálytalanságára azonnal lapot, de egy ígéretes kontrát akasztott meg Cazorla akasztásával, szóval sajnos teljesen jogos volt a sárga. Adebayoré meg még egyértelműbb volt, sőt lehet, hogy egy Webb-kategóriás ökör ki is szórta volna.

AVB megint meglépte a Livermore kabalacserét. No meg a karma végett még Gallas-t is behozta a beígért hosszabbítás lejárta után - szép húzás volt, szerintem a nézőknek szóló gesztusként is felfogható (t.i. hogy legyen még egy dolog amivel húzhatják a gúnár kollégákat a munkahelyen). No meg így Lennon is megkaphatta a maga jól megérdemelt standing ovation-jét.

BBC összefoglaló. (Alert: Judás a stúdióban.)

HOSSZÚ TÁV

Keynes volt az a közgazdász aki a hosszú távú kitekintésekkel kapcsolatban megeresztette azt a jól hangzó, de jobban meggondolva sok újat nem mondó aranyköpést, miszerint hosszú távon mindannyian halottak vagyunk. A kedvenc norvég abszolút abszurd kortárs költőm halhatatlan egystrófása szerint pedig:

"Nem egészséges közepes nagyságú telefonpóznákat enni.

Hosszú távon legalábbis."

Én is amondó vagyok, hogy csak májusban leszünk okosabbak abban a tekintetben, hogy mekkora jelentőséggel bír ez a derby-győzelem. Ártani remélhetőleg nem fog, de a spekulálgatásnak nem sok értelmét látom. Az meg végképp halálra untat, amikor arról cikkeznek az újságokban, hogy most akkor történt-e súlypont-átrendeződés Észak-Londonban vagy sem. Ha ránézünk a tavalyi évre és a mostanira, akkor egyértelmű, hogy kábé ugyanott tart a két csapat: tavaly a legutolsó fordulóig nem tudhattuk, hogy melyikünk végez majd a dobogó utolsó kiadó fokán. Arra pedig nehéz lenne súlypont-meghatározó érvényű faktorként hivatkozni, hogy a West Brom kapusa lesérült, a cserekapus pedig (kinek nevét most feledje jótékony fátyol) élete messze leggyatrább meccsén három gólt ajándékozott az ellenfélnek. Többé-kevésbé egyenlő erők küzdelme folyt tavaly, és idén is hasonló a nóta. (Egymás elleni meccseken meg még inkább kiegyenlítődött a párharc: a legutóbbi nyolc bajnokin négy Spurs-győzelem, egy iksz és három gúnár-siker.)

Jelen pillanatban hét ponttal előzzük az ötödik helyezettet, és kettővel megyünk a negyedik Kékek előtt (ill. az este végére öttel leszünk a ManCity mögött). Ebből jósolni nem lehet, de az biztos, hogy megint minden esélyünk megvan a BL-helyek egyikének elcsípésére. Nem lesz egyszerű, nagyon nehéz a sorsolásunk - inter-Inter megyünk az Anfieldre (ha igaz, akkor Vertonghen a DigiSport kommentátorának állításával szemben mégsem pontozódott ki), de Swansea kies városát és Abra dácsáját is felkeressük még a szezonban, a Lane-re pedig ellátogat Manszúr és Moyes egyaránt. És ezek még csak a legneccesebb meccsek, az olyan marha nagy banánhéjak, mint a Stoke és a Wigan elleni idegenbeli menetek még ezek felett adják magukat - mindez persze egy remélhetőleg minél sikeresebb (sajnos egyben annál nehezebb) EL-menetelés mellett.

Minden óvatosságunkkal együtt azért a játékunk biztató, tizenkét meccse veretlenek vagyunk a bajnokságban, az utolsó négy mérkőzésünkön (ebből kettő derby) pontot sem vesztettünk. A védelmünk egyre izmosabb, Bale továbbra is szórja a gólokat, Defoe meggyógyult, Siggy pedig építhet a tegnapi teljesítményére. Bízzunk a csapatban, mert ők bíznak magukban, és mert jobbat úgysem tehetünk.

COME ON YOU SPURS!

(Ja, és juteszembe: ezzel a győzelemmel beelőztük tavalyi önmagunkat - múlt tavasszal a 28. forduló után 53 ponttal álltunk, most 54-nél tartunk.)